Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kasza Csaba: Pestisről – másképpen
KASZA CSABA: PESTISRŐL - MÁSKÉPPEN A „progresszív” pestis Talán morbidnak tűnik a megállapítás, de a pestis valóban haladást okozott eredményezett sok tekintetben. A demográfiai kataklizma olyan munkaerőhiányt okozott, hogy ennek következtében megváltozott a termelőerők helyzete, és elősegítette a kapitalizmus kezdeti formájának megjelenését Nyugat-Európában. De a klasszikus feudalizmus idején is alkupozíciót biztosított a jobbágyságnak. Az építészetben is hatása volt, ami a mai városképekben is érzékelhető. Ekkor tűnnek el - főleg Itália nagyvárosaiban - a zsúfolt nyomornegyedek, amiket felégettek mint a pestis fészkeit, helyet adva a csodálatos reneszánsz palotáknak. Segítette az orvostudomány fejlődését is. A XIV. század közepéig az orvoslás nagyon sok esetben minden realitást nélkülöző, vallási dogmáktól átitatott, főleg belgyógyászati tudomány volt. A pestis megjelenése az anatómia, a sebészet, a kísérletező, tapasztalati orvoslás irányába fordította a doktorok figyelmét. Ekkor kezdtek például emberi testeket boncolni, az egyház tiltása ellenére is. A klérust ellentmondásos magatartás jellemezte. Egyrészt a betegséget „hivatalból” Isten akaratának nyilvánította, és így a kórt gyógyítani próbáló vagy a terjedése ellen fellépő egyházi és világi tudós embereknek sok tilalommal kellett szembenézniük - legrosszabb esetben akár a máglyahalállal is. Másfelől pedig maguk is megpróbálták híveiket gyógyítani, és minden lehetséges módon küzdöttek a betegség ellen. Megjelennek az első közegészségügyi rendszabályok, városi rendeletek születnek a köztisztaságot illetően, a járványügy közüggyé válik, karantén szabályokat vezetnek be. Rengeteg képzőművészeti alkotás témája a Fekete Halál évszázadokon át. Szobrok, festmények, freskók, síremlékek, kőkeresztek, emlékoszlopok 21 őrzik a dögvész emlékét. A kór saját szimbólumokat hoz létre. Halhatatlan irodalmi alkotásoknak volt a „múzsája”, versben, prózában. Boccaccio Decameron'\a nemcsak a novellairodalom megszületését jelenti, kiváló korrajz is. Defoe az 1665-ös londoni pestisről írt könyve orvostörténeti forrás is egyben. Megyénkben is van néhány kőemléke a pestisnek. Kápolnák, emlékoszlop, keresztek, feliratok, amiket a népi vallásosság hozott létre. Az egyik, talán legérdekesebb képviselője a Jászapáti temetőjében található, Szűz Mária tiszteletére 1740-ben emelt kápolna, amelynek a homlokzatán található felirata és reliefszerű szobra. Ez a bejárat fölött egy barlangot utánzó falmélyedésben látható, és Szent Rozália alakját idézi fel. A felirat így szól: Szűz Rozália, kérleld Jézust, hogy mentse meg híveit a pestisjárványtól. A pestis több ezer éves története (az ókorban is volt, csak nem pandémia jellegű) ma sem ért véget. Megtanultunk hatékonyan küzdeni ellene, de nem győztük le. „A járványügy, a bakteriológia, a virológia mindig is a betegségek mögött fog járni, gondoljunk csak az ebola, a madárinfluenza jelenlétére, a TBC, a diftéria, a sárgaláz újbóli megjelenésére hazánkban” - mondta egy jeles szakérő a minap.2' Higgyünk neki! De a „pestis élt, pestis él, pestis élni fog”, sajnos nagyon is igaz. Belegondolni is rossz, hogy egy mutálódott pestisbaktérium micsoda pusztítást tudna végezni az egyre zsúfoltabb, szemetesebb, piszkosabb, állandósult háborúktól sújtott világunkban, a növekvő szegénység, a hajléktalanság, a romló egészségügyi ellátás, a növekvő migráció közepette. Ne feledjük: a természet a legnagyobb bioterrorista! 21 Dr. Melles Márta, az Országos Epidemiológiai Központ főigazgató főorvosa szíves közlése. 189
