Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kasza Csaba: Pestisről – másképpen
KASZA CSABA: PESTISRŐL - MÁSKÉPPEN nagyságrendekkel hosszabb múltra tekint vissza, mint a harc. Ha elfogadjuk a homo sapiens 100.000 éves jelenlétét a Földön, akkor el kell fogadnunk a 100.000 éves szimbiózisát is a bolhákkal. Ebből következik, hogy 100.000 éve vakaródzunk, ebből 99.700 évig semmit sem téve vakarództunk, majd az utóbbi 300 évben harcolva vakaródzunk. Az elmúlt 300 évben lassan rájöttünk a tisztaság fontosságára, pl. ük-ük nagyanyáink már bolhacsapdát viseltek a pruszlikjuk alatt. Ez egy csontvagy fahenger volt, amiben vérrel átitatott ruhadarabot lehetett tartani, amely vélhetőleg vonzotta és foglyul ejtette a bolhákat. Később jött az ágynemű közé tett vegyszeres zsákocska, majd a súlyos környezeti károkat okozó, azóta betiltott DDT. Manapság a mindenféle kenőcsök és folyékony kemikáliák korát éljük, és ezekkel próbáljuk távol tartani magunktól a bolhákat. Egyébként a DDT (diklór-difenil-triklóretán) valóban hatékony rovarölő szer, először permetszerként alkalmazták, majd később felfedezték rovarölő hatását, és elkezdték széles körben alkalmazni.10 Később kiderült, hogy felhalmozódik az élő szervezetben, a tápláléklánc mentén egy csomó hal- és madárfajt ki fog pusztítani, az emberekben rákot okozhat, és ezért betiltották. Azóta is gyártják és alkalmazzák, csak más néven. Ne csipkedjenek a bolhák, tetvek, szúnyogok - haljunk meg rákban! No comment... Ne legyenek illúzióink: a bolhák elleni háborút csak egyetlen módon nyerhetjük meg, ha kiírtjuk a bolhákat magunkkal együtt - ez örök szimbiózis. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy az összes szárazföldi élőlényt kiirtjuk. Sajnos, tettünk már néhány figyelemre méltó lépést ez ügyben! vizsgálat során értékeltek 7.711 pestis megjelenésével kapcsolatos dokumentumot, a dendrokronológiai adatokat, és a következőket állapították meg. Az európai klímaingadozást nem tudták összekapcsolni a járványokkal, ám amikor Közép-Ázsiában melegedésnek indult az éghajlat, a pestis rendre megjelent Európában mintegy 15 év késéssel. A melegebb, nedvesebb vegetáció ugyanis több élelmet jelentett az egerek számára, emellett a bolhák is aktívabbá váltak. Egy fokos hőmérsékletemelkedés megduplázza a pestis gyakoriságát az egérpopulációban. Ezzel együtt a ragadozók is (róka, farkas, menyét stb.) bőséges egérmenühöz jutottak, ami a szárazabb időjárással együtt az egérpopuláció összeomlásával járt. A pestises bolháknak így más gazdatestet kellett keresniük, s itt kerülnek előtérbe a patkányok. A patkányokkal, igaz, gyorsan végez a pestis, de fajtársaikkal érintkezve adják tovább és tovább a bolhákat és a betegséget, míg végül hajókra feljutva vagy a selyemút mentén elérték Európát. A kutatók szerint Európában viszont nincs megfelelő rágcsálófaj, amely rezervoár lehetne a kórokozó számára, és ez magyarázhatja, hogy a kór nem telepedett meg Európában, hanem „csak” újra meg újra behurcolták a XIV. és a XIX. század között.11 Ez lehet a magyarázata a hirtelen fel- és eltűnésének is. A XX. század elején a Kínából az USA-ba behurcolt pestisbaktérium azonban új gazdaállat-rezervoárt talált az amerikai mormota, mókus és prérikutya-populációban. Ez az oka az USA-ban jelenlévő permanens pestisnek. A baktérium A gazdaállat A pestis terjesztésében a bolhák mellett a különböző rágcsálóknak van nagy szerepük. Ezen belül a vándorpatkány (Rattus norvegicus) és a házipatkány (Rattus rattus) végezték, végzik a „munka” dandárját. Ezek a patkányfajok rendkívül jól alkalmazkodtak az emberi környezethez. Amióta az ember áttért a földművelő-állattenyésztő életmódra, azóta ezek az állatok is ott vannak a csűrjeinkben, istállóinkban, házainkban. Különösen veszélyessé teszi őket, hogy „vadállatként” egyáltalán nem félnek az embertől, sőt nem is tartanak tőlünk, jelenlétük az életterünkben csak minket zavar. Intelligens, tanulékony, óvatos állatok, ezért is nehéz a távoltartásuk. Nem véletlen, hogy időről-időre hálás témát ad egy vizionált patkányinvázió a horrorfilmek készítőinek. Igaz, hogy a kór esetében leggyakrabban a vándor- és a házipatkány a rezervoár - e kifejezés az egy vagy több gazdafajból álló populációk olyan hálózatát jelenti, amely elvileg korlátlan ideig biztosítja az adott kórokozó fennmaradását a természetben, de Közép-Ázsiában jelentős a hosszúfarkú földimókus (Spermophilus emdulatus), az altáji mormota (Marmota baibacina) és a mongol futóegér (Rhombomys opimus) gazdaállat szerepe is. A mongol futóegér, amely Közép-Ázsiában a gazdaállat szerepét tölti be, igen ellenálló a pestisbaktériummal szemben, ellentétben a patkányokkal, amelyeket gyorsan legyőz a kór. Egy nemzetközi kutatócsoport által végzett új kutatás érdekes megállapításokat tett az ázsiai, európai klímaingadozások, a futóegérpopuláció változásai és az európai pestisjárványok tekintetében. A A pestis antropozoomis okozója a Yersinia (Pasturella) Pestis nevű pálca alakú baktérium, amelyet először 1894-ben izolált a svájci-francia Alexander Yersin, a Pasteur Intézet fiatal kutatója, a bubóból vett mintákat vizsgálva Hong Kongban, a harmadik pandémia idején. Négy évvel később, amikor Indiában már hatmillió áldozata volt a pestisnek, a Pasteur Intézet Paul-Louis Simondot küldte Bombayba további kutatásra, és hogy leváltsa Yersint a terepmunkán. A mocskos városi utcákon sétálva, rengeteg döglött patkányra lett figyelmes a pestis sújtotta környéken. Csak egyetlen házban 75 volt... Észrevette, hogy az emberek, akik felszedték a tetemeket, maguk is hamarosan megbetegedtek. Az ideiglenesen összetákolt laboratóriumában - egy monszunverte sátorban - Simond patkányokat boncolt, és megtalálta a pestisbacilust. Ezek a pestises patkányok messze több bolhát cipeltek magukon, mint az egészségesek. Azt is megfigyelte, hogy a patkány bolhája a közhiedelemmel ellentétben előszeretettel csipkedi az embert. Patkányok-bacilusok-bolhák: Simondnak megvolt a kapcsolat. A patkányok voltak a pestis természetes gazdaállatai, de maguk nem voltak képesek a betegséget átvinni az emberre. A magukat fertőzött patkányvérrel telezabált bolhák azonban képesek voltak a pestist továbbítani patkányról patkányra vagy patkányról emberre. „1898. június másodikén meg voltam semmisülve” - írta Simond. „Éppen csak most fedeztem fel egy titkot, ami oly sokáig gyötörte az emberiséget.’’12 A pestis átviteléhez az események komplex láncolatának pontos összekapcsolódása szükséges. Hogy megkapd a pestist, először is 10 Rovarölő hatását 1934-ben Paul H. Müller fedezte fel, aki ezért 1948-ban orvosi Nobel-díjat kapott. 11 SCHMID, Boris-STENSETH, Nils 2015. 12 SIMOND, Marc-GODLEY, Margaret L-MOURIQUAND, Pierre 1998. 185
