Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adatok Szolnok régészeti topográfiájához – dr. Balogh Béla megyfigyelései a Zagyva-parti gát építése során előkerült leletekről
TISICUM XXIII. - REGESZET könnyen eljutottak az Alföld szívébe, a Zagyvatorkolathoz, a Tiszához, ami bizonyos forgalmat és kereskedelmet eredményezhetett. Bár Szolnok keletkezéséről semmi bizonyosat nem tudunk, de valószínű, hogy a Zagyvatorkolat földrajzi helyzetéből következő forgalmikereskedelmi jelentőségének köszöni létét. De szerepet játszott ez a terület a népvándorlások idejében is. Ez a Tiszavonal katonai jelentőségéből is következik s (a forgalmi fontosság mellett) bizonyos hadászati szerep a Zagyvavonalnak is juthatott. A Zagyva a honfoglalás leírásában Anonymusnál is szerepel. Katonai jelentősége volt Szolnoknak a török hódítások idejében is, mikor Szolnok vára mint a Felvidék kulcsának, Egernek előbástyája szerepelt. Az egykorú metszetek (Goroni, Ortelius, Scala, Paeters, Houfnaglius stb. munkáiban), melyek a szolnoki vár ostromát ábrázolják, feltüntetik a Zagyva partján a török sereg táborát, azon a helyen, melyen a zagyvagáti leletek egy része találtatott. A leletekből vonható általánosabb tanúságokat a következőkben foglalhatjuk össze. A tűzhelyek és földbe mélyített putrilakások valószínűleg nem mind egykorúak. Egy részük mindenesetre népvándorláskori, melyekben vagy melyek mellett nagy mennyiségű állatcsont található s melyekben együttesen fordúlnak elő az orosz kurgánokból is ismert s Alföldünkön is gyakori keleti eredetű, korongon készült, finoman iszapolt szürke égetésű nagyobb edények és durva, kézzel elsietve formált, rosszúl égetett, háziipari eredetű edények vagy ezek cserepei. A sírokról még nagyobb valószínűség szerint állíthatjuk, hogy igen különböző eredetűek, illetve különböző korokból származnak. A munkát vezető mérnök és a munkások szerint sajnos egész temetőket bolygattak meg a kubikgödrök kiásásával, de csak kevés sírt vagy sírmetszetet volt alkalmam megfigyelni a gödörfalakban. Egy részük bolygatott s talán már kirabolt sír volt. Nagyobb részük melléklet nélkül való. A sírmellékletek agyagedények, cserepek, állati csontok vagy fémtárgyak, illetve fegyverek. Egyik-másik vitéz sírjában földdé mállóit vörös vascsík mutatja az egykori kard vagy egyéb vastárgy helyét. Kő- és csonteszközöket eddig még nem találtam a gátvonalon. Eszerint neolith-leletről nincs szó. Eszköznek használt szarvasagancsvégek azonban előfordúlnak. A cervus elaphus fossilis csontjai és agancsai a gát egyik-másik szakaszán nagy mennyiségben találhatók. Egyéb talált eszközök közül megemlítendők az őrlőkövek, hálósúlynehezékek, agvaakarikák. Ami a keramikát illeti, összehasonlítva a Szolnok környékéről általam ismert egyéb lelőhelyek agyagművességével, megállapíthatjuk azt, hogy a felsőszászbereki tipikusan neolith-lelőhely cserepeivel alig találunk valami analógiát, de már valamivel nagyobb a hasonlatosság a pusztakengyeli industriával, méginkább a Tószegivel és még nagyobb a SzolnokFeketevárosival. Ez utóbbi lelőhely egy-egy darabjához oly meglepően hasonló a zagyvagáti cserepek egyike-másika, hogy szinte egy kéztől származottaknak kell tekintenünk, ami, tekintve a két lelőhely csekély távolságát, nem is lehetetlen. A zagyvagáti keramikát jellemzi a különféle ízlés és megmunkálás. A formákban nagy a változatosság, a díszítésekben a szegénység. Megkülönböztethetők a következő típusok: 1. Durva, szemcsés, rosszúl vagy alig égetett, kézzel formált nagy edények cserepei, rendesen minden díszítés nélkül. 2. Durva, szemcsés, rosszúl égetett, kézzel formált kis agyagpoharak, bögrék, tálak. 3. Aránylag vékonyfalú, közepes finomságú szürke edények cserepei, mélyített vonal- és pontdísszel vagy egyszerű benyomattal. Ilyen igen kevés van. 4. Ugyanilyen kisebb edények dísz nélkül. Egy darab bordás díszítéssel. 5. Finom iszapolású, korongon készült, szürke égetésű nagy edények vagy cserepeik. Valószínűleg a fémtárgyak sem egyidőből valók, az edények részével azonban bizonyára egykoriak. Egy díszítetlen vörösréz tálra vékony ónréteg van égetve. Egy másik fémtál anyaga viszont magas óntartalmú bronz (sárgabronz), ennek alapja sajátságos körléces díszítéssel van ellátva. Egy bronzkancsófedél - Bella szerint fojtófedél - a megőrzött tárgyak egyik legszebbike. Sajnos, a leletkörülmények egyiknél sem ismertek. Néhány sírmelléklet szerencsés véletlen folytán tűnt fel az éppen ott tartózkodó főmérnöknek. Ezek sárgaréz, ónozott vörösréz, bronz és ezüst tárgyak, csattok, gombok, szíjvégek. Közülük néhány darab együvé tartozik Az utóbbiakon kör, félholdalakú, félkörös és pont-díszek láthatók. A vastárgyak egy része: kard darabja, taréjos sarkantyú, saruvas, zablatöredékek stb. talán török kori. Egy másik sírlelet honfoglaláskori vagy korai Árpádkori kard, zablakarika, tüskés sarkantyú, lándzsa, kengyeltöredék (?). Végül egyetlen pénzdarab, egy ezüst dénár (1562 felirattal) került hozzám. Antropológiai vizsgálatra alkalmas csontanyag alig van, részben azért, mert a csontok egy részének a megtartási állapota meglehetősen rossz, részben azért, mert a gátba nem került csontokat is szétvágták a munkások ásói, vagy össze-vissza szórták. Figyelmet érdemel egy széles, túlrövid koponya (hyperbrachykran) 89.9 koponyajelzőjével és széles orrgyökével. Arckoponyája hiányzik ugyan, tehát az arc formája nem ismeretes, de már az említett két jelleg is ázsiai, szinte mongol sajátságra emlékeztet. Dr. Balogh Béla 112
