Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Vallástudomány - Puskás Zoltán: Egy sírfelirat ürügyén

TISICUM XXII. - VALLASTUDOMANY

Simon Ferenc szobrász és a Hol vagy?figurája

részesülhessenek a „valóságból”. A kinyilvánított hűség egyszerre élő tanúvá emeli Jóbot, aki megérti, hogy ezúttal már a folyamatok felett áll. Ebből a magas inspiráltságból a halál drámaisága megszűnik számára, életét „túlvezeti” a halál krízisén, ezért már egyáltalán semmi értelme annak, hogy valahol a majdani túlvilágon reméljen feltámadást.54 Alaptörvény, hogy a szentiratoknak nem tanulsága, hanem „üzenete” van, és ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy a kapcsolatnak élőnek kell lennie és nem úgynevezett „vallásosnak” és előírásszerűnek, mert a megélés tapasztalata és állhatatos fenntartása a fontos és nem a farizeusi bölcselkedés. Ahogyan Blaise Pascal is vallotta, hogy szeretett istene nem a „lefelé prédikáló” papoké és a teológusoké vagy a filozófusoké, hanem a szívében élő isten Ábrahámé, Jákobé és Dávid Fiáé.

54 GÁON, Szádja 2005.211.

tudatszintre lépett. Önmeghatározásának „súlypontja” áthelyeződik, és már erről a bázisról „néz rá” istenére, egy újra birtokba vett alapállásból. Számára ez az intuitív bázis nem csak megérzés, hanem egyúttal értése is a benne lezajló belső folyamatnak. Minőségében is magasabb szintű tudatfunkció, mint a külső befolyásokkal terhelt hétköznapi gondolkodás. Nem „pusztán” a világban él és egyáltalán nem a környezete határozza meg, mert lelkének középpontja kívül áll a világtól. Élménye hatásában pedig szuggesztív módon további befolyással van magára a történelemre is.

Jób ugyan hibáit már belátta, de mégsem az üdvöt várja, hanem megnyílik az egésznek, és biztosításait teljesen feladva, az „élő megváltó” jelenvalóságának biztos tudatába veti bele önmagát. Átlépi a normákat, nincs szüksége védelemre, vallásra vagy elméletekre, mert már a közvetlen istenélményen vetette meg a lábát.52 Ebből a visszavonhatatlan belső pontból van esély újra kiindulni, ahogy történt az Mózessel is a Szinaj- hegyen vagy Jézussal a pusztában.

Mert a megváltás lehetősége mindig is jelen van, már itt a földön, a lényeg, hogy ezt az állapotot képes e valaki újra és újra aktualizálni a jelenben, mindenféle földi nehézségei ellenére - vagy sem. Az igazi „religio” ebből a tiszta és szabad belső forrásból táplálkozik.53 Ez itt nem teológia, vagy a profán filozofálás helye, hanem személyes kapcsolat, egy új minőség, a belső tudatban lezajló kölcsönös és felismert eleven jelenlét. Ajándék olyasvalakitől, aki „jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam”. Kívülről ezt már nem ingathatja meg semmi. Az „igazi” hívő számára ebben a különleges és katartikus pillanatban, ebben a reményteli csöndben a felismert egység szintjén talán még szentiratra sem lenne szükség, sőt ebben a kegyelmi állapotban talán maga is létrehozhatna egyet,ha akarna. Több és áthatóbb dolog ez, mint a „profánok” hite, akiknek egyetlen lehetősége hinni azt, amit nem képesek megérteni, mivel nincsen számukra más útja annak, hogy egyéni lehetőségeikhez mérten

Simon Ferenc: Hol vagy?

52 JUNG, Carl Gustav 2005.26.

53 MEZEI Balázs 2004.1.56.