Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Irodalomtörténet - Szurmay Ernő: Verseghy Ferenc utolsó évei
TISICUM XXII. - IRODALOMTÖRTÉNET bibliafordításának mintafordításában. Ez az írás mintegy előzetese annak a nagy latin nyelvű műnek, amelyet Rudnay Sándor hercegprímás megbízásából írt. Rudnay ugyanis felfigyelt Verseghy szavaira, aki figyelmébe ajánlotta a Káldi-féle Biblia tartalmi és formai hibáit. A Horváth János által közölt Maradványokban az említetten kívül még két Verseghy alkotás maradt ránk. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások 1824. évi első kötetében egy verses műfordítás található: A képzelő erőnek nagy művei az emberben, Delille után. Jacques Delille francia szerző 1806-ban Párizsban megjelent poémájának néhány részletét ülteti át magyar nyelvre. A poémából azokat a részeket fordítja, szokása szerint magyarítva, hexameteres lüktetésű verssorokban, amelyek számára a legtetszetősebbek. Amikor a képzeletnek a különböző emberi foglalkozásokra gyakorolt hatását ecseteli az egyik sorban - nyilván magára gondolva - írja: „Ő (t.i. a képzelet) salygat mosolyogva növő könyvére az álmos hajnal előtt munkába merüld írónak” Másutt: „Mennyi erővel adós a mennyei dísznek az ékes szóllásnak tudománnyá, mikor szivünkbe beötlik, vagy mikor a felségesig ér! Duplázza hatalmát ennek az indúlat vezetője, az embeh képzés." Az Egyházi Értekezések és Tudósítások ugyanezen kötetében olvasható elmélkedése A Műveltség, Emberség és Emberiség nevekről. Hadakozik az -i képző helytelen használata ellen. Helyette a -ság, -ség képzőt ajánlja számos példával alátámasztva. A továbbiakban a Modestiának Magyar nevéről fejti ki véleményét. Elsorolja azon eljárásokat, amelyeket a Mesterszókönyv egyes szócikkeinek magyarázata során alkalmazott. Mindannyiszor hivatkozik a görög, latin, német értelmezésekre. Végül is a Modestia magyar megfelelőjének a Módosság szót ajánlja. Elfogadhatónak tartja a görög minta alapján az Engedékenység szót is. Verseghy ezt a dolgozatát 1822. május 1-jén juttatta el a hercegprímás kezébe egy rövid ajánlással. Mintegy bevezetőként a régi fordításokról, főleg a Káldi-fordításáról fejti ki véleményét. Az új bibliafordításban természetesen a saját helyesírása szerint jár el. Ezután mintákat ad próbafordításaiból, amelyekben itt is az Analyticában és a Feleletben kifejtett elveket követi. Felsorolja felhasznált forrásait. Ezek a következők: a Szentírás héber és görög szövegei, a Vulgata, az Ószövetségnél Brentano és Dereser német nyelvű fordításai, az Újszövetségnél Leander van Ess szintén német szövegei, valamint a Szentatyák vonatkozó művei. Mintái pedig az alábbiak: A Teremtés könyve, Jób Könyve, a Zsoltárokból, a Példabeszédekből vett részletek, Izaiás próféta jövendöléseiből, Máté evangéliumából, az Apostolok Cselekedeteiből, Pál apostol Rómaiakhoz intézett leveléből, végül a Jelenések könyvéből. Rendkívül gondossággal javítgatja a Káldi-fordítás hibáit, szinte szóról- szóra követve annak minden sorát. Mindegyik próbafordítás után részletesen indokolja az általa elvégzett javításokat. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az 1987. évi magyar fordításban munkatársaink nem boldogultak a bőven előforduló héber szavakkal, szövegelemekkel. Ezért mint szerkesztő Schweizer József főrabbihoz, a Rabbiképző Főiskola akkori főigazgatójához fordultam segítségért. Ő egyik legtehetségesebb tanítványát, Túrán Tamást ajánlotta, s az ő kitűnő munkája révén sikerült ezt a nehézséget is áthidalni. A Dissertatio befejezése után jelentősebb írásra már nem jut ereje. A kuf- steini, grazi, s különösen a brünni várfogság nyomán roncsolt tüdejével ismétlődő, nem egyszer vérhányással járó rohamai, gyötrő köszvényes fájdalmai az idő előre haladtával egyre sűrűbben jelentkeznek. 1822 augusztusában kissé jobban érezvén magát, már a várva-várt újabb veszprémi látogatás örömeire gondolva vízivárosi házuknak kertjében dolgozgatva erősen megizzadt, majd a hirtelen feltámadó szél lehűtöt- te öreg testét. A következmény heveny tüdőgyulladás lett, amely ágyba döntötte, ahonnan már csak egy-egy levél megírására kelt fel. Orvosai és barátai biztatása tartja benne a lelket, de a kór végül 1822. december 15-én győzedelmeskedik. Temetésén leghűségesebb barátján, Sághy Ferencen kívül két fiatal író, Toldi Ferenc, Bajza József és néhány barát, ismerős vesz részt. A vízivárosi temető 130 éven át ad néki nyughelyét, amelyet 1931 őszéig a Ponty utcai kereskedelmi iskola diákjai gondoznak. A temető felszámolásakor szülővárosa hazaszállíttatja, és díszsírhelyet biztosít számára. Elsőként egy tölgyfakereszt, majd egy szépen megformált sírbolt - rajta az ő soraival - A Sors elfojtván zöld rügyét Sírjában kezdi életét! őrzi Szolnok tudós költő fiának hamvait. 620
