Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Irodalomtörténet - Szurmay Ernő: Verseghy Ferenc utolsó évei
TISICUM XXII. - IRODALOMTÖRTÉNET valamennyi számában megtalálható Verseghynek valamilyen műve. A lázas munka közben érkezik meg Rudnay Sándor hercegprímás felkérése az akkor már nyelvezetében és helyesírásában egyaránt elavult Káldi-féle bibiliafordítás átdolgozására. E megtisztelő felkérésnek is igyekszik eleget tenni, nekifog megírni a már a bevezetésben említett és rendkívüli gondosságot igénylő művet, amelynek pontos címe: Dissertatio de Versioné Hungarica Scripturae Sacrae... azaz Értekezés a Szentírás magyar fordításáról, amelyhez a helyes és a Vulgátához igazított fordításnak mintái csatlakoznak azokkal a javításokat alátámasztó exegetikai, filológiai érvekkel együtt, amelyeket a Káldi-féle fordításban kell végrehajtani. így formálódik a költő-tudós utolsó éveit átfogó munkásságának három fő iránya: A Mesterszókönyv gondozása, az Egyházi Értekezések és Tudósításokban közlendő művek megírása, valamint a Szentírás magyar fordítása. E teendőkön kívül számos egyéb írásbeli feladat megoldásán is dolgozik. Sághy kérésére Ovidius Metamorphoses-é\ magyar-hexameterekbe ülteti át. De a teljes fordítás nem készül el, az Egyházi Értekezések és Tudósításokban vállalt új feladat követelményei miatt. Hamarosan elkészül az öt fejezetre tervezett Mesterszókönyv első részével. ígéri, hogy ennek megjelenése után küldi a továbbiakat. Erre azonban már az ő életében nem kerül sor. A töredékben maradt második résszel együtt átdolgozva csak néhány évvel halála után jelenik meg. Magyarra fordítja ezután Pyrker egri érsek német nyelvű eposzának, a Tunesiasnak két részletét, de prózában. Ismertetést is ír róla, és az Egyházi Értekezések és Tudósításokban való közlését ígéri Pyrkernek. Jelentéktelen dogmatikai probléma miatt azonban a közlés elmarad. A veszprémiekkel, s különösen Horváth Jánossal való munkatársi kapcsolat rövidesen mély barátsággá fejlődik, sőt állandóan erősödik annak ellenére, hogy Verseghyt kora, egyre romló egészségi állapota Budához, Horváthot pedig magas hivatala Veszprémhez köti. A baráti viszony fenntartását a sűrű levélváltás, majd 1819 augusztusától évi egy-egy alkalommal ismétlődő veszprémi látogatás erősíti. Az első ilyen látogatás, amelynek megszervezője Horváth János volt, meghitt, baráti hangulatával Verseghyt az alábbi szép vers megírására ihlette. Veszprémben volt létemnek (auguszt 9-tul fogva 13-ikig) Emlékezete az odavaló Egyházi Urakhoz. Láttalak őslelkű Veszprémnek Papjai! Édes nyelvünknek új dajkái! Láttalak alkonyodásom előtt. S ammint testvérnél igazabb öletekbe borultam, haj! Mint hevültek régen elfagyott s annyi veszélyek utánn mindenik emberben kígyót lappangi gyanító érzéseim! Mint élledett megint bennem ama szeretet, melly az Egésznek ügyét olly tűzzel szokta viselni, mint önmagáét! Felderült Hitünk fénnyé Hazánknak, örök Rendünk dísze az Emberség termettek előmbe, a józan észnek drága tárgyai kedves aránnya/tok Nektek is Értekező Művetekben’ a bájos erővel vették meg a munkára szívemet. Mennyei Ész, Köz Atyánk! Vedd különös szorgalmad alá e drága vitézit a Hitnek, a szent dúsnak oszlopit, a nemesen ragyogó emberi erkölcsnek példáit, tiszta barátit. Ne hadd az eggyességet omlani Köztök! Örök legyen ez még Veszprém fő széke leend a Pásztori Rendnek. Tekintsd az emberséges érzeményt mellyel az élemetes Többek az érdemesen buzgók nevelőköt pollyák; a jó atyáktól bölcsen eltanult kellemetes zabolát, mellyel az Egyháznak Nevedékit jóra vezérük ’mindenre, a’miben törekszenek, nyújtsd segedelmeidet; és ha talán valakit felhísz kebeledbe közülük otlyannal áld meg árva tiszthelyét, a’ki nyomába siet. Augusztus második hetében. 1819. Ezután még két alkalommal, 1820 és 1821 augusztusában élvezheti barátja vendégszeretetét. A tervezett 1822. évi látogatásra megromlott egészségi állapota miatt már nem kerülhetett sor. De a barátság szimbólumaként rendre érkeznek a Horváth pincéjéből való boros hordócskák, amelyeket Verseghy Ossitzkyné által készített vagy szerzett apró ajándékokkal viszonoz. A tudós költőben tehát új erővel kezd lüktetni a költői véna. Egymásután születnek zsoltárfordításai, illetve átköltései. Már az Egyházi Értekezések és Tudósítások 1820. évi első számában megtalálható Verseghy megzenésített költeménye kottával együtt: Az Oltári Szentségnek Imádása az Urnák felmutatása utánn a Szent Misében, a második számban az Új esztendő napjára való ének. Mindkettőt Seiler József, a budavári főtemplom karnagya „tette muzsikába”. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások 2-3-4. köteteiben jelent meg számos zsoltár szabadfordítása, valamint az ugyancsak Seiler által megzenésített Stabat Mater (A keresztfa mellett átló Szűz Anya) c. vallásos költeménye. Már a szerző halála után, az 1823-24. évfolyamokban kapott helyet a 98. zsoltár két változatban is. Mindkettő időmértékes versformában íródott. Az 1823. évi első kötetben találjuk a 68. zsoltár görög versnemekben történt szabadfordítását: Beate immaculati in via. Ugyanitt olvasható a Retribue servo tuo vivifica me c. 618
