Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Egri Mária: Lakatos Aranka művészete
TISICUM XXII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET 21. Vihar, 2004. bronz, 13x9 cm gyötrelmeit és röpke megnyugvásait. Plasztikáival választott vagy választható személyes útjainkról, jó-rossz kapcsolatainkról, kudarcos próbálkozásainkról, tétova kéznyújtásainkról szól. Ösztöneink sokszor még egy erős tudatkontroll alatt is uralkodnak. Vezérelnek cselekedeteinkben, irányítják érzékeinket, testünk rezdüléseit. Egy érzékeny szemlélő számára ez a „testbeszéd” olvasható, árulkodó. Lakatos ezen a vékony rétegen belül percipiál és közvetít. Gesztusokkal, mozdulatokkal, az alakok testhelyzetével. Ugyanakkor érzelmeink, kapcsolódó gondolataink bonyolult működése okán legtöbb munkájának alapja a többértelműség, a jelképgazdag kifejezés. Melynek nyomán a konkrét vizuális megjelenés asszociációk széles körét vonzza. Többszálú visszagombolyíthatóságukra eklatáns példákat találunk a művész kisplasztikái, érmei között. Az 1990-ben mintázott Szerelmesek realitásában egyértelműbb, konkrétabb. Az elvontabb fogalmazású, Kapcsolat /-///. (2004) sorozata álló, ülő, fekvő, egymáshoz hajló-közelítő avagy távolodó, matt és polírozott formáival többirányú érzelmeket, viszonyokat is asszociál. Szintúgy többrétegű utalásokat rejt Mozdulat (2010) plasztikájának egymáshoz tapadó két alakja. A Lélek hajléktalanok /-///. (2010) kétértelműsége nyilvánvaló. Míg a konkrét „fedélnélküliség”-re a hullámpapír-háttér utal, a „ráfektetett” vagy előtte sorjázó alakok ismét széleskörű asszociációkat sugallnak. Kapcsolatokról, két ember között feszülő érzelmi töltés sokféleségéről, alakulásáról. A vágyról, a beteljesülés és az elválás pillanatairól. S az együttlétben is mélységes magányról. Ezek az emberléthez szorosan tartozó, kimeríthetetlen érzelmi vonatkozások Lakatos több kisplasztikáját inspirálták. 1997-es Kapcsolat plasztikájának két, virággal díszített férfi- és nőalakja Abelard és Heloise, Dante és Beatrice szerelmét idézi. A 2008-ban hasonló címmel, két variációban is megjelenő kétfigurás kisplasztikájának balerinaalakjában a „művészet”, míg a hozzá kapcsolódó merev figurában az ezen a téren „közömbös”, azonosulni képtelen férfi testesül. Hordozva-sugallva egy ilyenfajta kapcsolat érzelmi bonyodalmait, a férfi-nő viszony konfliktusait. Cím nélkül (2012) kompozíciójának egymástól elforduló, bezárt-behunyt szemű arcai az oldódás hiányáról vallanak. A „színjátszás” önvédelmi kényszerét a plasztikán kétszer is megformált maszk hangsúlyozza, a vonzódás, a birtoklás, az önfeladás, a kitárulkozás mértékének kérdéseit járva körül újra és újra. Lényegében a kétszer megfogalmazott Unikornis (2005) is érinti ezt a kört. Ókori források szerint a csodatevő egyszarvú ló a tisztaság, a szüzesség szimbóluma. Elfogni csak úgy lehet, ha az útjába ültetnek egy szűzlányt, akinek az ölébe hajthatja a fejét. Ezt a legendát örökíti meg Lakatos a Lány és az Egyszarvú kettősében. Míg a lány testével az állatra dőlve azt már fogva tartja, a csavartszarvú vad szép feje teljes bizalommal hever a lány ölében. Háromfigurás egyszarvújánál a becsapott, szabadulni vágyó állat patáit már két ítéletvégrehajtó birtokolja. Győzelem? Árulás? Dominancia? Meddig lehet feszíteni a húrt? Mennyi a színjátékból az elégséges és a megengedhető? S végül ki is a vesztes igazán? (22. és 23. kép) 22. Unikornis I., 2005. bronz, 46x42 cm 23. Unikornis II., 2005. bronz, 50x34 cm Továbblépve Lakatos Aranka művészetének inspirációi között, ki kell térnünk állatmotívumaira. Születésétől erős természetszeretete a mezőtúri környezet gazdag faunájában bőséges ösztönzést talált. A teljesség igénye nélkül említjük az Itatás (2002) patakparton álló tehenét, (24. kép) a 612
