Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Egri Mária: Lakatos Aranka művészete
Egri Mária Lakatos Aranka művészete Lakatos Aranka szobrászművész Debrecenben született, életével, munkásságával ehhez a városhoz, tágabban az alföldi régióhoz kötődik. Ritkán megnyíló, zárkózott ember, aki jórészt csak szobraiban oldódik igazán. Inkább a dolgok mélysége érdekli sokféleségükkel szemben, a nehezen hozzáférhető értékek birtoklása a könnyen elérhető talmi ellenében. Kevés szavú, szemérmes, töprengő. A művészet iránt viszont alázatos, önemésztő. Éppen azért, mert mindig a tökéletes felé tör. Befelé figyel, megfogadva Márai Sándor Füveskönyve intését:,Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét... ” Őszinte, egyenes jellemű, aki inkább szembenéz a rossz következményekkel is, minthogy ámítson másokat. Önmagát már akkor „autodidaktádként regisztrálta, amikor a képzőművészeti főiskolai végzettséggel nem rendelkező művészek még ellenőrizhetetlen külföldi tanulmányokkal töltötték ki szakmai életrajzukat. Lakatos ezzel a „kvázi” hiánnyal elvesztette ugyan a négy-öt évig együttfejlődő művészpalánták véd- és dac- szövetségét, viszont helyette az alkotófantázia teljes szabadságát kapta meg. Kezét nem kötötték tanulmányi ortodoxiák, kötelező elvárások és teljesítések, lényegében csak önmaga igényeinek kellett megfelelnie. Ráadásul a bronzszobor készülésének oktatott, a műtermi formázástól az intézményes bronzöntésig szegregált stációi helyett Nyíregyháza-Sóstó, illetve Mezőtúr művésztelepein a viaszveszejtéses bronzöntés közvetlen eljárásával ismerkedhetett. Ezzel a módszerrel a szoborkészítés minden fázisát maga a művész végzi, műve születésének minden pillanatában jelen van. A lágy viasz mintázása közben ujjainak minden mozdulatára reagál, minden rezdülését átveszi. Az elkészült formára kent képlékeny samott rátapad a viaszra, átveszi annak alakját, apró részleteit, keményre szilárdul, majd égetése során a kifolyó viasz helyébe fogadja a folyékony- nyá hevített bronzot. így a lehűlés után a samottot eltávolítva a felületen a legapróbb „nyomok” is pontosan megjelennek. Mivel a szobor öntőformáját is maga a művész készíti, kikerüli a homokformázás minden szakmai és technikai nehézségét, időigényességét. Eredményként pedig egy sokkal szebb, érzékenyebb és vékonyabb felületű öntvényt kap. Lakatos a két művésztelepen Borbás Tibor és Györfi Sándor mellett a formázás, öntés, cizellálás minden lehetséges variációját megtanulta. Györ- finek az ősi szoborkészítési eljárás felújítására, mezőtúri meghonosítására tett kísérleteinek mindvégig aktív részese volt, annak eredményeiben és kudarcaiban is részesült. Évek alatt mestere társává, a művésztelep prominens tagjává fejlődött. Györfi Sándor, Balogh Géza mellett pedig Borbás Tibor halála után ő vette át helyét a Mezőtúri Művészeti Alapítvány vezetésében. Művésszé válásában, alkotói felfogásának kiteljesedésében, művei jelentős részének megvalósulásában szorosan kötődik a mezőtúri alkotótáborhoz. Ezért elkerülhetetlen, hogy néhány szót szóljunk a több mint három évtizede folyamatosan működő telep történetéről. Mezőtúr város szélén, a Holt-Körös kanyarulatánál, egy régi tanyaházban 1981-ben kezdte meg működését a város művésztelepe. A természetvédelmi terület élő és archaikus holt világa már az első évtől számos művészt vonzott. A meghívottak között mindig voltak festők és grafikusok is, a telep profilja mégis vezetőjének, Györfi Sándor szobrászművésznek köszönhetően a viaszveszejtéses bronzöntés lett. A nyári alkotótábor a rendszerváltás után Mezőtúr Művészeti Közalapítványaként folytatta munkáját. A régi Takács tanya lassan átalakult, rendeződött az épület környéke, védetté vált a tragikusan korán elhalt Borbás Tiborról elnevezett fasor, 1999-től pedig tető alá került a szabadtéri mintázó-bronzöntő műterem, és a művésztelep a régi helyére tervezett új épületében fogadhatta a hazai és külhonból érkező, meghívott művészeket. A több mint három évtized alatt az egyedülálló, inspirativ környezetben működő alkotótelepen közel 90 művész fordult meg, akiknek többsége Györfi Sándor, Borbás Tibor és Balogh Géza szakmai irányításával itt ismerkedett meg a viaszveszejtéses bronzöntés gyakorlatával. Lakatos is a mestereinek vallott Györfi, illetve Borbás mellett sajátította el az eljárás fortélyait, legtöbb munkája valamely szinten kapcsolódik a mezőtúri táborhoz. Itt csi- szolódott-érlelődött technikai eszköztára, amellyel ma már minden elképzelésének, ötletének megvalósítására képes - mind a kisplasztika, mind a köztéri szobrászat terén. Ennek igazolására itt most csak egyik első kisplasztikáját, a mezőtúri városi gyűjteményben őrzött Család (1990) bronzát említjük. (1. kép) 1. Család, 1990. bronz, 46x21 cm A többfigurás kompozíció mintegy marokban tartja, csokorba fogja a családot jelképező szülők és két gyerekük aprócska büsztjét. A kalapos, nagybajszos Apa mellett a fonott kontyos Anya egymásrautaltságát sugallja összehajló válluk, arcuk. Míg az anyja melléhez simuló kisebbik fiú még a függőséget, a köteléket, addig a tőlük már kissé elhajló, távolodó nagyobbik láthatóan már a felnőtté válást, a családtól való távolodását érzékelteti. Ez a korai kis szobor egyértelműen mutatja a művész 605
