Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Hegedüs Gabriella: Rzeczpospolita királyválasztó intézményeinek kialakulása és azok működése – Báthory István lengyel trónra jutásának tükrében (1574–1576)
Hegedűs Gabriella A Rzeczpospolita királyválasztó intézményeinek kialakulása és azok működése - Báthory István lengyel trónra jutásának tükrében (1574-1576) Az 1569. évi lublini unióval a korabeli Európa egyik legkülönlegesebb állama jött létre - a Rzeczpospolita. Az 1795-ös harmadik felosztásig fennálló Lengyel-Litván Res Publica alatt a Lengyel Királyság (beleértve a Királyi Poroszországot is) és a Litván Nagyfejedelemség egyesített, de nem minden tekintetben egységes országát; egy a király által irányított „nemesi köztársaság”-o\ értünk.1 Egy ilyen államnak természetesen intézményei, szokásai és törvényei sem lehettek szokványosak, csakúgy, mint a történelme folyamán lezajlott eseményei sem. Ahhoz, hogy megértsük a Rzeczpospolita államberendezkedését, a szenátus és az alsóház alkotta országgyűlés működését, valamint a királyválasztás folyamatát, röviden át kell tekintenünk, hogyan is jött létre egy olyan „nemesi köztársaság”, amelyet a mindenkori uralkodó irányított. 1. A lublini unió és a Rzeczpospolita Miután az átkeresztelkedett litván nagyfejedelem 1386-ban feleségül vette I. Lajos magyar és lengyel király lányát, Hedviget, II. Ulászló néven lengyel királlyá koronázták. Ez nemcsak a Jagelló-dinasztia kezdetét jelentette Lengyelország trónján, hanem egy lengyel-litván perszonáluniót is. A XIV. század végétől a hol egy személy által összefogott, hol kevésbé szorosan fennálló, de többé-kevésbé folyamatos lengyel-litván kapcsolatok egyik összetartó oka a külső fenyegetés volt.2 A XVI. század elején Mielnikben megszületett az első uniós statútum, melyben rögzítették, a két állam a jövőben közösen választja meg uralkodóját, és a közös törvényhozás elősegítésére is szorosan együttműködnek. Ám néhány évvel később (a király hatására, aki a Jagelló-dinasztia örökletes jogait féltette a nagyfejedelemségben) a lengyel országgyűlés elutasította a mielniki megállapodás megerősítését, így az államszövetség sorsa függőben maradt.3 Oroszország háborúinak következményeként kezdett ismét közeledni egymáshoz Litvánia és Lengyelország a század közepén, hiszen Moszkva harcai a Balti-tenger feletti uralomért és Livónia birtoklásáért a korszak fontos külpolitikai tényezőivé váltak.4 Miután IV. (Rettegett) Iván orosz cár 1562-ben lerohanta Livóniát, az észak felőli veszélyeztetettség egyértelművé tette a litvánok számára, ezt a problémát csak lengyel segítséggel tudják megoldani. Amikor 1563-ban IV. Iván bevette Potockot, az is nyilvánvalóvá vált, Moszkva agresszív politikája a lengyel érdekeket is veszélyezteti.5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Ezek eredménye az 1569-ben megkötött lublini unió. A külpolitikai fenyegetettség által kikényszerített államszövetséget elősegítette a királyság és a nagyfejedelemség fokozódó hasonlósága (mind életmódban, mind a társadalom szerkezetében, mind pedig az államszervezetben) és az, hogy a megerősödő litván nemesség szintén birtokolni 1 GEBEI Sándor 2007. 7. 2 SZOKOLAY Katalin 1996.44. 3 HALECKI, Oscar 1995.118. 4 GEBEI Sándor 2001/a. 5 HALECKI, Oscar 1995.118. szerette volna a demokratikusabb lengyel alkotmány előnyeit, kiváltságait, valamint a lengyel nemesség ekkorra már kivívott jogait.6 A litván köznemesség számban felülmúlta a lengyelt, de saját mágnásaik anyagi és jogi túlsúlya miatt eddig nem igazán jutott szóhoz az ország politikai életében.7 Éppen ezen okok miatt a litván arisztokrácia kevésbé támogatta az uniót - attól tartottak ugyanis (teljes joggal), hogy megszűnnek kizárólagos előjogaik, s a két ország közös parlamentjében már nem övék volna a meghatározó szerep.8 JK Köztársaság a litvánok kezdeményezésére, de végeredményben a litvánok akarata ellenére született meg.”9 A feltételek kidolgozása során, a tárgyalások alatt megoldhatatlannak tűnő problémák kerültek felszínre, és a megbeszéléseket rövid időre fel is függesztették. Csakhogy a nagyfejedelemség déli és keleti területei önállósították magukat, és sorra csatlakoztak a lengyel koronához, így Litvánia végül ismét a tárgyalóasztalhoz ült.10 A király, II. Zsigmond Ágost az unió párthíveit támogatta, s hosszas előkészületeket és tárgyalásokat követően a két nemzet országgyűlése Lublinban 1569. július 1-jén aláírta az uniós okmányokat.11 A Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség egyetlen „nemesi köztársasággá”, Rés Publicává olvadt össze: a két nép ezentúl egyetlen nemzet, amelyet a közösen megtartott országgyűlésen a közösen megválasztott király irányít, aki egyben Litvánia nagyfejedelme is.12 A lublini országgyűlés több, mint 200 évre meghatározta az unió alkotmányos szerkezetét, mivel az itt aláírt okmányok alapvetően változatlanok maradtak - egészen az ország XVIII. században bekövetkezett felosztásáig.13 A lublini unió reálunió, vagyis nem perszonális, nem a király személyétől függő kapcsolat. De mit takar a király által irányított „nemesi köztársaság” kifejezés? Az állam élén álló uralkodó hivatalos megszólítása: „rex Poloniae, dux magnus Lithuaniae”.H A lengyel és a litván nemesek ezentúl egy és ugyanazon jogok birtokosai, ráadásul egy korlátlan jogokkal rendelkező nemesség születik meg ekkor.15 Annak ellenére, hogy a két ország új, közös alkotmányában a következőket olvashatjuk: „A Lengyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul egy test...”,'6 a hadsereg, a kincstár, a főbb hivatalok és a bíróságok külön kezelésben maradtak a két országrészben,17 így a szervezeti összeolvadás nem volt teljes. Megtartották tehát külön közigazgatásukat és hivatalaikat, de 6 HALECKI, Oscar 1995.118. 7 PERÉNYI József 1962.94. 8 HALECKI, Oscar 1995.118. 9 GEBEI Sándor 2007. 7. 10 GEBEI Sándor 2007.7. 11 HALECKI, Oscar 1995.119. 12 HALECKI, Oscar 1995.119. 13 HALECKI, Oscar 1995.115. 14 GEBEI Sándor 2007.8. 15 GEBEI Sándor 2007.8. 16 GEBEI Sándor 1999.273. 17 SZOKOLAY Katalin 1996.44. 577
