Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Fekete István: A szolnoki Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola megalakulása és szervezeti változásának főbb állomásai (1947–1962)

TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

repülőtér gondnokság egy tiszthelyettes, 18 legénységi, összesen 19 fő. Mindösszesen 394^100 fő. Az osztály április 5-én egy db Bücker Bü-131 „Jungmann-Csíz” típusú repülőgéppel kezdte meg a gyakorlati repülőkiképzést. Ebben a rendeletben döntöttek a repülőgépek lajstromjeleinek bevezetéséről is (l-iskola, G-gyakorló, S-szállító, stb.).

A létszámadatokat a következő táblázat foglalja össze:1948 3

Honvéd Repülő Osztály

Parancsnok: Gyenes János alezredes parancsnokság létszáma:

3 tiszt, 2 tiszthelyettes, 4 fő legénységi állományú (összesen 9 fő)

Repülőhajózókiképzőszázad

Parancsnok: Tuba László szds. Állománya:

3 tiszt,

1 tiszthelyettes, 49 legénységi állományú összesen 53 fő

Repülő szakkiképző század

Láng Andor őrnagy Állománya:

7 tiszt,

15 tiszthelyettes, 160 legénységi összesen 182 fő

Repülőtér gondnokság 1. Mátyásföld:

Állománya:

4 tiszt,

8 tiszthelyettes,

119 legénységi állományú, összesen 131 fő;

2. Szolnok:

1 tiszthelyettes,

18 legénységi, összesen 19 fő

Osztály összesen: 394 fő

(a változások következtében az éves mozgás miatt 394-400 fő) Repülőgép állománya: 1 db Bü-131 Jungmann-Csíz típusú repülőgép

1948 áprilisában fiatalok ezrei vonultak be féléves csapatszolgálatra, amelynek leteltével felvételt nyertek a Honvéd Kossuth Akadémiára. A több mint száz repülő szakos növendéket az akadémia 5. századába osztották be (parancsnoka Emmerling István őrnagy).

Az egyre növekvő létszám és az egyre duzzadó szervezetek értelemszerűen a meglévő 1 db-nál több repülőtechnikát igényeltek. Ezt a katonai vezetés egyrészt a hazai lehetőségek feltárásából (meglévő repülőgépek felkutatása, honi repülőgépgyártás felfuttatása) és külföldi beszerzésekből (Csehszlovákia és Szovjetunió) tervezte megoldani. 1948 tavaszán a Honvéd Vezérkar 11. alosztálya Csehszlovákiától 25 db Zlin-381 Bücker Bestman „Fecske” iskolagépet, valamint egy-egy K-26 Cáp (Fieseler Storch Fi-156-os) és Aero-45, továbbá 10 db Avia C-2, (Aradó 96 B „Holló”) típusú repülőgépet rendelt meg. Ezek közül 1948. október 23-án 3 db ZLIN-381-es, míg a többi 22 db december 12-ig érkezett meg. Ezek a gépek az 1-201-tői l-225-ig lajstromjelet kapták. 1949-ben újabb 25 db ZLIN-381 került megrendelésre, amit 1949 októberére szállítottak le. Ez utóbbiból húszat a légierő, ötöt pedig az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) kapott meg. A Fecske típust (mivel Időközben megérkeztek a szovjet UT-2-esek is), leginkább futárfeladatokra, útvonalrepülésekre, műszerrepülő-kiképzésre használták, majd idővel fokozatosan átadták őket a Magyar Repülő Szövetségnek (MRSZ) és az OMRE-nak. Hasonló

3 A Repülő Osztály adatai az 1949. május 1 -jei állapotot tükrözik.

sorsra jutott az egy-egy db K-26 Cáp és az Aero-45-ös is, ami 1949. március 14-én érkezett meg, és 1952 nyaráig szolgált a légierő állományában. A légierő repülőgépparkját gyarapította az 1949 közepére a magyar szakemberek által feljavított és rendszerbe állított hat db Áradó A „Varjú” és az egy darab Áradó B „Holló” típusú repülőgép. A Csehszlovákiától megrendelt 10 darab Avia C-2 típusú repülőgépből átadásra került utolsó kettőbe MG-177,62 mm-es géppuskát, célzókészüléket, valamint bombafelfüggesztő szerkezetet is szereltek. így ez a két repülőgép volt az 1945 utáni magyar légierő első két, fegyverzettel ellátott repülőgépe (a Holló és a Varjú típus 1956-ig volt szolgálatban).

A magyar katonai légierő repülőgéppel történő ellátottságát jelentős mértékben javította az 1948. július 2-án Moszkvában aláírt magyar-szovjet katonai egyezmény. Ennek keretében hosszú lejáratú kölcsönre kaptunk fegyverzetet és haditechnikát. Elsőként 35 darab UT-2 (Uhu, - Bagoly) magyar becenevén „Galamb” típusú kiképző repülőgép beszerzésére került sor, ezek szeptember 15-én érkeztek meg Mátyásföldre. A 35 darab gépből 33 vadonatúj volt (1-251-tői I-283 lajstromszámig). Ez a technika 1949 és 1954 között volt szolgálatban (de Szolnokon a Kilián Iskolaezredénél még 1955-ben is repültek velük Tarján Béla főhadnagy századánál). A magyarországi pilótaképzés életre keltésének fontos állomása volt az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) 1948. február 14-i megalakulása. Kezdetben itt a kiképzés kétkormányos vitorlázó repülőgépekkel (Cimborával, Komával, Ifjúsággal, Pionírral és Góbéval) folyt. 1948 szeptemberében azonban már 42 fő fiatal „C” vizsgás vitorlázórepülő részére az egyesület Mátyásföldön motoros repülőtábort szervezett. A kiképzőkeret vezetője Kenedi Róbert őrnagy, helyettese Homér Imre százados, politikai tisztje pedig Gáncs István főhadnagy volt. Kezdetben két oktatókeretet állítottak fel, az első vezetője, Szűcs Csaba hadnagy, oktatók: Dinka Tibor alhadnagy, Trexler Béla főtörzsőrmester, D. Kiss Béla és Bornemissza Ferenc szakaszvezetők voltak, kissé később csatlakozott Ónody Mihály hadnagy. A másik keret vezetője Tóth Lajos főhadnagy, oktatói Simkó Gyula törzsőrmester, Dóra Ambrus őrmester és Kérges László szakaszvezető. A honvédség által felállított két kontingens mellett az OMRE is felállított egy harmadik, sportrepülő oktatókból álló keretet is. így sikerült elérni, hogy egy-egy oktatóra 3-4 növendék felkészítése jutott. A kiképzéshez a honvédség öt darab, az OMRE szintén öt Bücker Bü-131 „Csíz” típusú iskolagépet biztosított. A kiképzés 1948. szeptember 6-tól, november 15-ig folyt. A kiképzésbe november 1-jétől bevontak öt darab UT-2 „Galamb” típusú repülőgépet is (bár ez inkább a gépek tesztelését szolgálta, mint az oktatási feladatok előmozdítását). A képzés befejezéséig a 42 növendékből 10 repült egyedül, az átlagos repülési idő 6-8 óra körül mozgott. A végzett fiatalok október 20-án az 1. Honvéd Repülő Kiképző Osztály állományába kerültek, Szolnokra. 1949-ben az OMRE újabb motorosrepülő-kiképző iskolái nyíltak meg Balatonkilitin, Esztergomban, Szentesen, Szolnokon. A kiképzés itt is Bü-131 „Csíz” típusú iskolagépekkel folyt, átlagban mintegy 30 repült órát repültek a növendékek.

Visszatérve a szolnoki katonai repülőkiképzésre 1948. szeptember 23-án a szolnoki repülőteret átvette a 2. Honvéd Repülőtér Gondnokság (parancsnoka Gellért Tivadar őrnagy, őt hamarosan Gonda István főtörzsőrmester váltotta).4 Abban az időszakban az átadás-átvétel egy „sajátos” esemény volt. Ez úgy történt, hogy Gonda főtörzsőrmester a repülőtéren

4 Gonda István évekkel később az Országos Légvédelmi Parancsnokság

anyagi-technikai főnöke lett ezredesi rangban.

548