Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I. Mivel legényeim nagyon elfáradtak, megparancsoltam a tiszteknek, hogy gyűjtsék őket össze, meghatároztam a pontot, hol ismét találom őket, és utána siettem a futó ellenségnek. Ott találtam Nagy-Sándor ezredest és Virányi őrnagyot, kik üldözték. A mező tele volt holtakkal és sebesültekkel, sok elmaradozott, úgyhogy meglehetős sok foglyot ejtettünk. E szárnyon Hügel őrnagy igen jól vezette a lovasságát és egészen szétszórta az ellenséget. Sajnos későn bízták meg a vezetéssel, különben csak kevés osztrák menekül. Leiningen elbeszélését megerősíti Horváth Pál százados is, bár ő csak hallomásból tudott az itt történtekről. „A császáriak, minthogy a magyarok a vásártért hamarosan elfoglalták, Jászberény és Szentivány irányába törekedtek menekülni. Ámde erre a Zagyva állta útjukat. A Zagyva igen áradt volt, - csak egy híd, az is rossz volt, vezetett ez irányban, tehát mindazok, akik nem a rendes csapatokkal tették le a fegyvert, erre szökni akartak. A lovasok nekimentek a Zagyvának, egynéhány átúsztatott, de a túlsó szélén a lovak a nagy sárban elültek. Még a gyalogosok is próbáltak a Zagyvának nekimenni, sőt kocsikkal is. - A hídra feljutni majd képtelenség volt, úgy összetömörültek a katonai járművek és a polgári fogatok. Jó, hogy a pánik még fokozódjék, Leiningen két 6 fontos ágyúval ezen tömkeleget egyre kartácsolta. A kuriózum pedig az volt, hogy ezen két ágyú minden fedezet nélkül működött. Mondta Leiningen, hogyha egy szakasz őket megtámadta volna, a két ágyú e/vész.”185 186 A császáriak kudarcát a szekerek feltorlódása tette teljessé, amely elzárta a hidat. Az átkelés lehetetlenné vált, csak Zagyvarékasnak lehetett visszavonulni. A gyalogságot fedező Károly-gyalogság a hídnál feltorlódott, és csak a Zagyván átgázolva menekülhettek.187 A megfulladtak számát évtizedek múlva egy zászlóaljra (vadász, határőr vagy Károly gyalogos) tették, de egy három nappal későbbi törökszentmiklósi tudósítás egy század határőr pusztulásáról szól.188 189 „De ezalatt mi is erősen dolgoztunk - írta a 9. zászlóaljból Büttner Emil. - Egyhuzamban mintegy fél óráig hajtottuk a gyalogságot, kik közül egy zászlóalj nem bátorkodott a mi szuronyainkkal szembefordulni, nekiment a Zagyvának, a folyamot akarta keresztülgázolni, azonban néhány kivételével mind a habok közt lelték sírjukat.”'19 „így a nagy lárma között futottak a vadászok a Zagyva folyó felé, de oly erővel, hogy amikor a sógorok csapatjának az eleje a vízhez ért és meg akart állani, nem lehetett, mert hátulról a tömeg oly erővel nyomta az elsőket, hogy azoknak lehetetlen volt megállani, és menthetetlenül vízbe kellett nekik menni. Mikora tömeg hátulja észrevette, hogy elől a tömegnek már nagyobb része vízben van, pillanatra visszafordult, és látta azt a különös mondurral felruházott és mindenféle fegyverrel fölfegyverzett, és oly erős vad riadásba kitört vad tömeget a háta mögött, jónak látta mind a vízbe való halálnak neki menni, és így egyszerre egy németet sem láttunk, csak néhánynak a tollas kalapja úszott a víz tetején. Amint a víz szélén megállottunk és őket megsemmisülve láttuk, a legnagyobb sajnálatunkat fejeztük ki azon sok szép fegyverek és tölténytáskák elpusztulása felett, melyeket magukkal a Zagyva fenekére levittek. ”190 A császári 5. vadászok története az alábbiakat írta: „A nagy veszteségek csak tovább növekedtek, amikor a visszavonulás elérte a Zagyva-patak 185 MARCZALI Henrik 1900.117., 119. 186 KAPOSVÁRI Gyula 1975.105.; HILD Viktor é. n. Vili. 77-78. 187 STANKA, Julius 1894.1.556.; KEDVES Gyula 2006.59. 188 Közlöny, 1849. márc. 8. 189 KAPOSVÁRI Gyula 1950.10. 190 LENGYEL Sándor 1897.10. Horváth Pál százados rajza a malomzugi és az indóház körüli harcokról (HILD Viktoré, n. Vili. 69.) Kaposvári Gyula vázlata 1950-ben a szolnoki ütközet lefolyásáról. (KAPOSVÁRI Gyula 1950.23.) 515