Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században

DEMETER ORSOLYA: EGY ÉSZAK ALFÖLDI MEZŐVÁROS - KERESZTES TÖRTÉNETE A 15-16. SZÁZADBAN

10. kép: A mai református templom keleti részén elhelyezkedő késő középkori szentély a befalazott ablakkal (Fotó: Kertész Róbert)

lévő püspöki istenházát sajátíthatta ki. „[...] A keresztényeknek födezetül szolgált csonka templomnál a keresztény és török hullák vegyest hevertek A térdig érő folyócska a Keresztesi-patakkal azonosítható.

Az oldalfalak szobrai 1731-ben még állhatták, mert az épület kimeszelésekor a reformátusok meg akartak azoktól szabadulni, de a vármegye erre nem adott engedélyt. Később, 1768-ban leírták, hogy a katolikusoknak nem volt templomuk, de „Van itt egy református templom, melyet egykor a katolikusok építettek szilárd anyagból. ” 1773-ban hajójának barokk átalakítása, nyugati toldása és a torony épült meg, a keresztirányú bővítés 1821-ben történt. A barokk ablakok könyöklője alatt felfedezhető a gótikus ablakok alja.103 104

Soós Imre szerint a XV. század végi egyház létrejöttével valószínűsíthető egy plébániai iskola működése. 1576-ban pedig a református hitgyakorlattal együtt már a kezdetektől feltételezhető iskola alapítása is.105 Az 1629. évi református egyházlátogatási-jegyzőkönyv bizonysága szerint a török pusztítás után visszatért hívőknek már volt papja, akit Czetneki

103 KROPF Lajos 1895.611.; FODOR Vera 1988.

104 MNL B-A-Z m. Lt. SL; VÁRADY József 1989.189. A mai református templom műemléki védettséget élvez. Lásd: SZABADFALVI József-CSERI Miklós 1992.21.

105 MNL B-A-Z m. Lt. Sl.

11. kép: A gótikus templomrész ülőfülkéje (Fotó: Kertész Róbert)

12. kép: A szentély falában ma is látszik a pasztofórium (Fotó: Kertész Róbert)

Mihálynak hívtak. Elképzelhető, hogy az a személy jött vissza a városba szolgálni, aki a török dúlás alatt vagy előtt elhagyta a települést. Az első jegyzőkönyvek az egyházközség gazdasági helyzetét vették számba, a lelkészi-tanítói javadalmakkal együtt. Ez esetben a pásztor javadalmainak számbavételét találjuk: egy embernek járó rétet, minden ágytól egy miskolci szapu búzát, 50 dénárt, egy-egy szekér fát kapott. A szabad réten tetszése szerint kaszáltathatott, szántást jóakaratból vehetett. Nemes személyt, ha esketett, 1 forintot ért. „Ha csak énekel 12 dénár. Keresztezéstől egy tyúk, egy kenyér. Copulatiotól, jobbágy embertől 12 dénár. Nőtlen legénytől egy forint, de így, hogy abban az esztendőben a Prédikátor

489