Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Demeter Orsolya: Egy észak alföldi mezőváros – Keresztes története a XV–XVI. században
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY 6. kép: A késő középkori település feltételezett objektumai a mai Mezőkeresztes térképén. 1. főutca, 2. templom és cinterem, 3. Keresztesi-patak, 4. híd, 5. országút befogadására szolgáló istállókból, ólakból és gazdasági épületekből állt - és az ezt körülvevő belső legelőt takarja. A településforma és a földrajzi adottságok az állattartás dominanciáját jelzik. A belső legelőt szántóföld választotta el a külső legelő és rét széles gyűrűjétől. Érdekes térszíni alakulatra utalnak a délkeleti síkvidéken a következő helynevek: Magas halom, Hegyes halom, Lapos halom.18 Valószínűleg itt, az árvízmentes kiemelkedéseken alakították ki a szántóföldeket. A környéken több, egykor virágzó, de a középkor végére vagy a XVII. századra elnéptelenedő település feküdt: Montaj, Tilaj, Olaszegyház. Ezek közül azonban csak Olaszegyház területe kerülhetett részben vagy egészben Kereszteshez, mivel Montaj határai Bábolnához és Szent- istvánhoz, Tilaj területe pedig egyedül Szentistván határához tartozik. Olaszegyház először 1221-ben tűnik fel a váradi regestrumban. A tatárjárás után elpusztult, mert 1281-ben IV. László mint lakatlan földet adományozta Ernye fia István bánnak. Barátinyárád 1323-as határjárásában Keresztes, Barátinyárád, Gelej és Vatta között helyezkedett el.1“ így nagyjából a mai Csincse területére lokalizálható, mint ahogyan Györffy György is ide helyezte el,18 19 20 továbbá ide lokalizálta Engel Pál is a középkori Magyarország településhálózatáról megjelentetett digitális munkájában.21 Az Olasz-ér nevű vízfolyás a Repcsényes föld déli határánál, Montaj felől 18 MNLOL S 11.830/71. sz. (1:20.500) „Pars TerritoriiKeresztes...” 19 SUGÁR István 1980.1 -2. sz. 20 GYÖRFFY György 1963.796. 21 ENGEL Pál 1993-2001. való megjelenése viszont elképzelhetővé teszi, hogy ez a falu egykor a mai Keresztes déli határához állott közelebb. Régészeti adatok azonban sajnos sem egyik, sem másik feltételezést idáig nem bizonyították. Valószínűleg fontos területet képezhetett a települést északról határoló, a Kácsi- és Lator-patakok által közrefogott Felső rét (Felső fíéth), mert fennmaradt egy 1518-ban Keresztesnek adott privilégium, amelyben II. Lajos király rendelkezett arról, hogy ezt a területet adják vissza Keresztes lakosainak. Ezzel a határrésszel Felső rétek néven a Pesty-féle 1864-es gyűjtésben is találkozhatunk.22 (7. kép) 1067-ben említik azt az országutat (Via Regia), amely a Bükk déli lejtőinek szélén, a Tisza árterületén felül emelkedő síkvidéken, Borsod vármegye nagyobb székhelyei között, a vásárvonalon húzódott. Ez az út Györffy György térképe alapján feltehetően Keresztest és Kövesdet egyaránt érintette. Az 1759-es térképen egyértelműen látszik, hogy a mezővároson haladt keresztül (lásd: 3. és 6-7. kép)23 22 MNL B-A-Z m. Lt. XV. 1.142., 144. sz.; PESTY Frigyes 1988.198. 23 MNL OL S 11. 0056 sz.; GYÖRFFY György 1963. 739. Lénárt Sándor József szerint ennek az országúinak egy szakasza a mai Csincsét és Mezőkeresztest összekötő műút nyomvonalán vagy annak közelében húzódhatott. Lásd: LÉNÁRT Sándor József 2000.94. 480
