Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Havassy Péter: A gyulai várostromok hadtörténelmi érdekességei
HAVASSY PÉTER: A GYULAI VÁROSTROMOK HADTÖRTÉNELMI ÉRDEKESSÉGEI Táborozó keresztény csapatok Gyula váránál meneküljenek. A támadó sereg létszáma egy módszeres ostromhoz kevés volt, ezért a tábornok a várost kirabolva és felgyújtva elvonult. Elesett viszont 1693 májusában Jenő vára, ám a támadás megakasztására tatárok özönlik el a Tiszántúlt iszonyatos pusztítást végezve. Ez azonban a gyulai őrségnek végképp nem jelentett segítséget, mert az élelem beszerzése még nehezebbé vált. 1693-1694-ben Pollandt és Hofkirchen tábornokok kapják a feladatot, hogy akadályozzák meg a gyulai őrség megsegítését, amely sikerül is. 1694. október 22-én Thököly már világosan látja a helyzetet, s naplójegyzete eloszlatja a kételyeket: „...az élés nem léte miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem subsistálhat (maradhat fenn), nemhogy a jövő campaniálg (hadjáratig).” További kísérletek történtek a várvédők megsegítésére, de Mehmed pasa gyulai várparancsnok elhatározta a megadást, s követeket küldött Huyn tábornok szegedi várkormányzóhoz. December 21-én elkészült a szerződés, melynek értelmében a törökök kötelesek voltak átadni a várban és a palánkokban található összes ágyút és minden egyéb hadfelszerelést, még a földben elásott aknákat és puskaport is. A keresztény rabokat minden sarc nélkül szabadon kellett bocsátaniuk. A várőrség és a lakosság fegyvereivel, ingóságával és jószágaival szabadon távozhatott, melynek elszállítására 320 szekeret és ötven nyergeit lovat biztosítottak, továbbá a Maroson való átkeléshez szükséges eszközöket. A törökök szabadon vásárolhatnak a pénzükért eleséget. Érdekes kitétel volt, hogy csak a janicsároknak engedélyezték egy megeresztett zászló használatát a kivonuláskor. A rácok dönthettek, hogy a törökökkel tartanak-e vagy Gyulán maradnak. Az egyezséget karácsonykor Lipót császár megerősítette, így 1695. január 12-én a keresztény csapatok bevonultak a várba, amely 129 év után ismételten királyi erősség lett. Károlyi tábornok kurucai a vár előtt A Rákóczi-szabadságharc tiszántúli, s közvetlenül gyulai eseményeit erőteljesen befolyásolta a fejedelem azon döntése, hogy a Dunántúlon sikertelenül harcoló Károlyi Sándort 1705 márciusában tiszántúli vezénylő tábornokká nevezte ki. Károlyi hozzálátott a Gyula ellen támadó hadsereg megszervezéséhez, melynek nagysága az élelmezési számítások szerint pontosan 6.701 fő, melyre havonta közel 12.000 forintot irányzott elő. Ezt a nagy összeget nem volt könnyű előteremteni, ezért kérte Rákóczit, hogy húst és kenyeret rekvirálhasson. A fejedelem azzal az indokkal, hogy „terhe volna a szegénységnek”, nem járult hozzá. Május 26-án Károlyi járőröket küldött Gyula, Jenő és Arad felé, majd 31- én körbezárta Gyulát. A palánkokban körülbelül 300 rác gyalogos állomásozott, a belső várat pedig Richter von Aichenfels hadnagy parancsnoksága alatt a Heister-ezred kétszáz német sorkatonája védte. A várost és a palánkot a kurucok könnyűszerrel elfoglalták - mindössze három halottat és hat sebesültet vesztve. A neheze azonban június elején kezdődött, mert Károlyi középszerű ágyúival és kezdetleges mozsaraival a belső vár falaiban nem sok kárt tett, ezért arra gondolt, hogy aknát alkalmaz, de sem elegendő lőpora, sem aknásza nem volt. Június 8-án a tábornok újabb jelentést tett a fejedelemnek: „...szüneti nincsen Gyula körül való munkámnak... Már az estve kilenc ölnyire ásták embereim föld alatt magukat bé, reménlem, ma estvére az kőfalt elérik...” (A kilenc öl - nyilván a korszakban használatos bécsi öl - kerekítve 17 méter volt.) A levél írásával egy időben érkezett meg a lőszerszállítmány Egerből egy tüzértiszttel és az új ágyúmesterrel. Ezért Károlyi még a levél végére odaírja, hogy ha sikerül a várfalat felvetni, akkor két óra alatt vége lesz mindennek, mert „nem nagy erő ez, nagyobb a füsti, mint a pecsenyéje", tehát ő maga is elismeri a vár gyengeségét, igaz a saját tehetetlenségét is. Rákóczi Károlyit a Duna mellé rendeli, de végül is hozzájárul, hogy addig maradjon, amíg az akna fel nem robban. Hamarosan, június 18-án jelenti a tábornok, hogy az aknát már három alkalommal megjárta, s most vágatja a lőpor fészkét, azonban 20-án megkapja a parancsot, hogy csatlakozzék Rosenfeld hadmérnök rajza a várról 1722-ből 473
