Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Havassy Péter: A gyulai várostromok hadtörténelmi érdekességei
Havassy Péter A gyulai várostromok hadtörténelmi érdekességei A vár családi lakóhely, birtokigazgatási, bíráskodási központ és tisztségviselői székhely jellegét néhány főúri találkozón, lakodalmon, kisebb csetepatékon kívül különösebb esemény nem zavarta meg. Az első értékelhető hadászati összecsapás az 1514. évi, Székely Dózsa György által vezetett parasztháború idején zajlott le a városban és a vár környékén. A Dózsa-féle parasztháború A Magyarország déli határainál folyó állandósult török veszély miatt 1513. szeptember 3-án adta ki a pápa az oszmánok elleni keresztes háborúra felszólító bullát. A magyar királyi tanács - a nehézségek és tiltakozások, sőt annak ellenére, hogy egyedül maradt -1514 márciusában a hadjárat megindítása mellett döntött. A gyülekezés központja Pest lett, ahol május elején már 10-15.000 fő tartózkodott, de a szervezkedés az ország nagy részén megkezdődött. Ugyanekkor Szapolyai János erdélyi vajda is megindította seregeit az Al-Duna felé. Azonban május elejétől a szomszédos Bihar megyében megfigyelhető súlyos összetűzések arra utalnak, hogy a lakosok hamar felvehették a keresztet, s így volt ez Gyulán és Békés megye határterületén, (Mező)Túron is. A megerősített lakhellyel, várkastéllyal nem rendelkező módosabb családok a vidék legjelentősebb erősségébe, Gyula várába menekültek vagy oda igyekeztek. A keresztes fősereg fegyelmezetten haladt a Pest-Tiszavarsány-(Mező) Túr-Békés útvonalon kitűzött célja felé, ám május 18-án Békésen utolérte őket a toborzást betiltó bullával a futár. A keresztesek azonban nem álltak meg. Gyulára érve az akkor már kb. 30.000 fős sereg útirányát megváltoztatta, mert délnyugat felé, Csanád irányába fordult, s így az új cél minden bizonnyal Nándorfehérvár lehetett. (Az eredeti, a Szörényi Bánság felé való eljutás esetén Arad-Lugos állomások következtek volna.) A kérdéssel foglalkozó szakemberek egy része május 24-re teszi a gyulai ütközet időpontját. Szerémi szerint a Békés-Gyula közötti utat (mai mértékkel 19 km) egy nap alatt tették meg a keresztesek, tehát május 19-20-a táján érhettek a vár köré, s ami ennél is fontosabb, ekkor még nincsen semmilyen ostrom. Május 22-én Csanádpalotára, 24-én pedig a fősereg már Nagylakra ér, ahol éjjel megveri a nemesi csapatokat. Ugyanezen a napon kelt a király és Bakócz Tamás érsek hadfeloszlató parancsa: „e hadjáratot más, alkalmasabb időpontig felfüggesztjük, és a jelen írat erejével elhalasztjuk”, mely rendelkezés semmilyen megoldást nem jelentett, sőt csak fokozta a zavart. Május 28-án Székely Dózsa György az elfogott Csáky Miklós Csanádi püspököt kivégeztette. Ekkor már alapvetően megváltozott a cél, vagyis a török elleni harc helyébe a nemesek, a földesurak megbüntetése lépett, s a különböző Dózsa-féle seregtestek mozgása már nem dél felé, hanem a szélrózsa minden irányába mutatott. A Székely Dózsa György közvetlen parancsnoksága alatt maradt haderő is kétfelé oszlott, és a Maros mindkét partján kelet felé fordult, azonban a jobb parti sereg is hamarosan kettévált, mert többségüket Dózsa átvitte a másik partra. A sereg mozgása mindkét oldalon, innentől kezdve nem lebecsülendő mértékben a gyulai uradalom, tágabb értelemben a Brandenburgi György Albrecht Dürer: Magyar nemes hadiöltözéke 1514-ből őrgróf földesurasága alá tartozó területen folyt. Ostrom alá kerülnek várai, és birtokait is megfelelően feldúlják. Most nem kívánunk foglalkozni az őrgróf Gyulán kívüli várai ellen intézett támadásokkal, melyben szerepet játszhatott a II. Ulászló mellett, vele rokoni kapcsolatban álló, gyökérte- len, a semmiből előtűnő főúr személye. Sőt, a parasztsereg dühe nem véletlenül támad fel ellene, hiszen 1514 előtt Magyarországon csupán egyetlen kísérletet találunk az új típusú ámtermelő nagyüzem - allódium - megvalósítására, Brandenburgi György őrgróf gyulai uradalmában, mely egészen konkrét formában éreztette a jobbágysággal addig megszokott helyzetének egyértelmű rosszabbodását. Tehát a paraszthad néhány korábban elfoglalt vár után Gyula ellen fordult. Említettük, hogy Dózsa György csapatai már jártak erre, s éppen itt játszódott le az alföldi felvonulás egyik fontos eseménye, az útirány megváltoztatása. A vár ostromáról egy 1518-ban kelt oklevél tudósít bennünket, amely elmondja, hogy (Gyulai) Ispán Gál várnagy „mikor a parasztok és a köznép a keresztes hadjárat ürügyén a nemesség ellen fölkelt, ő maga saját személyét és vagyonát nem kímélve, vérének ontásával 467
