Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton

TISICUM XXII. - RÉGÉSZET

lemezes pajzsfibula volt ismert, melyeket Tiberius Bader fent említett, 1971-es tanulmányában közölt először.137 A teljes leletanyag közlésére Németi János 1984-ben megjelent, a Nagykárolyi-síkság Hallstatt korú leleteit összegyűjtő cikkében került sor, de sajnos ez a munka sem terjedt ki a sírok részletes elemzésére.138 A leírások alapján a szaniszlói együttesek is igen csekély mélységben feküdtek, többségükben a hamvakat tartalmazó urnák száját egy másik edénnyel fedték le. A sírokba fémből készült viseleti elemek csak ritkán kerültek.139

3. Vencsellő-Kastélykert (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Magyarország - IX.B1.16)

A ma Gávavencsellő (korábban Vencsellő) néven ismert település nyugati széléről140 Kalicz Nándor az 1960-as években közölt néhány urnasírt, melyeket a kora bronzkori Nyírség-kultúra emlékei közé sorolt.141 A meglévő leletanyagot és az eredeti dokumentációt tanulmányozva Dani János az 1990-es évek végén újraértékelte az urnasírok kulturális hovatartozásának kérdését. Munkája nyomán arra az eredményre jutott, hogy a Kastélykertben és környékén előkerült leletek nagy része a Ha A2/B1 időszakra, a Gáva-kultúra idejére keltezhető, és általuk egy kb. 10-12 síros urnatemető vagy annak részlete rekonstruálható.142 A lelőkörülmények pontos ismerete nélkül aligha körvonalazhatjuk a temetőben uralkodó rítusokat. Mindössze egyetlen esetben dokumentált három lelet összetartozása: Dessewffy távirata és Jósa András leírókartonja szerint az egyik, hamvakat és egy bronzkarikát (1913/7.) tartalmazó csészét (1913/5.) egy fedővel (1913/6.) borították le.143 A tárgyak biztosan egy együttest alkottak, de nem tudni, hogy tartoztak-e hozzájuk további mellékletek, illetve a sírból származó hamvakról sem áll rendelkezésre semmilyen információ. Szathmáry László az 1926/2b. számú urnában talált csontmaradványok vizsgálata alapján kimutatta, hogy az égetés után ebbe a sírba a hamvaknak csak egy kis része került.144

Gáva-Holihrady-kör

4. Kolodribka (Temopil oblast/Ternopili terület, Ukrajna - IX.B1.4)

A Gáva-Holihrady-kör területén belül található, csak hivatkozásokból ismert lelőhely késő bronzkori/kora vaskori, hamvasztásos temetőjét a vojnatinai, pohárszerű urnák analógiájaként több szerző is idézi.145

5. Král’ovsky Chlmec (Királyhelmec, Okres Trebisov/Tőketerebesi járás, Szlovákia)

A szlovákiai település határában, egy szláv temető ásatása során a lelőhelyen található halmot elhordva az ásatók két csoportban jelentkező Gáva-kerámiára lettek figyelmesek. Az egyik kerámiacsoport egy sekély

137 A lelőhely rövid leírása: BADER 1971.63.

138 NÉMET11984.51-54.

139 NÉMET11984.51-54.

140 Dani János 1999-ben megjelent cikkében a település keleti szélét említi, de a lelőhely leírásából és a térképről egyértelműen kiderül, hogy a Gávavencsellő és Balsa között elterülő, az előbbi településtől nyugatra fekvő lelőhelyről van szó. (DAN11999.110.)

141 KALICZ 1968.

142 DAN11999.109-116. A lelőhelyről Kemenczei Tibor is közölt néhány edényt 1984-es munkájában (KEMENCZE11984.155-156.).

143 DAN11999.112.

144 SZATHMÁRY 1997.73.; DAN11999.116.

145 BUDINSKY-KRICKA1976.139.34. jegyzet; PANKAU 2004.23.

gödörben feküdt, körülöttük 5 kalcinált csonttöredéket találtak. A másik csoportban egy valamivel mélyebb gödörben, 85x100 cm-es területen szóródtak a cserepek, hamvakat nem találtak közöttük. A jelenséget Vojtech Budinsky-Kricka inkább telepobjektumnak tartja, mivel az első gödörben lévő csontok szerinte a közelben fekvő szláv sírok valamelyikéből is származhattak.146

6. Somotorska Hóra (Szomotor-Hegyikenderföld, Okres Trebisovl Tőketerebesi járás, Szlovákia - IX.B1.10)147

1951-ben vasútépítés során a Szomotor-hegy északi lejtőjén újkori út és homokbánya által bolygatott kora vaskori jelenségeket tártak fel, melyek közül a legszembetűnőbb egy - a területen keresztülfutó út északi oldalán elhelyezkedő - sírhalom volt. Mivel a feltárást csak igen szűkre szabott keretek között végezhették, a lelőhelyen mindössze három feltételezett sírt (A, B és C) és a közelükben fekvő négy hasonló korú, valószínűleg településhez tartozó gödröt (l-IV.) dokumentáltak.148 A feltáráskor a halom már igen erodálódott és meglehetősen bolygatott állapotban volt, felszínén és körülötte az A-sírból származó kerámiatöredékek szóródtak. A mai talajszinttől 40 cm-rel mélyebben egy kupacban több edény töredékét találták, amelyekből összesen hat nagyobb149 és három kisebb150 edényt rekonstruáltak. Ezek közül a két legdélebbi szájjal lefelé fordítva, néhányuk pedig egymásba helyezve került elő. A kerámiakupac 1 méternyire nyúlt a mai járószint alá, foltját sötét színű föld vette körül. A cseréptöredékek közét helyenként szürkés föld és emberi hamvak töltötték ki, a sírgödör széle csak a kerámia szóródása alapján volt kijelölhető. A gödör déli részén nagyobb mennyiségű faszén is előkerült, sőt néhány obszidián töredéket is találtak az ásatók.151 Az A-sírtól északkeletre húzott 200x50 cm-es szonda a halom köpenyében 60 cm mélyen két edényt hozott napvilágra, melyek közül az egyiket fejjel lefelé helyeztek el. Kerámiatöredékek 80 cm mélységig kerültek elő, közöttük egy őrlőkövet is feltártak. Mivel az edényekben vagy körülöttük hamvak nem kerültek elő, a B-sírnak keresztelt együttest nem tarthatjuk feltétlenül temetkezésnek.152 Minden bizonnyal egy utólagos áldozatról vagy a halotti tor során használt edények eltemetéséről lehet szó.

Az A-sírtól 28 méterre, a mezőgazdasági úttól délre folytatták a feltárást, ahol egy gödörben paticsot és több edény töredékét találták. Ezen leletek alapján az objektumot egy település gödrének is tarthatnánk, ám az alján egy lapos kővel fedett fazékszerű edényben emberi hamvak kerültek elő. Az ásatók ezt az objektumot nevezték el C-sírnak.153

7. Sopit/Sopot (Lviv oblast/Lvivi terület, Ukrajna -IX.B1.11)

A galíciai lelőhely a Gáva-Holihrady-kör első teljesen feltárt, és eddig ismert legnagyobb temetője, ahol 80 sírban összesen 151 egyén hamvasztott maradványai kerültek elő. Az urnák a sírgödrökön belül magányosan vagy kisebb-nagyobb csoportokban helyezkedtek el, a legnagyobb

146 BUDINSKY-KRICKA 1976.138.14. jegyzet.

147 A lelőhely földrajzi értelemben inkább az alföldi Gáva-kultúrához kapcsolódik, de a két ország kutatásai még nem kellőképpen összehangoltak.

148 PLEINEROVÁ-OLMEROVÁ1958.

149 Többnyire a vállukon függőleges árkolással és bütykökkel díszített urnaszerű edények.

150 Az előzőekhez hasonló, de kisebb méretű edények és tálak.

151 PLEINEROVÁ-OLMEROVÁ 1958.109.

152 PLEINEROVÁ-OLMEROVÁ 1958.109.

153 PLEINEROVÁ-OLMEROVÁ 1958.110.

44