Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI

megnyílt állandó régészeti kiállításán, a Polgár Zoltán szakmai felfogását tükröző török kori szandzsákszékhely-makett vár- és városfalait már kizárólag kváderkövek alkotják.432 433 434 Az utóbbira tökéletesen rímelnek Gacsári Kiss Sándor következő évben megjelent könyvének alábbi mondatai: „A török terjeszkedés egyre fenyegetőbbé vált, ezért a király elrendelte a szolnoki földvár újjáépítését kőből, és katonai szempontból célszerű módon. Az építkezés olasz és német szakemberek és sok magyar ember munkájával megtörtént.”'133 2011-ben Bagi Gábor élénk fantáziával vélekedett úgy, hogy a vár „számos erődrészét [...] kőből, illetve téglából építik fel. ’,434 Az eddigiektől ugyanakkor teljesen ellentétes álláspontra helyezkedett Tolnai Gergely, aki Szolnokról megállapította, hogy erődítményeinek nagy része „faszerkezetes” volt.435 Nem tárgyalta a palánkvárak között, sőt még kataszterében sem említette, hanem más erősségekkel (pl. Szatmár,436 Kálló,437 Kisvárda,438 Hatvan,439 Kanizsa440) együtt kiemelte innen, azzal az indokkal, hogy „ezeket mégsem szokás a palánkvárak közé sorolni. ”441

Magunk ellenben továbbra is úgy látjuk, hogy a fentiek nagy része nem több, mint puszta kitaláció, és a leghalványabb közük sincs a valósághoz. Szolnokot ugyanis bizonyítottan föld-fa szerkezetű falak és bástyák védték.442 443 Számos forrás mellett ezt támasztja alá Áldana tábormester is, aki naplójában a palánképítkezést az alábbiakkal indokolta: „azon a vidéken [ti. Szolnokon] ugyanis még tüzérséggel szemben is megteszi egy efféle építmény, meg amúgy sincs arrafelé elegendő kő, ahhoz pedig, hogy téglafalat építsenek, se helyük, se idejük nem volt akkor.’m

432 A vár, illetőleg a város védműveinek nyomvonala ugyancsak teljesen elhibázott, arról nem beszélve, hogy az utóbbi dél (Tisza) és kelet (vár) felőli oldala egyáltalán nem volt erődítve. Lásd: BÓNA István 1996.223.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.47.49.5. ábra.

433 GACSÁRI KISS Sándor 1997.

434 BAGI Gábor 2011.

435 TOLNAI Gergely 2011.7.

436 FODOR Ferenc 1956.; CSORBA Csaba 1974. 215.; SZŐCS Péter 2006.; DOMOKOS György 2006. Újabban számos újdonsággal szolgál még P. KOVÁCS Klára 2011.

437 KOROKNAY Gyula 1961.; KOROKNAY Gyula 1970.; CSORBA Csaba 1974. 203.; KOROKNAY Gyula 1986.; BALOGH István 1999.

438 ÉRI István 1961.17^47.; CSORBA Csaba 1974.205.; NÉZŐ István 2004.

439 CSORBA Csaba 1974.201.; SUGÁR István 1985.236-245.

440 MÉRI István 1988.; VÁNDOR László 1992.; VÁNDOR László 1994.248-256. 280-285.304-312.; SZÁRAZ Csilla 2011.

441 Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, megjegyezzük, egy vár klasszifi- kációjánál nem a „szokás” a döntő - hiszen tudjuk, vannak rossz szokások is -, hanem a tények és a szakmai értékelés.

442 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012.4M2., 46-48.10. jegyzet; KERTÉSZ Róbert-SZAKONYI Balázs 2013.5.

443 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116. Bár a mondat az alábbi, zárójelbe tett megjegyzéssel zárul: „(jóllehet midőn a későbbiekben elesett a

vár, már nagyrészt téglafalak védték).” Ami azonban csak arra egy újabb

példa, hogy az Expedeciónt évekkel az eseményeket követően szerkesztették (SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986. 9. 14-15. 34.). Felmerül

ugyanakkor a kérdés, hogy erre a betoldásra miért volt szükség? Szakály

Ferenc szerint a napló „szerzője bevallottan a szerinte igaztalanul meghurcolt

Áldana rehabilitálása céljából ragadott tollat" (SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ

László 1986. 33.). „Minden bizonnyal a fentebb idézett beszúrásnak is ez

állhatott a hátterében. A Lippa feladásáért halálra ítélt tábormester felelősségét próbálta azzal valamelyest csökkenteni, hogy csak úgy mellékesen

utalt a jóval erősebbnek tartott, sőt időközben már»nagyrészt téglafalak«

által övezett Szolnok elvesztésére, melynek őrsége ugyanúgy pánikba esett

Az építőanyag forrását tekintve egy korabeli magyar nyelvű levél meglepő következtetések láncolatát indította el a szakirodalomban. 1550. szeptember 25-én, a dunántúli Ugodon kelt levelükben ugyanis Kerti Gergely és Noszlopy Gáspár örökös szervitorok azt írják, hogy „Báthory András Szolnokot megcsináltatta ugyan azon fából, akit az törökök hordottak vo/f.”444 Ebből néhányan azt állapították meg, hogy a palánknak való fákat a törökök nemcsak Szegeden deponálták, hanem elszállították Szolnokra, sőt 1550 januárjában már a vár építésébe is belefogtak,445 ám végül a királyi csapatok használták fel.446 * * Ez azonban nem állja meg a helyét, hiszen miután az előhad 1550 szeptemberében elfoglalta Szolnokot, Áldana naplója szerint egyből Salmhoz fordult, és „azt kérte tőle, hogy haladéktalanul teremtse elő az erődítési munkákhoz kellő anyagokat. ”w A megfelelő mennyiség teljesítése hosszabb időt vett igénybe. Ennek következtében a beruházás első hónapjában mindvégig téma maradt a palánkkaró hiány, ami miatt folyamatos csúszást szenvedtek el. Salm főhadparancsnok már az építkezés legelején, Szolnokra látogatva szembesült a problémával, és 1550. szeptember 17-ei levelében megjegyzi, hogy a „fákat távoli helyekről kell szállítani.’m Áldana 1550. szeptember 30-ai levelében megemlíti, hogy gyorsabban haladnának, „ha nem hiányoznának a várépítéshez szükséges szerszámok és az eszközök. A Gróf Egerbe indult és feljegyzéseket is vitt magával, hogy utánanézzen, miként tud engem faanyaggal és ellátmánnyal segíteni, hogy a bástyákat úgy építhessék, hogy a folyó vize majd később ne mossa e/.”449 Néhány nappal később, október 3-án don Bernardo pedig arról ír „eddigelé azért nem építhettük jobban, minthogy a bástyákat szuvas deszkákkal, rőzsékkel és gallyakkal építtettük; amint azonban szálfákat és gerendákat hoznak, hisszük, hogy egy hónap alatt felépíthetjük és befejezhetjük.”450 A szúette fa felhasználása ugyancsak egyértelműen alapanyaghiányra utal, emiatt kényszerültek rá a régi, nem megfelelő minőségű példányok újrahasznosítására. Kaposvári Gyula szerint ezek azokból az épületekből származhattak, amelyek a várárok északi és nyugati szakaszának nyomvonalában korábban álltak, és az objektum kiásásának megkezdése előtt elbontásra kerültek.451 * * * * A kutyaszorító helyzetre tehát rövidtávon nem sikerült megoldást találni, amint ez Beyczy András 1550. október 13-án Sopronban kelt, Nádasdy Tamásnak címzett leveléből kiderül: „Mondják, hogy a szolnoki kastély még nem kész, az építéshez szükséges fájok sincs elegendő.”*52

Úgy tűnik, tíz nappal később, október 23-tól azonban már folyamatossá vált a palánkkaró utánpótlás. A téma ugyanis véglegesen lekerült a napirendről, olyannyira, hogy többé már egyetlen szóval sem említik. A helyzet tehát ebben a tekintetben konszolidálódott, és Áldana a várbeli munkálatok kapcsán azt írja: „késedelmet nem szenvedünk, ha csak az időjárás nem szól közbe. Amennyiben a pasa idejön, ahogy ezzel napról

és megszökött, mint valamivel korábban ő maga, erősen megfogyatkozott csapataival egyetemben.” Lásd: KERTÉSZ Róbert 2012.47.10. jegyzet.

444 BENEDEK Gyula 2007.148.

445 BENDA Kálmán 1982.382.

446 SZEGŐ Pál 1911. 115.; MAROSI Endre 1974. 61.; MAROSI Endre 1985. 181.; BENEDEK Gyula 2007.148.4. jegyzet.

447 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.114.

448 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893. 641. és BENEDEK Gyula 2007.147.

449 KORPÁS Zoltán 1999.95.

450 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.645.

451 KAPOSVÁRI Gyula 1983.162.

452 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.646.

413