Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI

Ez alapján megállapítható, hogy egy masszív, boltozatos épületről lehetett szó.399 Helye - a nádtetős, vert falú kaszárnyához hasonlóan - nem ismert, Visconti 1706. évi térképén az előbbit az északkeleti bástya közelében, az utóbbit pedig a vár délnyugati részén ábrázolták.400 401 A téglafalazáshoz habarcsra, ahhoz pedig homokra, oltott mészre és vízre volt szükség. Don Bernardo egyik korábbi, 1550. szeptember 30-án kelt levelében megjegyzi, hogy „a meszel Egerből kell majd hozni, de úgy vélem, hogy a Tisza partjánál található közelebb is.’m kz egri vár számadásaiból ismert, hogy az ottani építkezésekhez létfontosságú meszet a közeli Alsó- és Felsőtárkányon égették kemencékben.402 Kezdetben innen, a Bükk déli részéről, tehát jókora távolságról szállíthatták Szolnokra ezt a fontos kötőanyagot. Legkésőbb 1551 tavaszától azonban feltárhatták a környékbeli geológiai forrásokat és bányákat, illetőleg a romos, felhagyott középkori templomok falazatából is kitermelhettek réti mészkövet, mészégetés céljából.403 Feltételezésünket megerősítik Szarka Józsefnek a réti mészkő ez irányú felhasználása kapcsán végzett kutatásai, aki az alábbi megállapítására jutott: „a gyakori 18-19. századi említések, a 19-20. századi néprajzi felhasználásra vonatkozó adatok és a régészeti ásatásokon gyakran előforduló mész miatt, talán nem merészség a feltételezés, hogy a nagy mennyiségben rendelkezésre álló helyi kövekből is égettek meszet.”“04

A várbelső központi részén található egy kút, amelynek helyét Buxbaum von Lindenfeld 1778-ban készített színes kéziratos térképén pontosan feltüntették. A térképen jelölt részen Kaposvári Gyula 1952-ben végzett ásatást.405 Már az első napon rábukkant a várkútra, (4. kép) azonban mélységét, továbbá készítésének és használatának idejét nem sikerült megállapítania. A kör keresztmetszetű, 1,89 m átmérőjű, nagyobb méretű téglákkal bélelt objektumot ugyanis csak mintegy 9-10 m-ig volt alkalma megkutatnia. Törmelékes betöltését 4-5 m-ig teljesen eltávolították, majd kútásó szakemberrel mélyítették tovább, de az alját, ahol a keltezést lehetővé tevő kerámialeletek feküdtek, nem érték el. A teljes feltárást a Tisza áradása hiúsította meg, mivel ekkor a kút kb. 6-7 m-ig feltöltődött talajvízzel. Az ásatás után betongerendákkal fedték le, ám a kutatás jövőbeni folytatásának gátat szab, hogy később a város főnyomócsövének nyomvonalát pontosan felette vezették el. Kaposvári Gyula török korinak vélte, viszont régészeti forrásanyag hiányában a részlegesen feltárt vár- kút létesítésének idejét nem lehet meghatározni. így nem tartható kizártnak még az sem, hogy az 1551-1552. évi építkezésekhez tartozhatott.406 A forrásokban feltűnnek még egyéb épületek, így említésre kerül egy őrszobának nevezett helyiség,407 továbbá tárházak.4081. Ferdinánd 1551. május 11 -én „a tiszai malmot illetőleg azt rendeli, hogy miután az a víz lassú folyása miatt használhatatlan, készíttessen a kapitány állati erőre berendezett malmot. ”409 A szárazmalom hollétéről csak jóval később, a XVIII. század elejéről rendelkezünk adattal, amikor Visconti már többször hivat399 KERTÉSZ Róbert 2010.

400 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 17-18.12. kép; KERTÉSZ Róbert 2010.

401 KORPÁS Zoltán 1999. 96.

402 DÉTSHY Mihály 1964.173-174.

403 KERTÉSZ Róbert 2010.

404 SZARKA József 2008.89.

405 KAPOSVÁRI Gyula 1983.196.110. jegyzet.

406 KERTÉSZ Róbert 2010.

407 SZENDREI János 1889.136.

408 ILLÉSSY János 1893.653.

409 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.657.

kozott térképén közvetlenül az északnyugati bástyára felvezető rámpa szélén jelölték.410 Tisztában vagyunk azzal, hogy a vár beépítettségének rekonstruálásához pillanatnyilag mindez nagyon kevés. Részletesebb leírások és régészeti ásatások hiányában - a várkút kivételével - még azt sem tudjuk biztosan, hogy az eddig említett épületek hol lokalizálhatok. Ennek ellenére joggal feltételezhetjük, hogy lennie kellett még egy komolyabb kapitányi szállásnak, tömlőének, élésháznak és konyhaépület(ek) nek, sütőkemencéknek, kovácsműhelynek, istállónak, pincéknek, vermeknek, latrináknak stb. A parancsnok háza Viscontinál a déli palánkfal közepe táján, annak közelében volt.411 A magtár 1551 tavaszára még nem készült el, mert az uralkodó 1551. május 11-én kelt levelében arról ír, hogy a váci püspök jobbágyai ekkor „annyi terményt összehoztak, hogy nincs elég alkalmas hely, a hova el lehetne rakni s így félő, hogy megromlik.”412 Ezzel magyarázható, hogy Thallóczy Lajos szerint élelem, bor, takarmány „ideiglenesen a templomban volt elhelyezve,”413 amely a mezőváros vásárterén állt a XVI. század végéig.414 (4/5. kép)

A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a beruházás első szakaszában az új, szilárd falazatú épületekhez nélkülözhetetlen építőanyagok közül sem a kő, sem a tégla Szolnokon kívüli beszerzésére és az utóbbi helyi előállítására nem igazán tettek lépéseket. Áldana 1550. szeptember 30-án kelt leveléből azért kiderül, ennek lehetősége is felmerült, hiszen lejegyezte, hogy „az építéshez szükséges földet az árokból szedjük ki és rendkívül jó téglakészítésre, bár a környező síkság mindenhol gallyal teli. A Tisza egyes részein nagy mennyiségű nád található és két napja már folyamatosan vágják. Nagyon jól ég és alkalmas, hogy téglát készítsünk belőle.”413 Téglaégetésre azonban ekkor még nem került sor. így a kaszárnyához a földmunkák során zajló agyagkitermelésekből, míg a lőporraktár és feltehetően a hadszertár emeléséhez részben a Zagyva-parti plébániatemplom, illetőleg a cintermet övező kerítés téglafalainak bontásából jutottak hozzá. Ezzel szemben a meszet Alsó- és Felsőtárkányról szállíthatták.416

Az ezt követő második szakaszban, 1551 tavaszától egy merőben új szisztémára tértek át. Egyrészt felderítették az elhagyott környékbeli templomokat, és lehetővé vált nagyobb mennyiségű kőanyag beszállítása, amelyet - mint korábban láthattuk - a nyugati várkapu kivitelezéséhez, de további építményekhez is felhasználhattak, nem beszélve a mészégetésről. Másrészt téglaégető kemencét vagy még inkább kemencéket létesítettek, a tűzveszély miatt feltehetően valahol a településen kívüli folyóparton, illetőleg annak közelében.417 Erre I. Ferdinánd 1551. március 30-án kelt, alábbi utasításából következtethetünk: „küldenek egy téglaégető mestert [zum Zieglprennen] és három szolgáját, akik majd az építkezésnél tevékenykednek.”413 Szolnokon a természeti erőforrások

410 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 17-18.12. kép; KERTÉSZ Róbert 2010.

411 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 17-18.12. kép; KERTÉSZ Róbert 2010.

412 XIX. század végi regeszta: ILLÉSSY János 1893.657.

413 THALLÓCZY Lajos 1885.59-60.

414 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2012. 52.10/5. ábra; KERTÉSZ Róbert 2012b.

415 KORPÁS Zoltán 1999.96.

416 KERTÉSZ Róbert 2010.

417 Az egyik legalkalmasabb helyszín a várárok keleti szakasza és a keleti Zagyva-ág által körülölelt ártéri sziget lehetett. (4. kép) Lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.

418 SARUSI KISS Béla 2008.496. Téglaégetésre ekkortájt (1549-1552) még a jól faragható kőféleségekkel bőséggel rendelkező Egerben is sor került. Lásd: DÉTSHY Mihály 1964.172-173.

411