Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY

5. kép: csömöri Zay Ferenc portréja (metszet 1557-ből, készítette: Melchior Lorck)282

augusztus 1-jén új utasítást kapott,283 amelyből kiderül, hogy a továbbiakban várnagyként (castellanus) számított rá az uralkodó, míg a prefektus Horvátinovics Bertalan lett.284 * Ez egyúttal arról is tanúskodhat, hogy a vár

282 A rézkarcot a nagy utazó dán művész, Melchior Lorck Konstantinápolyban készítette Zay Ferencről, aki - Verancsics Antal püspökkel együtt - a Habsburg-követség egyik vezetőjeként tartózkodott ott évekig (1553-1557). Lorck a metszetet 1557-ben adta ki, amelynek egyetlen levonata a Dán Királyi Könyvtárban (Koppenhága) maradt fenn. Ez az egyedüli, hitelesnek tekinthető Zay-képmás Szolnokon első ízben a jelen tanulmányban kerül közlésre, ugyanis a várkapitánynak az eddigi publikációkban csupán egy évszázadokkal későbbi, 19. században keletkezett ábrázolását reprodukálták (BAGI Gábor 2000.17.; SIMON Béla 2002. 109.; SZABÓ László 2010. 28.). Melchior Lorck Zay-portréja országos szinten az egyik legkorábbi, a nem uralkodó családokhoz kötődő szereplők közül. Helyi vonatkozásban pedig bizonyosan Zay a legelső - a hosszabb-rövidebb ideig Szolnokon élt, a települést ismerő, és azért komoly áldozatokat vállaló személyek névsorát áttekintve akinek arcvonásaival, csaknem fél évezrednyi távolságból szembesülhetünk.

283 MNLOLE 136.6.t.föl. 53-59.;SZEDERKÉNYI Nándor 1890.466.; ILLÉSSY János 1893.658-661.

284 GYÁRFÁS István 1885. 27. 29.; SOMOGYI Ignácz 1885.1.; SZENDREI János 1889.126.; SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 129.; ILLÉSSY János 1893.

657. 662. Horvátinovics Bertalan 1549-ben egy lovasszázad huszárkapitányaként részt vett abban a felső-magyarországi hadjáratban, amelynek

eredményeként I. Ferdinánd király fennhatósága alá került Szitnya, Léva,

építése új fázisba ért, a harmadik szakasz - még egy teljes évig elhúzódó - befejező munkálataihoz. Zay Ferenc végül az esztendő végéig maradt Szolnokon,286 ahonnan Komáromba lépett elő naszádos-főkapitánnyá, helyébe a király 1551. december 31-én petrinjai Pekry Gábort tette meg várnagynak.286 Társa, Horvátinovics Bertalan viszont 1552 áprilisában török fogságba esett,287 így került azután az új végvár élére májusban bedeghi Nyáry Lőrinc prefektusnak.

Mindezek ismeretében teljes mértékben egyetértünk Thallóczy Lajossal és Szakály Ferenccel,288 * 1998 akik ebben az összefüggésben Zay szerepét már korábban exponálták. Személy szerint azonban nem építési szakember volt, hanem elsősorban a katonai ügyek, azaz a vár őrségének irányítása és egy ideig a gazdasági (udvarbírói) terület tartoztak hozzá. Az első két hónapban Áldana volt az a meghatározó egyén, aki kiváló tüzérkapitányként értett a várépítészethez, továbbá a szakismerete ugyancsak igazolhatóan megvolt az építkezés effektiv irányítására, amit az is alátámaszt, hogy a fontosabb kérdésekben közvetlenül Salm főhadparancsnokkal egyeztetett. A tábormester azonban egészen más szint a korban, mint az itáliai várépítészek, azaz ő Salmhoz hasonlóan inkább elvi-főtiszti iráCsábrág és Murány vára (SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.64-105.). Szolnokra történt kinevezése előtt Léván volt várkapitány. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.

Horvátinovics Bertalan szolnoki működésével kapcsolatban korábban számos elhibázott megállapítást közöltek. így többen amellett kardoskodtak, hogy ő volt a vár első kapitánya (SZABÓ László 1996. 82.; SZABÓ László

1998. 34.; SZIKSZAI Mihály 1998.157.; MOLNÁR Erzsébet 2002.11.; BENEDEK Gyula 2007.150.8. jegyzet), de szárnyra kapott az a minden alapot nélkülöző elképzelés is, mely szerint egészen 1552. szeptember 3-áig Szolnokon tartózkodott, „miután a várparancsnokát, Nyáry Lőrinczet Ali basának és Ámhádnak kezeibe szolgáltatta" (SZENTKLÁRAY Jenő 1885.168.). Problémát jelent, hogy a szolnoki prefektus vezetékneve több változatban is ránk maradt: Horvátinovics (Horwathyinowyth/Horwathynowith) mellett Horváth (Horvát) névalakban. így félreértések forrásává vált, hogy I. Ferdinánd 1552. február 14-én kelt levelében (BARABÁS Samu 1891. 644.) Horvátinovics Bertalan nevét összekeverték azzal az 1552. január 10-én Erdélybe, Castaldo parancsnoksága alá vezényelt Horváth Bertalanéval (Bartolomeus Horvath/Bartholomeus Hornath), aki február 2-án 100 főt kitevő lovasságával együtt érkezett meg Kolozsvárra (BARABÁS Samu 1891.446.640.643.). Horváthot nem sokkal később Gyulára helyezték, majd március 1-jén részt vett a szegedi csatában, pár nappal később pedig Kétegyházán, illetőleg ismételten Gyulán tűnt fel. Az év végéig főként ebben az utóbbi városban állomásozott fizetetten zsoldosaival (1552. április 12., 1552. július 8., 1552. augusztus 30., 1552. október 9., 1552. december 6.). Számos erőszakos, a helyi és a környékbeli civil lakosság sérelmére elkövetett cselekmény fűződött hozzájuk (SZÁDECZKY Lajos 1880. 599-600.; BARABÁS Samu 1892. 144. 269. 290. 484-485. 654.; SCHERER Ferenc 1938.121-122.126-127. 157.166.176.). A valóságtól eltérően Czímer Károly (1891. 261.377. 384. 386-388. 390. 393. 395.), valamint Szántó Imre (1968. 23-24.; 1985. 91.) egyaránt a szolnoki prefektus javára írta Horváthnak és csapatának a szegedi csatában való közreműködését.

285 Fizetését azonban még 1552. március végéig kapta. Lásd: SARUSI KISS Béla 2009. 75.77.

286 ILLÉSSY János 1893. 663.; BENEDEK Gyula 2007. 165.; 1552. április 1. „Gabriel Pekri de Petrina castellanus in Zolnok” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. föl. 42.

287 GOROVÉ László 1820. 23-24.; PALUGYAY Imre 1854. 304.; SOMOGYI Ignácz 1885.1.; ISTVÁNFFY Miklós 2003.205.

288 THALLÓCZY Lajos 1885. 55-60.; SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986. 38.

404