Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
KIRÁLY ÁGNES: ÚJABB ADATOK AZ ALFÖLDI GÁVA-KULTÚRA TEMETKEZÉSEINEK PROBLÉMÁJÁHOZ: BIRITUÁLIS TEMETŐ TISZABURA-NAGY-GANAJOS-HÁTON 15; Taf. CLX. 5; Tat. CLXI. 8.); Vencsellő-Kastélykertről (DANI 1999, IV. tábla 1a-b.), Debrecen-Nyulasról (KEMENCZE11984, Taf. CXXV. 6.); Szeged-Öthalomról (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXV. 7.); Szabolcsról (KEMENCZE11984, Taf. CXXXI. 22.); Ti- szatardosról (KEMENCZE11984, Taf. CXXXIV. 16.) és Prügyről (KEMENCZE11984, Taf. CLV. 7.). Ez az egyszerű csészetípus különböző méretekben előfordul a BD-HA1 korú csorvai temetőben (TROGMAYER 1963, Taf. XIV. 10.), illetve a Gáva- komplexum keleti területein (pl. Corläteni-Chi§näu-csoport: Chi§näu (LEVITKI1994a, Fig. 10,9.). Megvan továbbá az Alföld más késő bronzkori kultúráinál: a Piliny-kultúrából Patvarcról (KEMENCZEI 1984, Taf. XI. 21.); Szécsényről (KEMENCZEI 1984, Taf. XIII. 14, 24.); Bodrogkeresztúrról (KEMENCZEI 1984, Taf. XXXIII. 12.); a Kyjatice-kultúrából pedig viszonylag nagy számban a szajlai urnatemetőből (KEMENCZE11984, Taf. LXXIII. 5.; Taf. LXXV. 12,18,22; Taf. LXXVII. 25; Taf. LXXVIII. 9, 16; Taf. LXXXIII. 2, 24; Taf. LXXXV. 6,11, 23; Taf. LXXXVI. 20; Taf. LXXXVII. 15.), valamint Ózd-Kőaljáról (KEMENCZE11984, Taf. XC. 13.) ismert, megjelenik továbbá a Lausitz-kultúrában is, pl. Zvolenská Slatina, sírból (VELIACIK 1983, Taf. XVII. 8.). Az edényforma az urnamezős körben is rendkívül gyakori, a Dunántúlról is számtalan példáját lehetne említeni. 2. Csésze (VII.2) a. Egyenes, helyenként megvastagodó peremű, perem alatt lekerekített szalagfüllel ellátott, ívelten csonkakúpos testű, egyenes aljú, kisméretű füles csésze. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Oxidált égetésű, világosbarna-vörös, foltosra égett edény. d. P: 7,5-8 cm; T: 2,5 cm; M: 6 cm; Fv: 0,2-0,5 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.1.2. f. Az előző típus kisebb változata, elterjedési területük is rendkívül hasonló. A Gáva-kultúra kisméretű, egyszerű füles csészéinek néhány példája: Taktabáj 16. sír (KEMENCZEI 1984, Taf. CLXI. 11.); Gávavencsellő-Őrhegy (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXIX. 4.); Tiszaeszlár (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXXI. 25.). Az egyszerű, kisméretű csészeforma megjelenik a csorvai temetőben (TROGMAYER 1963, Taf. XIV. 5.), illetve a Piliny- kultúrában, például Szurdokpüspökin (KEMENCZE11984, Taf. XIII. 21.), de a Kyjatice-kultúra szajlai urnatemetőjéből is ismert (KEMENCZE11984, Taf. LXXXVI. 9,10; Taf. LXXXVII. 6.). 2. sír - 84.obj./174.str. (IV.2) 25-30 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban már megbolygatott urnasír, a sírcsoport legnyugatibb tagja. Az urnafészek a humuszban, foltja nem látható. A két edényhez tartozó töredékek (VII.3-4) között csupán egyetlen égett csontszilánk utalt ennek valamikori sír voltára. 7. Fazék(?) talp- és oldaltöredékei (VII.3) a. Egyenes aljú, kónikus testű, durva fazék (?) töredékei. b. Közepesen/jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. Anyagában gyepvasérc is látható, feltételezhetően helyi agyagból készült. c. Kívül redukáltan feketére, belül oxidáltan sárgára égetett. d. P, V, FI, T, M nem mérhető; Fv:1,7-2,48 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.8.1. f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható. 2. Bikónikus edény talp- és válltöredékei (VI 1.4) a. Vékony falú, ívelten bikónikus testű edény töredékei. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Redukált égetésű, sötétszürke színű. d. R V, FI, T, M nem mérhető; Fv: 0,57-1,2 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.8.2. f. Az edény töredékessége miatt annak egykori pontos formája, és ezáltal kapcsolatrendszere sem rekonstruálható. 3. sír - 75.obj./16!str. (IV.2) 20-25 cm mélységben előkerült, a szántás által korábban már megbolygatott urnasír. Az urnafészek a humuszban, foltja nem látható. A hamvakat egy turbántekercses peremű tálba helyezték (VII.5), majd egy másik, ugyancsak turbántekercses peremű, de belsejében koncentrikus ápolással díszített tállal borították le (VII.6). Az együttes közvetlen környezetében további kerámiatöredékek is előkerültek, melyek közül egy kisméretű, turbántekercses peremű, belső oldalán vízszintesen árkolt edény (VII.7) valószínűleg eredetileg is a sírhoz tartozott. 7. Turbántekercses peremű tál (VII.5) a. Széles, durva turbántekercseléssel díszített peremű, alacsony talpgyűrűs tál. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált, felülete kívül- belül (kaviccsal) elsimított. c. Kívül oxidált, sárga-szürke foltosra, belül feketére égetett. d. P: 22-24 cm; T: 10,5-11 cm; M: 8 cm; Fv: 0,78-1,28 cm. e. Ltsz.:DJM 2011.3.2.1. f. Rendkívül általános késő bronzkori tárgytípus az egész Kárpát-medencében. Flasonló alakú, illetve széles turbántekercseléssel díszített peremű tálak kerültek elő Debrecen-Nyulasról (Kemenczei 1984, Taf. CXXVI. 8.); Poroszló-Aponhátról (Kemenczei 1984, Taf. 7.); Nyíregyháza-Bujtosról (Kemenczei 1984, Taf. CXXX. 19.); Körömről (Kemenczei 1984, Taf. CXL. 3.); Prügyről (Kemenczei 1984, Taf. CLI. 1; Taf. CLIII. 8, 12; Taf. CLIV. 2; Taf. CLVI. 14,15;); Baks-Temetőpartról (V. Szabó 1996,14. kép, 1, 6, 9,14.); Hódmezővásárhely-Gorzsáról (V. Szabó 1996, 23. kép, 13.); Hódmezővásárhely-Szakálhátról (V. Szabó 1996, 34. kép, 4.); Flódmezővásárhely-Solt-Palé- ról (V. Szabó 1996, 39. kép, 10; 40. kép, 3, 4; 41. kép, 9.); Mediádról (Pankau 2004, Taf. 8. 1, 2, 3, 7, 8; Taf. 25. 4; Taf. 40. 11.); Ciceu-Corabiaról (Vasiliev 1995, 115. Fig 8. 5.); Teleacról (Vasiliev/Aldea/Ciugudean 1991, Fig. 34. 12.; Fig. 35. 8; valamint ugyanitt további darabok omphalos-os aljjal); Gránice§tiről (László 1994, Fig. 20. 9; Fig. 21. 5,12; Fig. 23. 12.). A forma vagy a díszítés a Corläteni-Chi§näu-csoport területéről pl. Bálábáne§tiről (Levitki 1994a, Fig. 20. 6.), illetve Mándre?tiről (Levitki 1994a, Fig. 24. 20.) ismert. A turbántekercses, illetve egyszerűbb változata, a ferde bevagdosásos peremkiképzés elszórtan megjelenik a Piliny-kultúrában is, pl. Ónodon (Kemenczei 1984, Taf. XXXIX. 9.), de a Gáva-kultúra mellett igazán nagy számban a Kyjatice-kultúra területén - pl. 39
