Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Gulyás Éva: Betlehemes játék a jászsági néphagyományban
GULYÁS ÉVA: BETLEHEMES JÁTÉK A JÁSZSÁGI NÉPHAGYOMÁNYBAN mozzanat, ettől függően léteznek a szokásnak teljesebb és rövidebb változatai. A teljesebb változatokban a pásztorok többször is mondanak verset: először beköszönéskor, majd amikor álmukból felébrednek és azt elmesélik, végül amikor ajándékaikat átadják a kis Jézusnak. Ezek a részek idővel összemosódtak. A gyűjtésekből kiderül, hogy az angyalszóra ébredő pásztorok álmainak előadása bizonyult a legszívósabb elemnek, több változatban is szerepel (Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Jászla- dány, Jászjákóhalma). A kis Jézus megajándékozása is humorossá vált, mert a pásztorok hoznak is, meg nem is: az ajándékba hozott sajt kigurult a lyukas tarisznyából, a galambok elrepültek, mert rosszul volt összekötve a szárnyuk, a tejes kanna felborult és kifolyt stb. A játékban a komikus elemek és szituációk uralkodnak. Előidézője a csetlő-botló, nagyothalló Öreg pásztor. Már megérkezésekor akadályt lát maga előtt: mielőtt bejön, megkérdezi, hogy van-e előtte árok, krumplis verem vagy üres kút, amit át kell ugrani. Jellemző részlet, hogy amikor az Angyal keresztvetésre szólítja fel, a keresztvetés mozdulatai közben tréfás szöveget mond, a végén a hasára üt: „tyúkhús, lúdhús, meleg cipó, egy kulacs bor ide csússz! (Jászfelsőszentgyörgy). Rendre félreérti a szavakat: Betlehemet vín tehennek, Jézuskát lluskának, keresztet perecnek, iskolát skatulyának, betűt fefűnek és így tovább. A jászsági betlehemes játékok jellegzetes befejező része az adomány- gyűjtő ének és vers, amit a pásztorok körbe-körbe járva, a csörgős bottal taktust verve adtak elő. Az alábbiakban a jászalsószentgyörgyi betlehemes játékot mutatom be, amit 1969/70-ben gyűjtöttem betlehemező gyerekektől. Előadták: Szmetana Ferenc (13 éves), Vámos József (14 éves), Vizi Lajos (13 éves), Koleszár Mihály (13 éves) tanulók. A játékot az akkori kántor tanította be nekik. A szokásnak négy szereplője van: 1 Angyal és 3 pásztor, név szerint Citera, Makszus, Öreg. Az Angyal ködmönbe öltözött, a pásztorok kisebb-nagyobb kifordított bundába, fejükön kucsma, kezükben csörgős bot. Kenderkócból bajuszt, szakállat ragasztottak maguknak. Az Angyalnál csengő volt, ő vitte a betlehemet. „ANGYAL (csenget az ablak alatt): Be szabad-e vinni a kis Jézuskát? GAZDASSZONY: Be! ANGYAL (bejön): Dicsértessék a Jézus! GAZDASSZONY: Mindörökké! (Az Angyal leteszi a betlehemet az asztalra, és meggyújtja a gyertyát. Közben a pásztorok az ajtó előtt énekelnek.) Csordapásztorok, midőn Betlehemben, Csordát őriznek éjjel a mezőben. Isten Angyalai jövének feléjek, Nagy félelemmel telik meg a szivük. ANGYAL: Elérkeztünk Jézus születésnapjára, Betlehem hordozására. Gyere be te Citera! CITERA (bejön) Nosza, te gazdasszony sergesd meg magadat, Fehér abrosszal terítsd meg asztalodat, Süssél, főzzél az elfáradt pásztorok számára, Midőn seregesen jöttek be a te házadba. Most már én is lefekszek a földre, Míg a fényes csillag fel nem jön az égre! ANGYAL: Gyere be Makszus! MAKSZUS (bejön) Dícsirtessék a Jézus! Messze innen földön, hol vettem magamat, Húztam, vontam szegény elfáradt lábaimat, Meg sem érkeztem foldozni rongyos bocskoromat, Az útközbe’ megláttam futni egy tátott szájú medvét, Oszt uccu futásnak eredtem, Még az öregapámat is a kuckóba’ felejtettem Most már én is lefekszek a földre, Míg a fényes csillag fel nem jön az égre! Gyere be Öreg! Nem menek, mert a gazdasszony forró kolbászt akaszt a nyakamba! Gyere be Öreg! Nem menek, mert a gazdasszony pénzes zacskót akaszt a nyakamba! Gyere be Öreg! Most már én is bemegyek, mert az Isten hidege majd kiráz ideki! Hopp Isten jó estét, most már én is itt vagyok, Farkasszőr bundáimon a lyukak igen-igen nagyok, Amint az erdőbe’jártam, A farkasok ezt is le akarták tépni rólam, De mivel a várba’ főkapitány voltam, Egy csapásra huszonötöt vágtam. Ti csak esztek, isztok, vendégeskedtek, Az én penészes szakállamról meg sem emlékeztek? MAKSZUS (közbeszól): Jut, ha marad, Öreg! ÖREG (énekel): Akolimban vannak már a juhaim, Itt ugatnak, ott ugatnak kutyáim, Egy kis szénát, egy kis szalmát ott hagytak, Hogy én tőletek így elmaradoztam. (prózában) Most már én is lefekszek a földre, Míg a fényes csillag fel nem jön az égre! ANG YAL: Mennyből az Angyal, lejött hozzátok, Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe, sietve menvén Lássátok, lássátok! A kis Jézus megszületett, örvendjünk, Elküldötte ő szent fiát Istenünk, Betlehemben nyugszik rongyos jászolban, Azért van oly fényesség a városban. (Megrázza a csengőt) Glória in ekcelzisz deó! CITERA: Hallod pajtás Angyalszó! ANGYAL: Glória in ekcelzisz deó! (csengő) MAKSZUS: Adj egy kosárral, ha jó! ANGYAL: Glóría in ekcelzisz deó! (csengő) MAKSZUS: Edd meg, ha jó! CITERA és MAKSZUS felállnak, énekelnek: Pásztorok, pásztorok keljünk fel, Sietve, sietve menjünk el, Betlehem városába, rongyos istállócskába, Siessünk, ne késsünk, Hogy még ezen éjjel odaérhessünk. ANGYAL: ÖREG: ANGYAL: ÖREG: ANGYAL: ÖREG: 333
