Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
KIRÁLY ÁGNES: ÚJABB ADATOK AZ ALFÖLDI GÁVA-KULTÚRA TEMETKEZÉSEINEK PROBLÉMÁJÁHOZ: BIRITUÁLIS TEMETŐ TISZABURA-NAGY-GANAJOS-HÁTON urnasír, egy korhasztásos temetkezés és egy ismeretlen korú, emberi maradványokat is tartalmazó objektum került elő.20 Sajnos a közölt adatok alapján sem a leletek pontos kulturális besorolása, sem azok összetar- tozása/egyidejűsége nem egyértelmű. Az sem állapítható meg továbbá, hogy valóban temetőről, és ha igen, milyen kiterjedésű lelőhelyről van szó. Szintén László gyűjtésében szerepel a moldvai Vasluiról két további „Hallstatt-kori" csontvázas sír, melyet egy, az 1970-es években feltárt kora vaskori urnatemetőben találtak. A két korhasztásos temetkezésből a Belozerka-kultúra edényei, valamint egy bronzborotva került elő.21 A fentiek alapján világos, hogy a tiszaburai 1. sírtól eltekintve eddig egyetlen, biztosan a Gáva-kultúrához sorolható, temetőn belül talált, zsugorított csontvázas temetkezés sem került elő. Ennek fényében egyelőre a jelenség kultúrtörténeti beágyazása és összefüggő értelmezése is erősen korlátolt. Temetkezési szokások a kannelurás kerámia komplexumának területén 1. A Gáva-kultúra temetkezéseinek kutatási helyzete Az alföldi vagy klasszikus Gáva-kultúrát, a délkelet-romániai Reci- Media§-csoportot, a délkelet-szlovákiai Gáva-Holihrady-kört, a moldvai és bukovinai Gránice§ti-csoportot, illetve az erős bánáti-balkáni kapcsolatokkal rendelkező Corláteni- és Kisinev/Chi§náu-csoportokat egyaránt magába foglaló, ún. kannelurás kerámia komplexuma a Kelet-Kárpát- medence legmeghatározóbb késő bronzkor végi/kora vaskori kultúrköre. Az időszak településhálózata és -hierarchiája, kerámia- és fémművessége, valamint kulturális kapcsolatrendszere nemzetközi szinten is egyre jobban kutatott,22 a terület temetkezési szokásairól azonban a mai napig szinte alig rendelkezünk adatokkal. A Tisza-vidéktől Moldváig, valamint a magyar Alföldtől Dél-Lengyelországig terjedő műveltség összes területi csoportjáról elmondható, hogy az ott eddig fellelt temetők száma eltörpül az ismert települések mennyisége mellett. Sajnálatos módon erre a „temetkezési hiányosságra” a kutatók többsége mindmáig igen kevés figyelmet fordított, és gyakorlatilag senki nem kísérelte meg összefüggéseiben értékelni a jelenséget. A magyar kutatásban sokáig élt a feltételezés, hogy az alföldi Gáva-kultúra kerámiaművességének vezértípusaként számon tartott edény, az ún. „Gáva-urna” valóban - és a legtöbb esetben - hamvasztásos sírból származik.23 Szinte tényként vonult be a szakirodalomba, hogy a Gáva- kultúra közösségei halottaikat elhamvasztották, majd urnákban helyezték végső nyugalomra. Mint arra már korábban utaltunk, a csoport temetkezéseit gyakran e rítusbeli sajátosság alapján különítették el a kora vaskori „preszkita népesség" hagyatékától.24 Az 1950-es évek vége óta ezt az általános felfogást tükrözi, hogy előzetes közlemények tucatjaiban szerepelnek a Gáva-kultúra temetkezéseiként meghatározott (általában terepbejárásból származó) leletek, melyek eredeti kontextusa ma 20 LÁSZLÓ 1994. 108.; http://www.monumenteiasi.ro/siLarheologic. php?id=158,2013.08.05., 18:18. 21 LÁSZLÓ 1994.109. 22 A Gáva-kultúra legújabb kutatási eredményeinek összefoglalását Id. MARTA 2012. tanulmányai. 23 MOZSOLICS1957.121. 24 Ld. feljebb. Kemenczei Tibor a Gáva- és a preszkita rítus különbségéről: KEMENCZE11971.56. már többnyire nem vagy csak nagyon nehezen ellenőrizhető. 1969-ben a 18 síros taktabáj-erdőalji urnatemető előkerülése25 is megerősítette a kutatók korábbi elképzeléseit: Bóna István például 1993-ban (!) kifejtette, hogy a kultúra lelőhelyeinek túlnyomó többsége „urna vagy urnasírból származó edény (...), tehát temetőlelet”.26 Csupán az utóbbi évtizedek kutatása ismerte fel, hogy míg a kultúra kisebb-nagyobb települései és fémművességének emlékei tucatszámra kerülnek elő, addig a taktabáji temetőn kívül máshonnan egyáltalán nem ismerünk biztosan a Gáva-kul- túrához sorolható temetkezéseket, az urnaszerű edények pedig valójában legtöbbször a települések leletei között fordulnak elő.27 Az 1990-es években aztán két lelőhely került fel a lehetséges Gáva-temetők listájára: először a már korábban is említett szentes-szentlászlói korhasztásos sírok,28 majd pedig több, Vencsellő-Kastélykertről származó edény újraértékelésekor merült fel, hogy azok a Gáva-kultúra temetkezéseihez tartoznak.29 A Gáva-kultúrkör keleti területeinek temetkezéseivel először Adriana G. Ardeu foglalkozott. Az 1990-es évek közepén Erdély és Nyugat-Romá- nia területére fókuszálva 15, többnyire közöletlen „temetkezést” gyűjtött össze a korszakból.30 31 32 Katalógusa meglehetősen heterogén, az általa felsorolt lelőhelyek közül csupán az Ocna Sibiului-F és Sanisläu-Livadä-F temetők, a Ludu§ról származó urna,33 valamint ßac/'u34 35 és Teleac35 településgödörben előkerült emberi maradványai és a Reci-ről előkerült hamvak36 dokumentáltak megfelelően. Ardeu kutatásaira alapozva Claudia Pankau is megkísérelte rendszerezni az Északkelet-Magyarországról, Kelet-Szlovákiából, Észak-Erdélyből és Ukrajnából származó adatokat. A médiáéi település kerámiaanyagával foglalkozó 2004-es monográfiájában néhány sorban ismertette az általa felgyújtott lelőhelyeket, a Mediae város területén belül előkerült temetkezéseket és a környékről származó egyéb, bizonytalanul értelmezhető emberi maradványokat.37A munka jellegéből adódóan kiterjedt gyűjtést vagy leletközlést nem végezhetett, így érthető, hogy különösebb következtetések levonására sem vállalkozott.38 Felismerte ugyan, de nem hangsúlyozta kellően a magyar kutatásban az 1990-es évekig uralkodó nézetek elhibázottságát, és bár az egyes lelőhelyeket nem nevezte meg, Északkelet-Magyarország, Kelet-Szlovákia, Moldva és Ukrajna területén „relatíve sok” temető jelenlétével számolt.39 * * * A kannelurás kerámia komplexumának kutatói közül idáig egyedül Alexandru Vulpe vetette fel, hogy a Reinecke Bz D/Ha A1 időszaktól 25 KEMENCZEI 1971. 37.; KEMENCZEI 1984. 164-166.; MNM Adattár VII.123/1970. 26 BÓNA 1993. 85. 27 V. SZABÓ 1996.42. 28 V. SZABÓ 1996.23. 29 DAN11999.109-117. 30 ARDEU 1995-1996.191. 31 Vízakna. SOROCEANU 1981. 32 Szaniszló-Gyümölcsöskert. BADER 1971.63.; NÉMET11984.51-54. 33 Marosludas. ARDEU 1995-1996.191. 34 Kisbács. KALMAR 1987. 35 Újcsongvaitelep. VASI LIEV-ALDEA-CIUGUDEAN 1991.42-43. 36 Réty. SZÉKELY 1966.8-9. 37 Medgyes. PANKAU 2004.23-24. 38 PANKAU 2004.23-24.; PANKAU 32. 39 MOZSOLICS 1957. 121.; BUDINSKY-KRICKA 1976.; FURMÁNEKVELIACIK-VLADÁR 1991.104.; LÁSZLÓ 1994.187-188., 196.; SMIRNOVA 1974. 366.; KRUSEL’NICKA 1979a. 76-81.; KRUSEL’NICKA 1979b-re hivatkozik PANKAU 2004.32. 33
