Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Kókai Magdolna: Az emberélet fordulóihoz fűződő hiedelmek a Jászságban (születés, házasság, halál)
TISICUM XXII. - NÉPRAJZ halottlátója a XX. század elején a jászberényi Papp Tera volt, akihez a Jászságon kívül más, távolabbi településekről is jártak (Vác). Mint természetfeletti erővel rendelkező személy, a halottak megidézésén kívül ember- és állatgyógyítással, rontáslevétellel, jóslással, halottvirrasztással is foglalkozott. A halott megidézésekor elmondta a családnak, hogyan halt meg hozzátartozójuk, milyen volt a ruházata, mi a kívánsága. A halottlátó általában azt tanácsolta, hogy mondassanak misét a halott lelki üdvéért, és adakozzanak a szegényeknek pénzt vagy élelmet. így a halottlátó, mint mediátor segített feldolgozni azt az űrt, amit a hozzátartozó elvesztése miatt éreztek a családtagok, és elviselhetőbbé tette fájdalmukat.74 A halottról való megemlékezés része volt a toron neki elhelyezett teríték, és számára az ételből való szedés. A halottetetés másik formája szerint az elhunyt sírjára helyeztek ételt, annak születés- és névnapján, ünnepekkor és halottak napján.75 Összegzés A fent idézett adatok rávilágítanak arra a gazdag hiedelemvilágra, mely az emberélet fordulóit jellemezte a Jászságban. Az ember élete három jelentős állomásán egyik státusból a másikba kerül, és ez az átmeneti állapot alkalmassá teszi az egyént arra, hogy ideiglenesen kiemelkedjen a közösségből, befolyásolhatóvá és befolyásolóvá váljon. így ezeket a szokásköröket át és átszövik az átmeneti rítusok. Születésünkkor megkezdjük földi életünket, a házasságkötés során megváltozik a nő és a férfi társadalmi státusza, halálunkkor pedig elhagyjuk földi létünk színpadát. A születéshez fűződő hiedelmek, tiltások elsősorban a magzat, illetve a csecsemő védelmére, pozitív belső és külső tulajdonságaira vonatkoznak. Ilyenek voltak a születendő magzat egészségét, szépségét célzó analógiás cselekvések (pl. az anyajegy keletkezése), a megkívánáshoz, a szemmelveréshez, az elváltáshoz és annak orvoslásához, a rendellenes születési módokhoz, a kereszteléshez, a gyermekágyhoz, az anyatej védelméhez fűződő hiedelmek. E gazdag hiedelemrendszert a nő részben belenövés útján sajátította el, részben a helyi közösség figyelmeztette azok betartására. Az emberi élet második nagy állomása a házasság, illetve az azt megelőző párválasztás is bővelkedett rítusokban, melyek a fiatalok, majd az ifjú pár jövőbeni boldogságára, szerencséjére, egészségére, szépségére, gazdagságára, a házasságon belüli vezető szerepére vonatkoztak. Ilyen mágikus cselekvések voltak a lányok jeles napokhoz fűződő szépségvarázsló, házasságjósló szokásai, a kiválasztott legény magukhoz kötését célzó ún. „megétetés”, a menyasszony cipőjébe tett pénzhez, a jegygyűrűhöz, a templomba vezető úthoz és a lakodalmi vacsorára, a nászéjszakára vonatkozó előírások. E rítusok részben a pozitív dolgok elősegítését célozták, (a férj, feleség hűsége, a boldogság), de a jegyesség és a házasság alkalmat adott a párra irányuló rontó cselekvésekre is, ha haragosuk volt. Pl. a menyasszony cipőjébe tett pénz, a jegygyűrű levételének tilalma, a templomajtóban a pár előtt feltört tojás, az előttük elengedett macska, a fiatalok szerencsétlenségét, illetve annak elhárítását célozták. A hiedelem szerint bizonyos cselekvésekkel befolyásolni lehetett a felek házasságon belüli vezető szerepét. Ha a menyasszony a templomajtóban 74 GULYÁS Éva 2001.160-170. 75 FEJES Erzsébet-SZENDI Julianna gyűjtése - JMA: 115-68.; SUBA Györgyné (szerk.) 2009.505. rálépett a vőlegény cipőjére, vagy mielőtt a férj letette a fejét a párnára, azt megfordította, akkor a „hatalom” a nőé lett. A férj házasságon belüli vezető szerepét célozta a lakodalmi vacsorán viselt kalap. Földi létünk utolsó állomása a halál, melyet éppoly misztikum övez, mint a születést, ezért bővelkedik hiedelmekben. E hiedelmek, mágikus cselekvések alapja az a nézet, hogy a halál egyrészt az élet befejezése, de átmenet is, és egyben kezdete egy másik létformának. Róheim Géza szerint, a halottra vonatkozó átmeneti rítusok funkciója, hogy kitöltsék azt az űrt, amit a megboldogult hagy maga után, oly módon, hogy úgy bánnak vele, mintha élne. Másrészt halálával kikerült az emberi világból, és egy ismeretlen, természetfeletti világ lakója lett, ezért tisztelet és egyben félelem övezi. Igyekeznek minden szükségletét kielégíteni, ezáltal siettetve távozását, megakadályozva visszajárását.76 Erre irányuló mágikus cselekvések voltak a haldoklást, a lélek távozását megkönnyítő eljárások, a halott mellé helyezett tárgyak, a halottetetés szokása, a még nem házas fiatal halott lakodalmának ellakása a toron, mise szolgáltatása. 76 MN VII. 1990. 634-635. 328
