Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Fodor István: Sámánizmus és a magyar régészet
Fodor István Sámánizmus és a magyar régészet 1. A régészettudomány szinte kialakulása óta nem csupán az egykori tárgyi valóságot vizsgálja, hanem azokat a jelenségeket is, amelyek a régmúlt emberének szellemi kultúrájára és ősi hiedelmeire is rávilágítanak. Az ősi vallási hiedelmek közül különösen a sok helyütt még ma is élő sámánizmus kapott élénk figyelmet. Nem véletlen, hogy e téren kezdettől az orosz régészeté volt a vezető szerep, hiszen a cári birodalom területén több tucat népnél (főként Szibériában) a sámánizmus még élő gyakorlat volt. Ezt az ezernyi ősi hiedelmet éltető vallást ugyan főként az orosz néprajzkutatás vizsgálta, ám ebbe a XIX. század végén már a régészet is bekapcsolódott. A. A. Szpicin, a kor neves orosz régésze 1899-ben elméleti dolgozatot szentelt e kérdésnek Sámánizmus az orosz régészet vonatkozásában címmel. Hangsúlyozta, hogy ha a régészeknek sikerül bizonyos tárgyakat és jelenségeket kapcsolatba hozni a sámánizmussá!, akkor ezt a vallási hiedelmet sokkal korábbi állapotában is lehet vizsgálni, mint azt a néprajztudomány a recens anyag alapján teszi.1 Későbben kiadta az uráli és nyugat-szibériai ún. kultikus bronzöntvények (a magyar szakirodalomban ezek a tárgyak a „permi bronzok” elnevezést kapták) nagy katalógusát, amelynek már egyenesen a Sámánábrázolások címet adta.2 A finn A. M. Tallgren bizonyos régészeti leleteket és leletcsoportokat (a szibériai bronzöntvényeket, a bronzkori galicsi kincsleletet) a sámánizmussá! hozott kapcsolatba.3 A későbbiekben számos kiváló orosz régész terjesztette ki kutatásait erre a területre. (Például V. N. Csernyecov, A. P. Szmirnov, A. P. Okladnyikov, E. E. Kuzmina és még sokan mások.) A régészek kezdettől fogva számos esetben megkísérelték a sámánizmussal és sámánokkal kapcsolatba hozható tárgyak keltezését is. Már A. A. Szpicin is kísérletet tett erre, s rájött, hogy ezeket a tárgyakat nem lehet mind tunguz eredetűnek minősíteni, és az újkorra keltezni. (Akkoriban ugyanis az orosz néprajzosok a szibériai tunguzokat vélték a legősibb és legjellemzőbb sámánhitű népnek. Nem véletlen, hogy a kutatás által meghonosított sámán szó is a tunguz nyelvből származik.4) Nem volt nehéz erre rájönnie, hiszen az általa közölt bronzöntvények zömmel nem tunguz területről, hanem Nyu- gat-Szibériából és az Urál-vidékről származtak. A nyugat-európai kutatók közül a sámánizmus régészeti emlékeit Karl Jettmar, a heidelbergi egyetem professzora gyűjtötte csokorba.5 Kezdeményezését később számos kiváló tanulmány követte.6 1948-ban A. P. Okladnyikov Kelet-Szibériából gyűjtötte egybe az emberi arcot vagy maszkot ábrázoló bronzöntvényeket, amelyeken korona vagy ahhoz hasonló fejfedők vannak.7 Különösen figyelemre méltó az Angara 1 SZPICIN, A. A. 1899.175. 2 SZPICIN, A. A. 1906. 3 TALLGREN, A. M. 1931.; 1933. 4 Vö. DIÓSZEGI Vilmos 1947. 5 JETTMAR, K. 1952. 6 JOHANSEN, U. 1987.; PURHONEN, P. 1996.; FRANCFORT, H.-P. 2001. 7 OKLADNYIKOV, A. P. 1948.; 2003. 1. Koronás sámánt mintázó bronzöntvény az Angara vidékéről (In: Okladnyikov 2003.503.) mentén lelt tárgy rajza, amelyen félreérthetetlenül sámánkoronát viselő fej látható.8 (1. kép.) E tárgyak döntő többsége a vaskorra keltezhető. Az ötvenes években azonban már nem volt kétséges a kérdéssel foglalkozó kutatók előtt, hogy az egykori sámánokat megjelenítő tárgyak és rajzok között sokkal korábbiak is vannak. Ebben a tekintetben különösen jelentős forrásanyaggal gazdagította a kutatást a szibériai sziklarajzok gyűjtése és értelmezése, hiszen azokon gyakran egyértelműen sámánokat, sámán szertartásokat és eszközöket örökítettek meg az ősi korok művészei.9 Szpicin jóslatát valóra váltva a régészetnek sikerült jelentősen kiterjeszteni a sámánizmus kutatásának időrendi határait egészen a bronzkorig.10 A kutatók általában erre az időre teszik a szibériai sámánizmus kialakulását. A. P. Okladnyikov a Kr. e. 2000 körüli időből (a glazkovoi műveltség korából) rekonstruálta az egykori sziklarajzok és régészeti leletek alapján az egykori sámán alakját.11 (2. kép a.) Valóban, a kora bronzkori glazkovoi műveltség Angara menti uszty-udai temetőjének 1. sírja igencsak emlékeztet a sámánok sírjaira, az elhunyt mellén lévő két antropomorf faragvánnyal és 8 OKLADNYIKOV, A. P. 2003. 9 OKLADNYIKOV, A. P.-MARTINOV, A. 1.1983.; HOPPÁL Mihály 1983.; 1991.; 1992; OKLADNYIKOVA, E. A. 1984. - A sziklarajzokra, azok jelentőségére számos esetben kitér Diószegi Vilmos is kiadott naplóiban és leveleiben: DIÓSZEGI Vilmos 2002. 10 OKLADNYIKOV, A. P. 1974.100.; SZTUDZICKAJA, SZ. V. 1966. 11 OKLADNYIKOV, A. P. 1979.203,7. kép. - A szibériai régészeti műveltségek kronológiájáról Id. MATJUSCSENKO, V. 1.1999. 189
