Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Pacsai Imre: A kun–magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok feltételezett nyomai a frazeológiai párhuzamokban
TISICUM XXI. - NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY A kutya mindkét nyelvben a szidalom, szitkozódás gyakori megjelenítője. A tatár am öanacbi (TaPC 687) ’kutya fia’ kifejezés magyar megfelelője a Margalits lejegyezte Ebfi, kutyafi (ME 138) szidalmazó kifejezés. Figyelmet érdemel az orosz nyelv gyakori szidalma, a cyKUH CbiH ’szuka fia’, mely azonos nyelvi képpel jelöli az azonos tartalmat. Jelen esetben az N. Sz. Trubeckoj elemezte Volga-medencében létrejött nyelvi és kulturális kontaktus révén kialakult közös nyelvi képpel állunk szemben. A magyar frazeológia Ebanya terhe (ME 138); Ebszülte (ME 138); Eb az anyja (ME 138) ezen szólásai az orosz szitkozódás képéhez igen közeli struktúrákat képviselnek. A XVI-XVII században, mikor is hazánkban tilos volt a káromkodás, az eb, kutya szóval alkotott fordulatok a legkeményebb szidalomnak számítottak. Az azonos tartalom további, szinte azonos nyelvi képpel való megjelenítését figyelhetjük meg a következő párhuzamokban: am Ky3e memen öenMec (TaPC 577) ’az alávaló nem szégyenkezik (szó szerint: kutyának nem marja a füst a szemét)’; Nem megy ebnek szemébe a füst (ONG 161/140); ammeH cohk apmmc (TaPC 577) ’a kutyától nem veszed el a csontot’; Nehéz a koncot az eb szájából kivenni (ME 137); am cuMepce, unceH manbiü (TaPC 687) 'a meghízott kutya gazdáját megmarja’; A kutya is akkor vész meg, amikor a legjobb dolga van (ONG 407/2254);. am mye (TaPC 687) ’alja népség gyülekezete (szó szerint: kutyalakodalom); Kutya lakodalom (ME 489); Kutyalagzi (ME 486); ammeH rnyzanlam moKbiMbi (TaPC 687) ’kutyafajta’; Kutyafajta (ME 487); am (TaPC 687) ’ a) eleven, erős; b) kegyetlen, embertelen (szó szerint: kutyalélek)’; Eb a lelke (ONG 156/10)’. A következő szólásokban ugyancsak azonos képpel fejezik ki az azonos tartalmat, ami a kutya szokásait jól ismerő pásztornépek évezredes megfigyelésére épül: Mecatpup amaen Kyüpbiabi KbicbiK (TaPC 390) ’idegen helyen az ember bizonytalanná válik (szó szerint: az idegen helyen lévő kutya behúzza a farkát)’; Idegen kutyának lába közt a farka (ME 482) 'a kötekedő is megjuhászodik idegen helyen’; Behúzza a farkát, mint az idegen kutya (ME 389). Az említett közmondásokból alakulhatott ki a KoüpoK Kbicy (TaPC 268) ’elveszíteni az önbizalmat, megilletődni (szó szerint: magához szorítja a farkát)’, mely a magyar Behúzza a farkát (ME 217) szólásban talál párhuzamra. A fenti képhez kapcsolódik Farkára hágott (ME 217) szólásunk, melynek ugyancsak van tatár megfelelője: KOÜpbiKKa 6acy(TaPC 268) ’valakit a mesterkedéseiért megszorongatni (szó szerint: a farkára lépni)’. A kutya szerepel a lekicsinylést kifejező Ebnek mondják, eb mondja farkának, farka mondja: eb menjen. (ME 217) szólásunkban, melynek párhuzamát a krími tatár nyelv szólásai között találtuk meg: um umKe, um de - KbyüpyabbiHa (AC 69) ’kutya kutyának - kutya a farkának’. A baskír nyelvben is ismeretes az adott szólás: am amire, am noüpom (EPC 366) 'kutya kutyának - kutya a farkának’. Aló I am ugyancsak gyakran szerepel mindkét nyelv frazeológiájában. A ló a nomád népek számára nélkülözhetetlen jószág. A ló megbecsült voltára utal a tatár „amnbi vb/őb/p/rw őenaH Kyma, conbi öenaH ky” (TaPC 643) ’nem ostorral kell a lovat hajtani, hanem zabbal’. Ez a tartalom jelenik meg a magyar szólások azonos képeiben: Zab hajtja a lovat nem ostor” (ONG 731/8); „A lovat nem ostorral, hanem abrakkal lehet megindítani (ONG 441/716); „Zabos lónak jókedv az ostora" (ONG 444/792); „A lónak zab az anyja” (ONG 441/714); „Abrak indítja a lovai (ONG 32/33). Jóval összetettebb szemantikai viszonylatot képvisel a következő tatár és magyar szólás párhuzama, melyben a faló, mint az áltatás, a megtévesztés szimbóluma szerepel: aaaw am/ra amnandbipy (TaPC 22) 'becsap (szó szerint falóra ültet)’. Az 0. Nagy-féle gyűjteményben szerepel a Lóra ültet valakit (ONG 439/ 679) ’becsapja, elámítja’ szólás, melyről megállapítja annak régi voltát. A Margalits-gyűjteményben pedig a Megültették vele a falovat (ME 212) ’deresre húzták’ szólás szerepel. A két magyar közmondás képeit alkotó elemek arra utalnak, hogy a tatár közmondásban szereplő kép a magyarban módosult, jelentése megváltozott. A tatár frazeológia sajátos kifejezése az aaaw a/rwa (TaPC 22) ’a forgalomból kivont pénz (szó szerint: fapénz)’, melynek képi és tartalmi megfelelője számos szólásunkban szerepel: Jó annak a fapénz is. (ONG 195/206); Fapénzt vesz arany gyanánt. (ONG 195/207); Egy fabatkát sem ér (ONG 191/105); Nem adok érte egy fagarast sem (ONG 191/114); Nem ér egy fapetákot sem. (ONG 195/209); Kap rajta, mint vak koldus a fagarason (ME 212). A magyar fapénz és a tatár aaaw a/rwa tükörfordítás jellege szembetűnő, mindkét nyelvben a „fa” jelző „értéktelen” jelentést ad a jelzett szónak. flbiHrbi3 / disznó: A disznó is a negatív tulajdonságok megjelenítője mindkét nyelvben, amit a óumeHS őb/aab/3 mupece /rannaaaa (TaPC 138) 'disznóbőr takarja az arcát (arcátlan, becstelen emberről)’, melynek a Disznóbőr az orcája (ONG 146/231) szólás felel meg. stow / kakas: A kakas a frazeológiában többször, többféleképp szerepel. Göcsejben napfelkeltének is nevezik, mivel a kakasszó jelzi a hajnal közeledtét. Decsi János (1583) gyűjteményéből való az időpontot jelölő Még kakasszólás előtt (ME 391) kifejezés. A tatár nyelvben szereplő öepeHwe amaw eaKbimbi (TaPC 733) 'első kakasszó ideje, éjfél’; [//rewwe amaw eaKbimbi (TaPC 733) 'második kakasszókor, napfelkelte előtt’ kifejezés ugyancsak a kakasszó időpontot jelölő szerepére utal. A kakas, a baromfiudvar ura, a gazda személyét szimbolizálja a frazeológiában. A tatár „amaw y3 nynneaeHde y3e Mup3a" (TaPC 373); ’a kakas mirza (gazda) a saját szemétdombján’ frazeológiai egységnek számos magyar változata van: Minden kakas úr a (maga) szemétdombján (ONG 325); Minden kakas a maga szemetén hatalmas (ME 391); Csak szemetén vitéz minden kakas (ME 391); Kakas is hatalmas a maga szemetén (ME /D 391), ami a közmondás széles körű elterjedtségére utal. A kakas egyben a tűzvész szimbóluma is, amit a tatár „Kbi3bin ámen >ku- 6epy" (Tape 733) ’felrepíteni a vörös kakast, tűzvészt kelteni, felgyújtani', valamint a magyar Felrepül (felszáll, leszáll) valahova a vörös kakas (ONG 325) Vörös kakast röpít (küld) a házára" (ONG 325) ’felgyújtja valakinek a házát’ szólás szemléltet. 6ype / farkas: A tatár közmondások 6ype da myK öyncbm, Kyü da öomeH öyncbiH" (TaPC 554) ’a farkas is jóllakjon, a birka is épen maradjon’; 6ype da myK, capbiK ma ucsh" (TaPC 95) 'a farkas is jóllakott, a juh is épségben van’ magyar megfelelője „Hogy a farkas is jóllakjon, a bárány is megmaradjon." (ONG.196.) ugyancsak azonos képet alkalmaz. Közös metaforikus elemet képvisel a szárny szavunk, valamint a tatár ranam (TaPC 221) ’1) madárszárny; 2) a rovarok szárnya; 3) a hal uszonya’ jelentésű szó. A magyar népdalban is szerepel a szárny szavunk „uszony” jelentéssel „Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok? Nem fogott az egyebet, piros szárnyú keszeget'. Az európai nyelvek nem alkalmazzák a „szárny” jelentésű szót az uszony jelölésére, amit az orosz nnaenuK, nepo (pbiöbi), lengyel pletwa, német Flosse, angol fin, francia nageoire igazol. 3) Növényvilág A hasonló szemléletet tükröző metaforikus képek megfigyelhetők a növények nevében is a vizsgált régió nyelveiben. A magyar nyelv gyöngyvirág szava a törökség nyelveiben szereplő botanikai elnevezések tükörfordításának tekinthető. A tatár awxe waw3K (TaPC 685) összetett szót ugyancsak 110
