Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
SZABÓ ISTVÁN - AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE X. - AZ 1953-1956. ÉVEK MŰVÉSZTELEPI ESEMÉNYEI „...A fiatalon elhunyt grafikusművész alkotásaiból kiállítás nyílt Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban. A kiállítás: 60 darab fametszet, ceruza-, krétarajz és diópáccal festett kép átfogja a művész egész életpályáját, s így lehetővé teszi, hogy Patay Mihály művészi fejlődését nyomon követhessük. A szolnoki művésztelep sok neves művésze az alkotás mellett feladatának tekintette a fiatalok nevelését is. Így került a szolnoki születésű Patay Mihály is a polgári iskola elvégzése után a művészteleppel kapcsolatba, majd - a művészek ösztönzésére - a Képzőművészeti Főiskolára. Már a főiskolai évek során eldőlt, hogy a fametszet lesz művészetének legalkalmasabb kifejezésmódja. Az itt közölt Önarckép, a balladás hangulatot árasztó Négyesfogat, a paraszti élet sok apró eseménye és alakja: Böllérek, Kordésok, a Kubikosok művészi ábrázolása megszerzi számára a székesfőváros grafikai díját. 1939-ben állami ösztöndíj a klasszikus művészet hazájának kapuit tárja fel előtte. Az Olaszországban töltött két és fél év művészetének új állomását jelenti. Kitárult lélekkel nyúl a műemlékekben és természeti szépségekben gazdag olasz városok és tájak lebilincselő témáihoz. Firenzében egy szűk sikátorból a Palazzo Vecchio kivilágítva ragadja meg képzeletét, Tripoliszban a tengerparti sétány a Lungo Maré fametszetét készíti el. De nem kerüli el figyelmét a halászok küzdelmes élete, vagy egy kis négergyerek fájdalommal és gyanakvással teli tekintete sem. Egy egész nép elnyomása, kizsákmányoltsága sugárzik elénk Bambino képéről. A háborús pusztítás elsodorta Patay Mihály addig készített fametszeteinek dúcait is. Hadifogságból hazatérve egy ideig nem is metsz fába; asztalosoktól kapott diópáccal alkotja első munkáit. Csakhamar visszatér azonban a fametszethez és tapogatózva, új utakat keresve metszi újabb műveit. A Sáros út és a címlapon szereplő Kubikosok mutatják, hogy művészete nem tört meg, hanem továbbfejlődött. Rajzaiban, fametszeteiben helyet kapnak az emberek, a Dózsa-kompozícióhoz készülő tanulmányfejek mellett az új életünket jellemző nagy építkezések, a tiszai öntözőművek is. Egyik építkezési vállalat tervezőirodájában végzett műszaki rajzolói munkája azonban erősen gátolja művészi kiteljesülését. Korai halálával egy ígéretes pálya zárult le, s ez- elfogultság nélkül állapíthatjuk meg - nemcsak a szolnoki művésztelep, hanem az egész magyar művészeti élet vesztesége. Patay Mihály halálával a Jászkunság szerkesztőbizottságát is nagy veszteség érte: bár neve nem szerepelt minden számunkban, keze nyomát, névtelen munkáját őrzi két évfolyam egész sor illusztrációja. Készséges munkatársunk emlékét örökítjük meg ezzel a rövid megemlékezéssel.”'2' A nekrológot a grafikusművész Önarckép c. fametszete és az életműve csúcsát jelentő két és fél éves itáliai tartózkodása idején készült A Palazzo Vecchio kivilágítva (1940); a Lungo Maré (Tripolisz) (1941); a Bambino (1939), illetve a Sáros út (1953) és a Varjak (1955) című fametszetei kísérik. Patay Mihály: Sáros út, 1953. Fametszet 121 N.N. 1956. JAKU.III/2.71-76. Itt jegyezzük meg, hogy a közölt írás és képek 90%-ban azonosak a Kaposvári Gyula jegyezte Patay Mihály emlékkiállítása. 1956. március 25. - április 10. kiállítási katalógussal.122 A művésztelep alkotóit a szerkesztőség újabb és újabb megbízásokkal látta el. így kerülhetett sor Botos Sándor rajzának közlésére az esztendő 4., augusztusi számában, amely ma már egyúttal kortörténeti dokumentum is, mivel az akkor frissen megnyitott kulturális objektumot örökíti meg: a szolnoki szabadtéri színpadot az 1956. június 14-i megnyitó előadásnak, a Bánk Bánnak a díszleteivel együtt, s ugyanakkor szervesen kapcsolódik Híves Lászlónak, a szolnoki Szigligeti Színház dramaturgjának színházértékelő fejtegetéseihez.123 Botos Sándor: A Szolnoki Szabadtéri Színpad, 1956. június 14. A rajz a színpadot a megnyitó előadás, a Bánk bán díszleteivel mutatja Mint már fentebb említettük, azzal az örvendetes ténnyel, hogy a város visszaadta és rendbe tette a művésztelep másik pavilonját is, lehetőség nyílott arra, hogy a kolónia újabb művészeket fogadhasson, hogy frissüljön a régi alkotógárda. A Jászkunság ezekre a változásokra is azonnal reagált. Erről tanúskodik az Új művészek a Szolnoki Művésztelepen című írás, amely Gácsi Mihály „honfoglalását” mutatja be. „...Hosszú évek után végre visszaadták eredeti rendeltetésének a szolnoki Művésztelep másik épületét, melyet éveken keresztül egyetemi diákotthonnak használtak. Ezzel lehetővé vált, hogy a 4 állandó és 2-3 vendégművészen kívül újabbak telepedjenek le a városban, illetőleg látogassák hosszabb-rövidebb időre a Művésztelepet. Az első művész, aki ennek az akciónak a során költözött Szolnokra, Gácsi Mihály grafikusművész. Családja a megyéből, Cibakházáról származott el, ő maga már Budapesten született 1926-ban. Középiskolai tanulmányai elvégzése után a hivatalnoki pálya helyett az egyik fővárosi gyárba ment dolgozni, és néhány év után a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Koffán Károly tanítványaként készült művészi pályájára. Elsősorban linóleum-metszeteivel szerzett - már egészen fiatalon is - nevet magának. Több kiállításon szerepelt képeivel, úgyhogy hamarosan megbízást kapott könyvek művészi illusztrálására. Az Ifjúsági Könyvkiadó 1000. kiadványaként megjelentetett Garay János: Aj. Obsitos c. művét Gácsi Mihály metszetei díszítik, saző metszeteivel jelent meg a Kanteletár c. finn népköltési gyűjtemény is. Művészi tervei is ebbe a két tartományba mutatnak: metszetsorozatot tervez a Dózsa-felkelés történetéről és a Bánk bán-hoz, valamint Arany János Jóka ördöge c. komikus elbeszéléséhez. 122 KATALÓGUS... 1956.1-8. 123 HÍVES László 1956.185-188. 229
