Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
Szabó István Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953-1956. évek művésztelepi eseményei Szolnok és művésztelepe kapcsolatát, a kolónia születésétől kísért kulturális szerepét, XIX-XX. századi változásait, alakulását követő krónikánk utolsó részéhez értünk. Munkánkat végig a szolnoki művészkolónia hiányos, eltűnt vagy soha el nem készült dokumentumainak valamelyest pótlása ösztönözte. Még az évről-évre megjelenő művészek nevét, itt készült munkáit, szolnoki bemutatkozásaikat is a helyi sajtó őrizte meg legteljesebben számunkra. Fővárosi tevékenységük vonatkozásában a budapesti lapok nagyjából eligazítanak. Szolnoki munkásságukat viszont a helybeli lapok interjúi, közleményei őrzik. S miután ezek összegyűjtése, a telep történetének, a művészek jelenlétének, itt készült alkotásainak a felmérése, dokumentálása dolgozatunk célja, záró közleményének anyagát most is a helyi sajtó, illetve az országos kitekintést jelentő, továbbra is egyetlen képzőművészeti orgánum, a Szabad Művészet híradásai, értékelő írásai, cikkei, adatai jelentik. Mivel a nagyközönség, az esetleges érdeklődők, de még a szakkutatók számára is a helyi események egyetlen regisztrálója, a Szolnokmegyei Néplap vizsgált időszakunkban már napilapként tudósít a megye - így benne a kultúrát magas szinten képviselő, százéves múltat maga mögött tudó művésztelep történéseiről - ezért az innen kiolvasható adatokat csokorba szedve az 1953-as év krónikájával indítunk, majd a továbbiakban naptár szerinti sorrendben követjük az eseményeket. Az újév első napján a lap névtelen tudósítója Chiovini Ferenc festőművész műtermébe látogat. Oktatni lehetne írásán, miként próbálja az egyik legkeresettebb portretistát a háború előtti rezsim „áldozatának” feltüntetni, aki előtt csupán az új rendszerben nyíltak meg a művészi érvényesülés kapui. „Chiovini Ferenc festőművész huszonöt éve él a szolnoki Művésztelepen. Besenyszögön született, főiskolai tanulmányait Budapesten és Rómában végezte. Hazajövet pályázat útján került a Művésztelepre. Akkoriban Szlányi, Fényes Adolf, Zombory és a ma is élő, Kossuth-díjas Zádor dolgozott a telepen. Azonban akármilyen kiváló festők is tanították, segítették, nem fejlődhetett kellőképpen. Freskókat, tájképeket, arcképeket festett megrendelésre, hogy meg tudjon élni. Nem foglalkozhatott kedves témájával: az egyszerű emberek életével. A háború alatt a Művésztelep tönkrement, széthordták az ajtókat, ablakokat, még a tetőket is leszedték. Az épületek mellett elterülő szép park elvadult. Államunk rendbe hozatta a romos épületeket és a parkot. Megfelelő műtermet és lakást biztosított a művészek számára. Az egészséges, világos műteremben gondtalanul festheti Chiovini a nép életét, alkothatja új művészetünk nagyszerű alakjait, a szocialista embert.”' Nemcsak a Chiovininél tett műterem-látogatás ténye, de maga a cikk is azt közli, hogy nem volt hiábavaló a művész közel tízéves háttérbe vonulása a művészet színpadán. A nyilvánosság előli visszavonulás meghozta gyümölcsét: elfelejtődött, átíródott a múlt és annak tényei, s immár egy új profilú művész jelent meg a színen egészen új múltbéli arculattal. Fia azonban a cikk néhány életrajzi adatát pontosítjuk és kommentáljuk, 1 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, január 1.5. egészen más értékekkel és eredményekkel jelezhető alkotói pálya, életút körvonalazódik, mint ami ebből az írásból elénk tárul. Először talán az a kitétel szorul korrekcióra, hogy „főiskolai tanulmányait Budapesten és Rómában végezte”. Rómába ugyanis a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után jó tíz esztendővel jutott ki csereösztöndíjasként, mint ahogy erről a kortárs sajtóban tett nyilatkozatából is értesülhetünk. „Beszéltünk Chiovini Ferenc festőművésszel, aki a következőket mondja: Én vagyok a második szolnoki művész, aki a Római Collegium Hungarí- cumba mint ösztöndíjas kimegyek. Az ünnepeket még megvárom, azután feleségemmel együtt, január másodikán elutazunk Olaszországba egy fél évig. Nyárra itthon leszek, és itt folytatom a munkát.”2 A későbbi interjúk, csúsztatások révén ez az időszak viszont egy évről öt évre gyarapodott.3 A művész leánya édesapjáról szóló, 2008-ban kiadott dokumentumkötetében nyilvánosság elé tárja az idevonatkozó dokumentumokat (hivatalos levelek, igazolványok, útlevél). Többek között közli a Budapesten 1935. július 5-én kelt, a magyar királyi vallás és közoktatási minisztertől kapott, 24.808-1935-IV. számú levelét, amelyben a miniszter tájékoztatja „hogy az olasz király által rendszeresített ösztöndíjas cserehelyek egyikére az 1935/36. tanévre Önt jelöltem ki... Ösztöndíja ellenében a római Collegium Hungaricumban teljes ellátást engedélyezek. Helyét f. évi december hó 1-ével foglalhatja el, és ösztöndíjával június hó 30-ig kell Olaszországban tartózkodnia... ”4 Olvashatjuk ezután az Országos Ösztöndíjtanács 381/1935. iktatószámú levelét, amelyben szintén értesíti a művészt a csereösztöndíj elnyeréséről s a további teendőkről. „A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 27.835-1935-IV.sz.a. október hó 9-én kelt leirata alapján van szerencsém értesíteni, hogy Tanácsunk jelölésének megfelelően az olasz királyi kormány az Ön részére csereösztöndíjat adományozott... Felhívom tehát ugyanezen miniszteri leiratra hivatkozva, hogy a kiválasztott olasz főiskolán mielőbb beiratkozzék, illetve ebben az ügyben, valamint helyének elfoglalása ügyében a római Collegium Hunga- ricum igazgatóságával mielőbb lépjen összeköttetésbe. Budapest, 1935. évi október hó 14-én az Országos Ösztöndíjtanács ügyvezető igazgatója. ”5 Az Artportal,6 illetve a két világháború időszakában Olaszországban ösztöndíjjal tanuló magyar diákok névsora szerint Chiovini Ferenc festő az olasz állami ösztöndíj csereprogramja keretében 1935-ben iratkozott be, és 1936-ban egy (tan-)évet töltött az Accademie die Belle Arii -n.7 A fentiektől eltérő adatok tehát vagy félreértésen vagy szándékos csúsztatáson alapulnak. Az idézett, s a hallgatás néhány évét követően Chiovini Ferencről megjelent első írás abból a falsifikációból indít, hogy a Szolnoki Művésztelepre kerülése idején, a Fényes Adolf, Szlányi, Zombory és Zádor nevesítette 2 N. N. 1935. Szolnok és Vidéke, dec. 29.5. 3 B. JÁNOSI Gyöngyi 2002.; uő 2007. 4 CHIOVINI Márta 2008. 5 U.o. 6 http://artportal.hu/lexikon/muveszek/chiovini_ferenc; FITZ Péter (szerk.) 1.364. 7 SZLAVIKOVSZKY Beáta 2009.211.234. tétel 203
