Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Cseh János: Jászberény–Csege-lapos. Felszíni és földbemélyített ház, gödrök, árkok, egyéb telepjelenségek a szkíta korból (2004)
TISICUM XXI. - RÉGÉSZET 20 cm mélységgel. Ennek fenekébe is vájtak cölöplyukszerű mélyedést úgy 20 cm-es átmérővel és 15 cm-es mélységgel. Az épületalap északi oldalánál lévő foltok, kibontott „üregek” (egyik a 72. objektum) archeológiái vonatkozása kérdéses, lehetséges, hogy csak állatjárások. (4. kép és 11-12. kép). A földbemélyített kunyhómaradvánnyal kapcsolatban két régészeti jelenségre térek ki, bár csak röviden. Az egyik az építmény egyoszlopos konstrukciója (ha valóban csupán ez állt annak idején is, amit persze nem tudhatunk bizonyosan), melynek párját Szolnok-Zagyvapartról - Alcsi, XII. felület 25. objektum, 1986 - hozom; itt ugyancsak, véletlenszerű egybeesés vagy tendencia gyanánt?, a nyugati oldalon lévőt lehetett megfigyelni.2 A másik dolog - ami természetesen, mint az iménti, egyáltalán nem szkíta specifikus - a négyszögletes és kerek házpadlók még további lemélyítése/lemélyedése, mint pl. Belskoe gorodiscse (Gelonos) Szkítiának Vorskla menti vidékéről, talán épp a Kr. e. 6. századból.3 A jelenség Szolnok-Zagyvapartról sem hiányzik - Gulyás-ér, II. felület, 1988- ból.4 Említhető még Budapest-Rákospalota-Újmajor5 és Ebes-Zsong- völgy6 szkíta kori településeinek néhány gödörháza is. A cölöpvázas felszíni építmény és környezete (5-8., 10-17., 29-30. és 60-65. objektum) Az épületmaradvány a megnyitott felület déli felébe esett, és kizárólag oszlopgödör beásások elszíneződései jelezték, demonstrálták meglétét, minden egyéb (pl. járószint stb.) nélkül. Az a 11, egymástól min. 120 cm, max. 240 cm-re elhelyezkedő foltocska (Wandpfosten), amelyről szó van, egy rövid/kurta téglalap alakú, észak-északnyugat hosszanti tengelyű létesítmény falazatának (vagy csak tetőtartó vázszerkezetének), Wandflucht-jának vonalát képezték. Az ily módon körülhatárolt tér 8x7,2 méterre rúgott, vagyis mintegy 57-58 m2-re. A szerkezeti elemek sora azonban két helyen hiányos: nem volt meg az északnyugati sarokoszlop (Eckpfosten), valamint a déli oldal két, elvileg ugyancsak - ámde nem feltétlenül - posztulálható tartozéka. A sarki, verzurális épületszerkezeti elem nyoma alighanem amiatt hiányzik, hogy a gödröt nem vájták eléggé mélyre. A déli részen a nyomok hiánya tekintetében viszont komolyan fontolóra veendő annak a lehetősége, miszerint az építmény itt eleve nyitott volt. Vagy az egész belső tér, vagy csupán egy előrész (főként a korai, még fából-agyagból emelt épületek nevezéktanából, s a geometrikus azaz korai vaskori, archaikus és klasszikus antik architekturális szakterminológiából véve a kifejezést anta/antae latinul, parasztasz görögül, az egészre Antenbau vagy Antengebäude németül - magyarul Id. anté átírásban). Egy ilyenfajta, a bronzkortól az újkorig újra és újra fölbukkanó, megaronszerű épülettípussal (vagy az előbbihez visszakanyarodva, némi túlzással, prostylos-/prosztülosz-szerű szerkezettel) is kapcsolatba hozható falkiugrásos/oldalszárnyas előtér, előtető vagy másként házelő (Vorplatz), történeti néprajzban gondolkodva tornác, illetve veranda lehetőségét támogatná néhány belső, esetleg elválasztó, lezáró falra utaló oszlophely, s ehhez még az is, hogy dél felé nyitott. A német régészet 2 CSEH János 2001.85.4. kép és 84-85. (Úgy tűnik, ezt az oszlophelyet akkor nem tekintettem szerkezeti elemnek, holott ennek semmi sem mond ellent.) 3 SHRAMKO, B. A. 1987.39. Ris. 10.1-3. (kvadrátszerű kunyhóalapok) 4 CSEH János 1990.10.3. kép és 11.4. kép, ezenfelül 3-5. Egy másik példa: CSEH János 2001.87.7. kép és 86. (amely kerek alaprajzú házmaradvány) 5 HORVÁTH M. Attila 2002.113.3. kép és 106. 6 CZIFRA Szabolcs 2006.172.3. kép 1. magát az egész épületet Zwölfpfostenhaus-nak mondaná, háromféle falváltozat (Flechtwerkwand mit Lehmbewurf, Blockbau, Bohlenwand, azaz patics-, gerenda- és deszkafal) egyikével. A Csege-laposi épület szelemenét alkalmasint nem ágasfák tartották, hanem valószínűleg olyan szarufák, melyek az oszlopokon nyugvó koszorúgerendákra feküdhettek fel. Funkciójára semmiféle támpont nincs, tulajdonképpen minden, településen egyáltalán szóba jöhető használat elképzelhető, akár profán, akár még hierophan, kultikus is. A most leírt régészeti objektumhoz húzóan három oldalon, az északin, a nyugatin és a délin bontottam ki további cölöpnyomokat, melyeknek idetartozása természetesen megkérdőjelezendő. A konstrukció fontosságára való tekintettel részletekbe menően adom a fő, térhatároló oszloplyukak jellemzőit (megjegyzendő, hogy határozottan rajzolódtak, aljuk érzékelhetően keményebb volt - kevert földjük paticsszemcséket is tartalmazott) - 5. objektum: kerek, 38 cm átmérőjű és sekélyebb, 7-8 cm mély, lapos aljú; 6. objektum: ovális, 49x32 cm méretű, hengeres falú és mélyebb (-13 cm), lapos aljú; 7. objektum: kör alakú, 42 cm átmérőjű, igen sekély, 4-5 cm mély és teknős aljú; 10. objektum: oválisszerű, 50x31 cm méretű, hengeres falú, 12 cm mélységű és egyenes fenekű; 11. objektum: ovális, 49 cm átmérőjű, függőleges falú, mind között a legmélyebb (-20 cm) és lapos aljú; 12. objektum: kerek, 44 cm nagyságú, cilindrikus falú, 15 cm mély és lapos fenekű; 13. objektum: kerek, 29 cm méretű, sekély (-5-6 cm) és teknős aljú; 14. objektum: kör formátumú, 32 cm átmérőjű, 10 cm mélységű, a többitől eltérő aljú; 15. objektum: ovális, 29 cm nagyságú, elég sekély (-3-4 cm), homorú fenekű; 16. objektum: kerek, 29 cm-es diaméterrel jellemezhető, sekély, 3-4 cm mély teknő csupán; 17. objektum: kör alakú, 32 cm-rel jellemezhető méretű, sekélyebb (-4-5 cm), lapos aljú. Hogy ezek eredetileg milyen mélységig terjedtek a vaskori földfelszíntől, teljességgel megállapíthatatlan. Azt is csak vélelmezhetjük, hogy a beállított és körüldöngölt faoszlopok vastagsága legalább 15-20 cm kellett legyen (5-6. kép és 13-15. kép). A felületen talán még egy objektumcsoport határolható körül, mint lehetséges föld felett álló épület archeológiái maradványa (23-28., 34-37. és 64. objektum). Közel tucatnyi cölöphely vagy olyasféle rajzolt ki szabatosan leírhatatlan formájú, de mégis talán kerek-oválisnak mondható felületrészt, úgy 6,3x4,7 méter kiterjedésben. Mivel meglehetősen bizonytalan, hogy állt-e itt építmény, így azután el is tekintek további, részletesebb jellemzésétől. Más oszloplyuk halmozódások vagy annak tűnők itt-ott - még ha kiegészítéssel szögletes formát adók is - már igazán túllépnék a szolid, mértéktartó szakmai-tudományos hozzáállás kereteit, határait - már csak azon oknál fogva is, hogy a régészeti munka (a terepen és benn asztal mellett) végtére elérte célját, egy földfelszíni konstrukció felmutatását, létének bizonyítását. (Tekintettel a rendkívül kevés kerámiára, megemlítendő egy oszlopgödör, a 49. objektum a keleti felületfalnál, melyből díszített, ferde rovátkolásos? cserép jött napvilágra - sajnos elkallódott, de minden további nélkül lehetett vaskori. Nem hallgathatom el, hogy naplómban említést teszek egy-két további edénytöredékről, közte korongokról is(l), de ezek nem találhatóak a zacskónyi leletanyagban, illetve lehetséges, hogy az 1. objektum körüli leletekhez kerültek.) Árokszakaszok és környezetük (19-21. objektum és 18. objektum) Telepárok két helyen futott be a plánum területére: egyrészt a felület északi oldalfalánál, másrészt annak délkeleti szögletében. Kitöltésüket apró pa- ticsszemcsés kevert föld alkotta. Az elsőként említett közel észak-déli vonalú volt, és egy helyen megszakadt; 7,05 méter hosszan tudtam feltárni. 44
