Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikó: A lírai és a geometrikus absztrakció találkozása Hamza D. Ákos képzőművészetében
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET vagy pedig profilszerűen megjelenített városokra, könyvtárpolcokra emlékeztetnek, s így a végtelen keresésnek egyfajta allegóriái. 1992-ben hunyt el Párizsban. Munkáiból a Szenes Árpád Alapítvány által 1994-ben megnyitott lisszaboni múzeumban tekinthető meg átfogó válogatás. Henry Valensi169 1883-ban Algériában született festő, az absztrakt művészek második nemzedékének tagja. Párizsban, Jules Lefebvre és Tony Robert-Fleury műhelyében tanult. Az első világháború előtt utazást tett Orosz-, Tórök- és Görögországban, a látottak pedig akkora hatással voltak rá, hogy a világégést követően visszatért a már meglátogatott területekre, de Afrika egyes részeit is bejárta. 1923-ban egyik kritikusa francia futuristának nevezte. Ő volt az egyik megalapítója a Musicalistes (Zenészek) elnevezésű csoportnak, amelynek tagjai zenei ritmusokat igyekeztek megjeleníteni képeiken. 1960-ban hunyt el. id. Nádasdy János170 Szigetszentmiklóson született 1907-ben. Tanulmányait 1927-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában kezdte, ám 1929-ben a Kecskeméti Művésztelepre került, majd 1935-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1939-ben Szigetszentmiklóson mozgóképszínházat épített, amit 1947- ben államosítottak. Ezt követően művészi pályája egy időre megszakadt. 1948-56-ig különböző gyárakban hegesztőként dolgozott, de közben festett és nagyméretű szénrajzokat készített. 1957-ben rehabilitálták, aminek köszönhetően végre államvizsgázhatott a Képzőművészeti Főiskolán. 1958-ban kezdett újból intenzíven festeni. Tulajdonképpen ekkortól számítható teljes művészeti megújulása. Németországi és ausztriai utazásai során, a hatvanas években megismerkedhetett és betekintést nyerhetett olyan innovatív formai és képszerkezeti eljárásokba, amelyek bebizonyították számára, hogy alkotói szemlélete időszerű. Makacs akaratereje, az anyaghoz és a képiességhez fűződő érzékenysége, illetve a változó kor szellemének kritikus megfigyelőképessége tették lehetővé, hogy komoly életművet tudott az utókorra hagyni. Művésztelepekre hívták meg, tagja lett a Nagy István Képzőművészeti Csoportnak, számtalan díjban részesítették, többek között megkapta szülővárosa díszpolgári címét. A szigetszentmiklósi képzőművészeti élet egyik újjászervezője s a helybéli fiatal művészgárda támogatója volt. 1989-ben hunyt el szülővárosában. Barcsay Jenő171 Katonában született 1900-ban, erdélyi fejedelmi család leszármazottja, de szegénységben nevelkedett. Körjegyző apja és egyik nővére lelkibetegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Anyja, Kabdebó Irén tíz gyermeket szült, hatan még gyermekkorukban meghaltak, szigorló orvos öccse 24 évesen hunyt el tüdővészben. Feladataira, munkájára hivatkozva Barcsay nem alapított családot, 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt a támasza. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a nagyenyedi (Bethlen) kollégiumban végezte. Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült. Közben magántanítóskodott (Nyárádszentandráson), pedagógusi és kántori oklevelet szerzett. Festőtehetségét Gulyás Károly tanár fedezte 169 http://www.alonzakaim.com/artists/valensi_henry/ 170 http://artportal.hu/lexikon/muveszek/nadasdyjanosjd 171 FITZ Péter (főszerk.) 1999/1.172., 173. és PETÉNYI Katalin 1986. 8-85. fel, aki Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be. A jómódú erdélyi úr vállalta budapesti taníttatásának költségeit, ám csak egy éven át tudta támogatni, mert az első világháború után elveszítette vagyonát. 1919-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1924-ben végzett. Ezután mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai Idején nyomorgóit, több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát. Rudnay Gyulával évente művésztelepekre járt. 1923-ban Gyöngyösön dolgoztak, itt alkotta meg azt a képét, amelynek kapcsán először érezte, hogy festő lett. A fiúfejet 1925-ben fejezte be: ezen a rézkarcon már kubista eszközökkel bontotta síkokra a formát, az emberi arcot. 1926-ban ösztöndíjjal Párizsba utazott, majd Olaszországba. Mindig hangsúlyozta, hogy a latinos expresszionizmus áll a legközelebb hozzá. 1929-ben újra megpályázta az ösztöndíjat, amit kivételesen meg is kapott. Második útja során tudatosan tanult. Az 1928-ban megalakult Szentendrei Festők társaságához 1929-ben csatlakozott. Ettől kezdve a nyarakat rendszeresen Szentendrén töltötte, előbb a művésztelepen lakott, később a Zenta utcában vett házat. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc iskolában könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított pék-, fodrász-, illetve géptechnikus tanulóknak. A pénzből függetleníteni tudta magát, nem szorult rá a giccsfestésre. Egy ízben felkereste az üldözött Farkas Istvánt, akin segíteni próbált. 1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi István a Magyar Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett nyugdíjazásáig. 1953-ban megbízást kapott az anatómiai tankönyv (Művészeti anatómia) megírására. Néhány hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolta a könyvet. A nyomdászati munkákat személyesen felügyelte. A kiadvány Az év legszebb könyve kitüntetést nyerte el, Barcsay Kos- suth-díjat kapott. Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített. Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegsége miatt nehezen dolgozott, de az ecsetet nem tette le. 88 évesen érte a halál Budapesten. Festészetének korai szakaszában komor, a fény-árnyék hatásokra épülő ábrázolásmód jellemzi képeit. Párizsi és olaszországi útjai gyökeresen átalakították látásmódját: ekkor expresszionista stílusú képeket készített. 1929-től fokozatosan kristályosodott ki saját, senki másra nem jellemző stílusa. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatát dolgozta ki. Műveiben egyaránt megjelennek a nonfiguratív és a figurális formák. De Stijl172 Jelentése: a stílus. Holland képzőművészeti és építészeti csoport, illetve folyóirat, alapítója Theo van Doesburg festő, költő, író, központi alakja Piet Mondrian. A lap alapvető célja a neoplaszticizmus törekvéseinek összefogása és védelme volt. Sodró lendületű egyéniségével van Doesburgnak sokakat sikerült a mozgalom mellé állítania. Valamennyien a függőlegesek, a vízszintesek és a tiszta színek elsődlegességét hangsúlyozták, az építészetben pedig a funkciót tartották a legfontosabbnak. A folyóirat alapításának gondolata 1915-ben merült fel, amikor az amszterdami Stedelijk Múzeum egyik kiállításán van Doesburg találkozott Piet Mondrian-nal. Hozzájuk csatlakozott Jacobus Johannes Pieter Oud holland építész és Huszár Vilmos magyar festő, így 1917-ben négyen alapították meg a De Stijl-\. 1918-ban kiáltványt tettek közzé, amelyben társadalmi, gazdasági és művészeti problémákat fogalmaztak meg.173 A csoport arculata az 1920-as években kezdett megváltozni. Van Doesburg 172 KASSÁK Lajos 1972. 107-110., HOFMANN, Werner 1974. 291-296., Ml- CHELI, Mario de 1978.264-271. 173 R. BAJKAY Éva (szerk.) 1979.138., 139. 332
