Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Zsolna László–Gecse Annabella–Szebenyi Nándor: „Nagy Isten kedvében – örök dicsőségen” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán
ZSOLNAY LÁSZLÓ-GECSE ANNABELLA-SZEBENYI NÁNDOR - „NAGY ISTEN KEDVÉBEN - ÖRÖK DICSŐSÉGBEN”- saját ízlése szerint szereli fel kellékekkel, egészíti ki berendezését újabb, nemegyszer népművészeti igénnyel megformált tárgyakkal. (Leggyakoribb példái ennek a jászsági templomok oltárterítői, amelyek a szűcshímzés technikáját és mintakincsét alkalmazzák.) A három területen megfigyelhetjük, hogy általános Szűz Mária, a magyar szent királyok és királylányok tisztelete. Gyakori Szent István ábrázolása, ahogy felajánlja a koronát Szűz Máriának. A Jászságot vizsgálva azonnal szembeötlik az út menti szakrális emlékek nagy száma s változatossága. Míg a Tisza mentén ezek szinte kizárólag a megfeszített Krisztusra korlátozódnak, a Jászságban összetettebb formában is megjelennek, kiegészítve Máriával, Mária Magdolnával és Szent Jánossal. A feszületek mellett nagy számban fordulnak elő Szent Vendel szobrok az állatok védelmében, a juhászok védőszentjeként. Számos folyóvíz mentén találhatunk Nepomuki Szent János szobrokat, aki az úton lévőket, vízen átkelőket oltalmazza. De a gazdálkodó embereket védi Jászberény határában az időjárási katasztrófák ellen védő szentek csoportja is (Donát, Medárd, Orbán). E szentek tisztelete természetesen a templomok belsejében is megjelenik, legtöbbször az út menti szobroknál jóval magasabb művészi színvonalon. Néhány templomban találhatunk egyedi törekvéseket is, amelyek jellemzőek koruk településére, esetleg egyes papok egyéni ambíciójára. Ennek legjellemzőbb példája a jászalsószentgyörgyi templom mennyezetfreskója, ahol Munkácsy Mihály és Leonardo festmények másolatai láthatók. Hasonlóan kuriozitásnak számítanak Aba-No- vák Vilmos és Chiovini Ferenc egyedi hangú, a középkort idéző freskói Jászszentandráson. Kiállításunkon mindezen irányvonalakat, törekvéseket igyekeztünk bemutatni azon műtárgyak segítségével, melyeket sikerült kölcsönkapni az egyes közösségektől. Nem szerepelhetnek azonban - érthető módon - a legfontosabbak: a főoltárképek, s maguk a főoltárok. Ezek mérete és fontossága egy közösség életében nem teszik lehetővé még időszakos elmozdításukat sem. Mint ahogy ez természetesen a freskóknál sem lehetséges. Mégis reméljük, hogy a tárlat segített eligazodni az egyházművészet varázslatos tájain. Dr. Ternyák Csaba egri érsek és dr. Löffler Erzsébet, az egri egyháztörténeti gyűjtemény igazgatója megnyitja a kiállítást A kiállításunkat támogató plébánosok egy csoportja a megnyitón Külön köszönetét kell mondanunk az egri érsekségnek támogatásáért, azon plébánosoknak és településeknek, hívőknek, akik céljainkat támogatandónak ítélték, és néhány hónapig hajlandóak voltak nélkülözni a tárgyakat. Köszönet illeti a jászberényi Jász Múzeumot és a Hamza Múzeumot, valamint az egri Dobó István Vármúzeumot is. Az alább ismertetett műtárgyak színvonala nagyon változó. Készítőik között megtalálható komoly barokk mester éppúgy, mint XX. századi vezető művész, de van helyi rajztanár, szobafestő és műkedvelő dilettáns is. Olykor felismerhető a vidék azon felfogása, hogy a régi kopott műtárgy nem templomba való, így tűnhettek el a gyönyörű, bár kissé hiányos laparanyozások a kredenc fehér zománc és az autó keréktárcsa ezüst és arany festéke alatt. Van, ahol egyes családok már évtizedek óta „újítják” fel a berendezési- és műtárgyakat. Ez kiváltságnak számít a közösség előtt, s a család komoly sérelemként élne meg egy szakszerű restaurálást. Kiállításunk anyagának válogatásánál nem mindenáron esztétikai szempontokat vettünk figyelembe, hanem ezeket a helyi színeket is hagytuk érvényesülni a palettán, hisz a tárgyak mai, jelen valóságukban ott állnak a templomokban, s a maguk eszközeivel hirdetik isten dicsőségét. Az ábrázolások zöme a keresztény liturgia középpontjában álló Jézus Krisztus életének és halálának eseményeit örökíti meg. A Prágai Kis Jézus XX. századi faszobor Nagykörűből. 271
