Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
SZABÓ ISTVÁN - AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE X. - AZ 1953-1956. ÉVEK MŰVÉSZTELEPI ESEMÉNYEI Gyula tanítványa volt. Eddig leginkább mint tájképfestőt ismertük, ezen a kiállításon azonban mint arcképfestő is bemutatkozott. Legkiemelkedőbb műve is arckép volt, a Péter című, kisfiáról festett képmás. Nagy elmélyedéssel, sok szeretettel, gyöngédséggel és melegséggel festette meg a kedves-komoly gyermekfejet. Ugyanez a gyengédség és jó festői tudás jellemzi Parasztlány portréját is. Jó festői tudása és színkultúrája mutatkozott meg ugyancsak a kiállítás szép aktképén a Kollektív műterem modellje című munkán. Nagy festői érzékenységgel és mértéktartással oldotta meg a tompa színű anyagok között fekvő szép női test finom ritmikus körvonalát és bőrének tompán csillogó fényét. Bükkösd című tájképén sokkal kevésbé sikerült elérnie az arcképeiben és aktjában megmutatkozó színvonalat. A táj színei nyersek, szokványosak, maga a mű távolról sem sugall olyan gazdag érzelmi tartalmat, mint a portrék. Igaz, régebbi munka, még nem Szolnokon készült. P. Bak Jánosnak nemrégiben Pécsett bemutatott egyik kis Duna-parti képe azt mutatta, hogy tájképeiben is tud olyan mély és meggyőző hangon szólni, mint az itt látott arcképeken. 79 Chiovini Ferenc: A szolnoki csata. Olaj P. Bak János: Fekvő akt. Olaj Chiovini Ferenc, a szolnoki művésztelep egyik legrégebben itt tartózkodó tagja visszanyúl a legrégebbi, Pettenkofen-féle hagyományokhoz. Képeinek tárgyát a város mindennapi életéből, a környező tájból és a falvakból meríti. A Szolnoki újpiacon várakozó szekerek, álldogáló lovak, a Tisza- püspöki utca alkotják képei tárgyát. Festői tudása biztos, kiérlelt. Az ő képein azonban különösen jelentkezik a konvenciózusság, egyformaság veszélye. Néhány képe, például a Hazafelé vagy a Tiszapüspöki utca - bár kétségtelenül hangulatos - olyan, mintha csak húsz évvel ezelőtt festették volna. Bizonyos mértékig az egész művésztelep munkájára, de Chiovini Ferencére fokozottabb mértékben jellemző bizonyos megállapodottság, elzárkózottság. Mintha csak a felszabadulás óta eltelt évek eredményei, az új élet jelenségei kevés nyomot hagyva zajlottak volna le a művésztelep mellett. Bár vannak olyan bíztató jelenségek - ha nem is a kiállításon, hanem a művészek műtermeiben - melyek arra mutatnak, hogy ez a viszonylagos elzárkózottság éppen most van megtörőben. Chiovini Ferenc készülő történelmi kompozíciója, a Szolnoki csata - melynek egyébként egy kis vázlata a kiállításon is szerepelt - arra mutat, hogy áttörve a szokványos ’paraszti zsánerképek’-nek a parasztág életét kívülről bemutató jellegét, nagyobb kompozíció megalkotására is vállalkozik, és talán életképeiben is közelebb kerül a szolnoki és tiszavidéki nép életének mélyebb, drámaibb ábrázolásához. Patay Mihály grafikái talán azok, melyeken leginkább érződik az új élet. Pedig alig néhány művet állított ki, azok is a legnagyobbrészt tájképek. Különösen kedves témája a Zagyva-torkolat környékének téli arculata, annak hangulatát, csendes szépségét adja vissza igaz gyönyörűségről és líráról tanúskodó alkotásain. Különösen a fametszet technikáját kedveli, és sorra mutatja be metszetein a Tisza-part és a Zagyva-mente változatos, alakuló képét, a behavazott, dermedt tájat vagy az új szivattyútelepet és az épülő cukorgyárat. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy mind a négy kiállító művész fejlődésének döntő szakaszához érkezett éppen abban az időben, melynek kibontakozását a következő kiállítások lesznek hivatva bemutatni.m P. Bak János: Bükkösdi táj. Olaj 79 CZIFKA Péter 1954.239. 217
