Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Történelem - Fekete István: „A forradalom fegyveres védelme, a katonák dolga és felelőssége.” (Emlékek, történetek Kablay Lajos posztumusz repülőezredes életéből)

FEKETE ISTVÁN - „A FORRADALOM FEGYVERES VÉDELME, A KATONÁK DOLGA ÉS FELELŐSSÉGE."

A konfliktushelyzetnek az alakulat parancsnoka, Szathmári József százados vetett véget azzal, hogy önfeláldozó módon golyózáporban ment ki a laktanyából a szovjet parancsnoki harckocsihoz, s kérte a tűzharc azonnali leállítását.

A hajnalban és kora reggel indult katonai akciókkal a november negyediki nap történései még nem értek véget Szolnokon. Ezen a napon érkezett a városba Kádár János és a kíséretében lévő szovjet és magyar vezetők. Magyar földre először a szolnoki katonai repülőtéren léptek. Az SZKP36 elnöksége hazatérésükkel kapcsolatban kezdetben késő délutáni érkezéssel számolt, de a Konyev marsallal való konzultációk után úgy döntöttek, hogy ezt a tervezett időpontot előbbre hozzák.37 Az II—14-es kormánygép tervezett útvonala: Moszkva-Munkács, itt rövid pihenő, majd Miskolc-Szolnok volt.38 A kormánygép39 magyar idő szerint 4 óra körül szállhatott fel Moszkvából, fedélzetén Kádárral, Münnichkel, Brezsnyev- vel, Mikojannal és más vezető beosztású, illetve a delegációhoz tartozó (pl. az állandó tolmács stb.) személyekkel. A szolnoki katonai repülőtérre fél tíz-tíz körül érkeztek meg, ahol a fogadóbetonon katonai páncélozott járművek (PSZH-k) várták őket.40 Innen a Vörös Hadsereg (ma József Attila) úton lévő szovjet laktanyába hajtottak.41 Megérkezésük után, úgy háromnegyed tizenegy körül a laktanya egyik nagyobb méretű termébe, ahol mintegy 40 fő (tábornok, főtiszt, valamint néhány helyi képviselő) tartózkodott, belépett Mikojan, Brezsnyev és Andropov kíséretében Kádár és Münnich. Itt jelentette be Kádár János, hogy „megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (FMPK), Szolnokon”. Ezen a napon Münnich - még mielőtt Budapestre utazott volna - megbízta Úszta Gyulát a magyar hadsereg újjászervezésével és a társadalmi rendet biztosító egységek (karhatalom) megalakításával. Ebbe a munkába bekapcsolódott Bata István vezérezredes és Janza Károly altábornagy is. Kádár János néhány napos szolnoki tartózkodása alatt csupán egyszer hagyta el a laktanya területét, november negyedikén a városi pártbizottság épületében (ma Baross u. 22) 17-órakor 24-26 fő részére pártaktívaülést tartott.

36 SZKP=a Szovjetunió Kommunista Pártja

37 A magyar idő szerinti 9-10 órás moszkvai indulást előrehozták hajnali 4 órára.

38 Tapasztalatok alapján a Záhony-Debrecen-Szolnok útvonalat annak ellenére sem tartották biztonságosabbnak, hogy ebben a térségben települt a

8. Szovjet Hadsereg több légvédelmi egysége is. Nyikoláj Dzuba, magyar delegáció állandó tolmácsa Kun Miklósnak a Duna Televízió 2005. október 23-án sugárzott műsorában elmondta, hogy azért mentek Szolnokra, mert a repülés időszakában Budapest irányában a magyar légtérben rálőttek egy repülőgépükre. Ez azonban képtelenség, hiszen Budapestre ekkor nem mehettek, hiszen ott még dúlt a harc - Szolnokon viszont Konyev vezetési pontján külön tartózkodási helyet rendeztek be Kádárék számára.

39 A kormánygéppé alakított 11-14-es a meghatározott norma szerint kényelmi, illetve a vezetés igényeit kielégítő hír- és más biztosító eszközökkel, biztonsági felszereléssel, emelt teljesítményű motorral volt ellátva. Ennek megfelelően a Moszkva-Szolnok közötti utat akár tankolás nélkül is megtehette 5 óra alatt - Kádárék azonban leszálltak Lvovban.

40 Steták József szemtanúként azt állította, hogy beszélt is néhány szót a gép másodpilótájával. Több kiliános szemtanú katona állította, hogy a laktanyában több „nagykarimájú kalapban lévő’’ civilt és szovjet PSZH-t láttak ebben az időben.

41 Konyev marsall és népes törzse a Vörös Csillag (ma Városmajor) úti, Kádár

és a közvetlen környeztében lévő személyek a Vörös Hadsereg (ma József

Attila) úti laktanyában tartózkodtak. A november 5-én légi úton Tókölről Szolnokra szállított, levitézlett magyar vezetőket pedig a repülőtérről a szolnoki

megyei tanács épületébe vitték, s ott helyezték el őket.

November 5-én a szovjet biztonsági (KGB) emberek a Vörös Hadsereg úti szovjet laktanyába vitték Dancsi Józsefet és Kablay Lajost, ahol találkoztak Kádár Jánossal. A találkozó Kádár kívánságára jött létre. Az MSZMP42 első embere elismerően nyilatkozott a szolnoki helyzetről és személy szerint Dancsi és Kablay tevékenységéről. Arra kérte őket, hogy segítsék az új hatalom kezdeti lépéseit. Dancsinak még funkciót is ajánlott kormányában, amit ő nem fogadott el, azt viszont vállalta, hogy amíg a városnak szüksége van a munkájára, addig a helyén marad.

November 6-án, a 60. szovjet légvédelmi tüzérhadosztály 419. légvédelmi tüzérezredének 3. ütegéből Usakov hadnagy, parancsnok szakasza azt a feladatot kapta, hogy szállítsa Budapestre Kádár Jánost, Marosán Györgyöt és Kossá Istvánt, az új kormány Szolnokon lévő tagjait. Konyev marsall este nyolc órakor erős katonai fedezettel személyesen indította útba a menetoszlopot. Az időjárás nagyon rossz volt, menet közben a havas eső jeges esőre váltott, látni szinte semmit sem lehetett, ami erősen rontotta az előrehaladás ütemét. Ezért csak másnap (hetedikén) értek Budapestre, ahol Angyalföldön keresztül a Váci úton át jutottak el - úgy öt óra körül - a Parlamenthez. Nyolcadikán Konyev marsall és törzse elhagyta Szolnokot. A 80. ejtőernyős deszant ezred kijelölt erőinek feladata továbbra is az volt, hogy Budapesten, a Kerepesi úton lévő laktanyában védelmezzék a főparancsnokságot. November 7-én Szolnokon több ezer főt számláló tüntetés volt a szovjet katonai megszállás ellen. A tüntetők a főutcán keresztül vonultak a Damjanich szoborhoz. Ez volt a megyeszékhelyen az utolsó ilyen jellegű megmozdulás.

November kilencedikével Dancsi József lett a városi tanács végrehajtóbizottságának elnöke (erről a tisztéről 1957. január 31-én mondott le). Ezzel Szolnokon helyre állt a polgári közigazgatás. A „Forgószél” hadművelet 1956. november 11-én fejeződött be. November 24-én Konyev marsall a „Különleges. Hadtest” megszűnésével egy időben bejelentette a Dél Hadseregcsoport (DHDCS) megalakulását hazánk területén.

1957. március 15-vel Kablay alezredest arra biztatták, hogy az akkor szerveződő karhatalomban vállaljon szolgálatot, amit természetesen ő visszautasított. Az ún. Tiszti nyilatkozatot sem volt hajlandó aláírni, ezért 46 évesen lelkiismerete parancsára a hadsereggel történő szakítást választotta. Még ebben az évben, augusztus 12-én letartóztatták. A feladatot végrehajtó rendőrök feleségének arra a kérdésére, hogy miért teszik mindezt, semminemű érdemi választ nem tudtak adni, csak a letartóztatási parancsot mutatták meg neki. A letartóztatás során házkutatást is végeztek, de semmit el nem vittek. Kablay Lajos a Ságvári (ma Szapáry) úti városi rendőrég fogdájában egy ott dolgozó festő szakmunkást kért meg43 * * arra: értesítse feleségét, hogy hol tartják fogva. Óvatossága azonban alaptalannak bizonyult, mivel a hivatalos szervek már korábban értesítették az asszonyt férje hollétéről. Egyébként a volt iskolaparancsnokot fogvatartói közül többen személyesen is ismerték, illetve ismeretlenül is tisztelték, ezért elbeszélése szerint mindenütt emberségesen bántak vele.

A megtorlás időszakában Szolnokról 22 hivatásos katonát tartóztattak le, közülük 9 ellen született bírósági ítélet. Ők a következők voltak:

42 MSZMP=Magyar Szocialista Munkáspárt

43 Az érintett szemtanú munkatársa, Hofgárt György számolt be erről.

189