Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Történelem - Vargáné Morava Szilvia: Adatok a Meggyes csárda történetéhez

TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM

Irodalom

BARNA Gábor

1979. Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Debrecen.

BELLON Tibor

1973. Adalékok a csárdák keletkezéséhez. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv I. (szerk.: BALASSA Iván-KAPOSVÁRI Gyula- SELMECZI László) Szolnok. 127-136.

BÉRES András

1989. A Hortobágyi csárda és jeles vendégei. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVI. (szerk.: GAZDAG István) Debrecen.

BOTKA János (szerk.)

1989. Adatok Szolnok megye történetéből II. Szolnok.

FEKETE Péter

2002. Tiszafüredi helynevek a XVIII-XIX. századból. In: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkori eseményeiből (szerk.: FÜVESSY Anikó) Szolnok.

FÜVESSY Anikó

1989. Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok. In: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (szerk.: FÜVESSY Anikó-SZILÁGYI Miklós) Szolnok.

GELLÉR Ferenc

1987. Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (szerk.: GAZDA László) Debrecen.

GYÖRFFY István

1943. Magyar falu, magyar ház. Budapest (reprint: 1987)

KOVÁCS Gergelyné

1984. Hortobágy. Debrecen.

MOHÁCSI Miklós

2011. Mozaikok - Tiszafüred nyolc évszázada. Tiszafüred.

MN II.

2001. Magyar Néprajz II. Gazdálkodás (szerk.: PALÁDI-KOVÁCS Attila) Budapest.

ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes

2004. Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete. Tiszafüred

PAPP József

2008. Hortobágy. Debrecen.

POZDNER Miklós-SZERENCSÉS Imre

1985. Részlet Kitabel Pál 1797-es útinaplójából. In: Természettudományi Tanulmányok (szerk.: FÜVESSY Anikó-SZILÁGYI Miklós) Szolnok.

SZAKÁL Aurél

2001. Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. Kiskunhalas

SZŰCS Sándor

1969. Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. Budapest.

Szilvia Morava-Varga

Angaben zur Geschichte der Meggyes-Tscharda

Die Tschardas wurden in der Regel an einer verkehrsreichen Straße oder Kreuzung gebaut und sie verbreiteten sich nach der Türkenzeit mit der Entwicklung der sich neu ansiedelnden Städte, sowie mit der des Handels parallel. Ihre Blütezeit erlebten sie im 19. Jahrhundert.

Die Geschichte der an der Grenze der heutigen Komitate Hajdú-Bihar und Jász-Nagykun-Szolnok stehenden Meggyes-Tscharda dehnt sich bis an das 18. Jahrhundert zurück. Die Tscharda stand an der ehemaligen Viehe treibenden, bzw. Salz liefernden Straße, der s. g. Salzstraße, also an der Landstraße von Pest nach Debrecen. Ihren Namen bekam sie wahrscheinlich wegen ihrer Lage an der Komitatsgrenze. Die Gründung der Tscharda kann vermutlich auf die 1710er Jahre gelegt werden. Sie wurde von der Stadt Tiszafüred gegründet, dann 0 wie es üblich war 0 machte sie sich davon durch Pachtung zunutze. Bis 1745 blieb sie im Eigentum der Stadt, später kam sie zur das Gebiet besitzenden Veres- Familie zurück. In den Späteren besaß sie auch die Jósa-Familie aus Tiszafüred. Die Tscharda wurde im Jahre 1902 von János Czinege Schwein- ehirten-Meister (dem Vater des berühmten Pferdehirten-Meisters János Czinege) gekauft. Zur Czinege-Epoche wurde die Meggyes-Tscharda zum Rastplatz der Jäger aus der Umgebung. Das Gebäude der Tscharda erlebte in den vergangenen Jahrhunderten auch mehrere Veränderungen. Die Gründe des auch heute stehenden Gebäudes wurden in den 1760- 70er Jahren gebaut. 1952 wurde ihr Wirkungszeugnis aufgehoben, dann kam sie ins Eigentum des Hortobágyer Staatlichen Gutes. Seit 1973 ist sie als museales Ausstellungsgebäude, in Behandlung der Verwaltung des Hortobágyer Nationalparks, in Betrieb.

168