Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Vargáné Morava Szilvia: Adatok a Meggyes csárda történetéhez
Vargáné Morava Szilvia Adatok a Meggyes csárda történetéhez A csárdák nemcsak a népi építészet megőrizendő elemei, hanem a száj- hagyomány, a népi emlékezet egy-egy szeletét is elénk tárják. Vélt és valós történetek százai maradtak ránk a csárdákhoz köthető betyár-, illetve pásztorromantika témakörében. Az egykori csárdáknak csak töredéke áll a mai napig, de régi térképeken, iratokban, s a hozzájuk köthető történetekben élhetnek tovább - mint egy letűnt világ szimbólumai. A Meggyes csárda Tiszafüred külterületén, az azonos nevű Meggyeshalom tövében található, a mai Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megye határán. A csárda története a XVIII. század elejéig nyúlik vissza. A csárdákról A csárdák, mint jellegzetes alföldi vendégfogadó építmények, a forgalmasabb, illetve az egy-egy vásártartási hellyel bíró városok felé vezető utak mentén egymástól körülbelül fél-egynapi járásra alakultak ki az egyes települések külterületén. Elődjeik az ún. stációk, vagyis pihenőhelyek voltak. Egy stáció jelentette azt az időt és távolságot, melyet egy megrakott szekér két pihenőhely között gond nélkül meg tudott tenni.1 Fontosságukat az adta, hogy a kereskedők, utazók egy-egy csárdánál tudtak megpihenni, a jószágot megitatni, illetve legeltetni. A korabeli csárdák szolgáltatásai között az étkeztetés csak esetlegesen szerepelt. Ellentétben a XX. századi csárdákkal, fogadókkal, nem ez alkotta megélhetésük fő részét, sokkal inkább a felszolgált italokból származó jövedelem. Legfontosabb szerepük mégis a pihenést szolgálta, hiszen a terelve hajtott, illetve igás állatok a csárdák körül fenntartott legelőkön kaphattak új erőre.2 Az első ilyen jellegű fogadók inkább csak éjjeli menedékként szolgáltak, a kocsmáltatás is csak később alakult ki.3 Nemcsak pihenőhelyül szolgáltak a csárdák a vásárokra hajtott állatok számára, hanem sokszor pont a csárda körül alakult ki egy-egy vásár.4 Elég csak a leghíresebb vásárt, a hídi vásárt említeni, mely a Nagyhortobágyi csárda szomszédságában kapott helyet a XIX. század második felétől. A forgalmas utak mentén vagy azok kereszteződésénél kialakult csárdák mellett létrejöhettek egyéb gazdasági jelentőséggel bíró helyek is, így pl. a már említett Nagyhortobágyi csárda mellett működött posta- és lóváltó állomás, illetve vámszedő helyként is nyilvántartották. A korábban Mátai fogadóként létrehozott helyiséget 1699. június 1-jén alapította Debrecen városa. Ez az egyik legkorábbi ismert csárdaalapítási dátumunk. A mátai híd mellett már működő postaállomás mellé építtette Debrecen a hortobágyi korcsmaházat. A korcsmáros feladata volt a hídvám beszedése 1 BELLON Tibor 1973.128. 2 BELLON Tibor 1973.128-129. 3 PAPP József 2008.271. 4 GELLÉR Ferenc 1987.129. is. Kezdetben e fogadó is meglehetősen egyszerű építményben kapott helyet. Tulajdonképpen mai formáját, többszöri átépítés után, 1787-ben nyerte el.5 A csárdák épületének alapvető helyiségei az alábbiak voltak: ivó, pince és a csárdás lakrésze, mely hagyományosan szoba-konyha-kamra elrendezésű volt. Az épület mellé, általában kút itatóval, széna- és terménytárolók, illetve lókikötő is épült. A fogadó hely általános megjelenési formája szerint az út egyik oldalán épült fel a csárda épülete, míg az út túloldalán az ún. szekérállás, amely istállóként és szekérszínként egyaránt funkcionált.6 A vendégek az egyes szobákban, de annak híján a szekérállásban vagy akár a csárda tornácán is eltölthették az éjszakát. Korabeli ábrázolások, illetve a feljegyzések szerint az egykori csárdák, fogadók meglehetősen egyszerű építmények voltak. Nemritkán fából vagy valamilyen kevésbé időtálló anyagból készültek. A nagyobb városok által üzemeltetett csárdák megjelenésére azonban több figyelmet fordítottak.7 Ettől függetlenül a kezdeti években több csárda kezdte meg működését veremszerű, földbe vájt építményekben. Példaként említhetjük erre a hortobágyi pusztán álló Kadarcsi csárdát, melyet Debrecen városa alapított 1761 őszén. A csárda forgalma miatt 1762-ben rendelték el egy vályogból készítendő kocsmaház felépítését.8 Györffy István a csárdát a pásztorhajlékok között említi, kezdeti megjelenését tekintve „italmérés nélküli félszerféle szerény hajlékként”.9 Elnevezésüket sokszor arról a helyről kapták, ahol álltak (pl.: Hortobágyi csárda, Kadarcsi csárda, Ágota csárda stb.). Emellett elkeresztelhették őket tulajdonosukról, bérlőikről, cégérükről vagy valamilyen különlegesebb tulajdonságukról is.10 A Pestről Debrecen felé tartó úton található Látóképi csárda a szájhagyomány szerint egy, a csárdában levő festményről kapta nevét, melyen az ábrázolt pásztor szeme helyén egy lyukon keresztül lehetett az ivóban történteket figyelni. így tudták a betyárok kifigyelni a pandúrok mozgását.11 Vannak azonban olyan fogadók is, melyek elnevezésének történetét egyáltalán nem ismerjük. A csárdák vendégei nemcsak az átutazók voltak, a helyi lakosság ugyanúgy igényelte működtetésüket. A pusztai emberek, pásztorok, parasztok egyaránt látogatták ezeket a fogadókat, hogy információkhoz jussanak. Emellett a csárdák voltak a helybéli társadalmi élet főbb helyszínei is. A XVIII-XIX. század emberének a vásárok mellett a csárdák szolgáltattak alkalmat és lehetőséget a mulatósra .12 A számadók itt tudhatták meg előre, mikor lesz a pusztán jószágolvasás, így előre felkészülhettek az eseményre.13 Közismert tény, hogy a számadók igen sok esetben mani5 BÉRES András 1989.117-120. 6 PAPP József 2008.272. 7 BÉRES András 1989.117. 8 GELLÉR Ferenc 1987.138. 9 GYÖRFFY István 1943.225. 10 MN II. 842. 11 PAPP József 2008.273. 12 BARNA Gábor 1979.253. 13 BARNA Gábor 1979.253. 161
