Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM városba Ottinger vezérőrnagy vezetésével. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta: „Tegnap Szolnokra érkezett Ottinger tábornok egy erős felderítő osztaggal, megszemlélte az ott hátrahagyott kórházakat a szállithatatlan sebesültekkel, és nyilvánosan a csodálkozását fejezte ki a betegek nemeslelkű, emberbaráti gondoskodásáért, továbbá azért is, hogy Damjanich tábornok visszaküldte az osztrákoknak a lefoglalt pénztárak magánpénzeit és lététéit. A különítményeivel ezután újra visszahúzódott Szolnokról Abonyba. Szolnok nincs megszállva az ellenség által. "n A császáriak Szolnokot nem szállták meg, csak szemmel tartották Abony- ból. Ám - ha hihetünk a helybeliek négy évtizeddel későbbi visszaemlékezéseinek - Ottinger látogatása kellemetlen következményekkel járt a városra. Leleszi Kovács Kálmán ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Ottinger a csatából menekült vértes ezred [a dragonyosok - B.G.] tisztjeitől arról értesült, hogy a nem várt gyors megtámadtatás zavarában megrémült császári katonák közül néhányat a vérszemet kapott polgárok részent lelőttek, részent a lóraszállás közben vasvillával leszúrtak, bosszúra gyulladt és kijelentette, hogy a várost előbb prédául veti katonáinak, és azt azután a négy sarkán felgyújtatja és hamuvá égeti. Az elterjedt rémhírre a polgármester rögtön egy német nyelven szerkesztett kimutatást állított össze arról, hogy a kincstárnak Szolnok városában fekvőségekben 20... hivatalnoki lakóházon kívül kívül 6 nagy sóraktára van 300.000 mázsa sórakománnyal, só- és adógyűjtő pénztárai, szállásmesteri hivatala, s ösz- szesen három millió értékű vagyona van. Ezen okmányt az illető kincstári főhivatalokkal, Weingartner főpénztárnok, és Flukk főellenőrrel aláíratván, hivatalos pecséttel ellátta. Ez alatt rögtön tanácsülést hivatott össze, melyen a nép megnyugtatása elhatároztatott, hogy a nevezett császári főhivatalnokokkal, és Dubecz quardiánnal együtt Ottinger tábornok elébe járulnak, és a város részéről tőle kegyelmet kértek. Fehér zászlóval, a város 4 lovas fogatán indultak a már Abonyból közeledő tábor felé. Az úgynevezett ’partos kápolnán’ túl, a város határa közelében, találkoztak Ottingerrel szemben. A küldöttség élen, a polgármester által átnyújtott okmányt a tábornok hadsegédével felolvastatván, megadta a kegyelmet, de sarczot vetett a városra: 500 mérő zabot, 1000 porció szénát, 300 db cipót, 50 akó bort, 10 akó pálinkát és 40 mázsa sót követelt kiszolgáltatni hadserege részére... Tekintve a nyomasztó helyzetet, melyben a hónapokon át megszállva tartott város volt, könnyen elképzelhető, hogy a nevezett sarcot a legnagyobb erőfeszítés mellett is alig voltak képesek előteremteni. Ottinger szigorú vizsgálatot tartani rendelt el, de a dicséretes összetartás miatt, a tett elkövetői kipuhatolhatok nem voltak. A polgárság a bosszútól lihegő katonák önkényű garázdálkodásának lön kiszolgáltatva, kik a nőket sem kímélték, sőt helyenként raboltak is. A védtelenek részére elégtételről szó sem lehetett.”79 A lakosság fegyveres fellépését már január 22-én is említették, ám a március 5-i ütközet kapcsán ezt a császári 3. Károly gyalogság és az 5. vadászzászlóalj alakulattörténetén kívül több magyar forrás is megerősítette. A 65. honvédzászlóalj történetírója megjegyezte, hogy amikor a császáriak a Zagyva alsó hídján kezdtek menekülni, a „parasztok észre véve, vasvillával állották útjokat, ezáltal nagyon sokan kerültek fogságba a sógorok közül.”80 Emellett a 3. honvédzászlóalj történetírója, Hegyesi Márton is leírt egy érdekes esetet.81 78 GELICH Richárd é. n. III. 12-15.; CSIKÁNY Tamás 2003.17. 79 KOVÁCS Kálmán 1894.2. 80 LENGYEL Sándor 1897.12. 81 HEGYESI Márton 1898.102. A szolnokiak követségét igazolta Hartlieb von Wallthor altábornagy március 10-én Jellacicnak írott levele, melyben arról tudósított, hogy a küldöttség előzőleg járt nála. Ez Dubecz Tamás ferences házfőnökből, Elek György főjegyzőből és Nagy István főbíróból állt, és tudósított a város magyarok általi kiürítéséről.82 A Kovács-féle visszaemlékezés azt állítja, hogy a Karger dandár az egyik kórházat a város serházában rendezte be, és ezt vették át a magyarok is. Ez az épület a célra nem felelt meg, ami az ütközet után sokszorosára nőtt betegek, sebesültek ellátása során is kitűnt. A betegek között „hagy- máz” járvány tört ki, ami nemcsak a sebesültek közül vitt el sokakat, de a gyógyításban segédkező városi orvos is áldozatul esett.83 Ottinger jelentése két kórházban - a másik bizonnyal a városi lehetett - hozzávetőlegesen 40 sebesültről számolt be.84 Valószínűleg ezek a súlyos sérültek lehettek, ám kérdéses, hogy csak a császáriakról szólt, vagy magyarok is voltak köztük. Pillanatnyilag valószínűbb, hogy a magyarok magukkal vitték sebesültjeiket,85 bár akadhattak kivételek is. Ottinger jelentése szerint a magyarok a város szélén, az Abonyba vezető út bal oldalán egy tüzérüteg elhelyezésére alkalmas földművet építtettek, míg vele szemben, a jobboldalon egy félüteg számára megfelelőt. A pályaudvar kevés kárt szenvedett, csak egy 30 lépésnyi pályaszakaszt bontottak fel, amit fél nap alatt helyreállíttatott. A 11 cölöpös tahidat (a tiszai hidat) viszont teljesen tönkretették, a víz feletti részeket lebontották, és a cölöpöket a túlsó partra kihúzták. A kamarai készletekből 204 (bécsi) mázsa sót Halassy kormánybiztos kifizetett és elvitetett, de vele magához vette a sóhivatali pénztár magyar bankjegyekből álló 6000 forintját is. A városban maradt sókészlet azonban még így is 135000 mázsa lehetett. A magyarok minden vízi alkalmatosságot felvittek Tiszafüredre az összes hajómalommal és áccsal együtt. Jócskán túlzó viszont a császári tábornok jelentésének az egy héttel korábbi ütközettel kapcsolatos része. Eszerint a magyarok itt 40000 embert és 80 ágyút vontak össze, Damjanich 14000 emberrel és 40 löveggel rendelkezett, míg Vécsey 10000-rel.86 Valószínű, hogy ezek az adatok több híradás szerencsétlen összeszerkesztésével keletkeztek. A szolnoki híd lerombolása nyilvánvalóvá tette, hogy a magyarok Cibak- háza-Csongrádnál vagy északon Tiszafürednél kísérelhetik meg az újabb átkelést. Vukovics Sebő országos biztos ugyan március 16-án meghagyta Repeczky Ferenc Heves megyei kormánybiztosnak, hogy megfelelő hídanyagokat gyűjtse össze az újjáépítésre, ám a hadműveletek miatt a munkák el sem kezdődhettek.87 A császári hadvezetés március közepén Nagykőrösnél vonta össze főerőit. Hartlieb altábornagy még március 11-én utasította a március elejétől a környékre érkező Bellegarde lovasdandárt, hogy egy lovasosztályt küldjön Cibakházára, a Tisza-part szemmel tartására, míg fél század dra- gonyost Abonyban hagytak a pályaudvar biztosítására.88 Március 13-án a Damjanich katonái (Vécsey távozása után immár a III. hadtest) törökszentmiklósi főhadiszállásán megjelent Kossuth és Vetter altábornagy is. Halassy Kázmér élelmezési kormánybiztos ide küldte 82 CSIKÁNY Tamás 2003.34. 83 KOVÁCS Kálmán 1894. 2. 84 CSIKÁNY Tamás 2003.36. 85 Erre utal, hogy utóbb említenek Cibakházán elhalt sebesülteket is Damjanich csapatai közül. 86 CSIKÁNY Tamás 2003.35. 87 BARTA István 1953. II. 659-660. 88 HL 184916/600-601. 156
