Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bartha Júlia: Illésy János kunkapitány kertje
BARTHA JÚLIA - ILLÉSSY JÁNOS KUNKAPITÁNY KERTJE boglya (1842 kg) gyepszéna, 4 boglya (kb. 1843 kg) parlagszéna, 1 boglya kölesszalma és 3, egyenként 12 öl (22 m 72 cm) hosszú szalmakazal és 2 csomó pelyva Ipolyva) volt, amit faltapasztáshoz használtak. A szérűskertben a hodály mögött 22 gabonásverem volt, amely az „élet” (=búza) tárolására szolgált. A kertnek ez a része igen magasan lehetett, valószínűleg a Vermeshát határrészre esett, mert máshol a magas talajvíz miatt nemigen lehetett volna vermet ásni. A kertész megjegyzi, hogy „amióta a férgező ebem eldöglött" a 22 veremből csak 16 használható, a többi a férgek (pockok, patkányok, egyéb rágcsálók) által összefurdalva, javításra szorult. A szögletes formájú konyhakert középső táblája ribizlivel volt körülültetve, a négyfelé futó utakat pedig pöszméte és gyümölcsoltványok szegélyezték. A sövénykerítés mellett az utak szélén egy sor citromfű, egy sor kerti ruta (Ruta graveolens) árasztotta balzsamos illatát, s egyben gyógynövényként is szolgált, ha gyulladáscsökkentőre volt szükség a háznál. Ugyancsak a konyhakertet átszelő utak mellett volt egy-egy sor kerti zsálya, izsóp, istenfa és üröm (Artemisia). Fehérciprus választotta el a konyhakertet a kert többi részétől. A palántáknak való melegágyak is itt kaptak helyet. A konyhakert sarkától (a térképen O-S jelzés) 240 öl hosszúságban fagyalfa szegélyezte, s adott természetes sövénykerítést nyugat felől a kertnek. Az országút szélén a kertet a szántóföldtől 157 db, egymástól 2 öl 3 láb tőtávolságra ültetett juharfa és 15 méter magasra is megnövő kínai lepényfa választotta el. A kertet északi végén és keleti oldalán (P betűjellel jelölte a kertész) akác és lícium szegélyezte, a vége 63 öl, a hodályig 212 öl hosszan. A kert térképén R betűjellel a spárgaágyakat jelölte a kertész. A konyhakertben termesztettek a nyári vetemények közül sóskát, snídlinget, salátát, káposztát, spenótot, kelkáposztát, karfiolt, zöld tököt (patisszon) borsót, babot és hagymát, valamint kései paradicsomot, spárgát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, kaprot, krumplit, retket, a gyümölcsök közül pöszmétét, ribizlit, meggyet, körtét, szilvát és epret. Megtermett a torma és a csicsóka is. A télire való zöldséget vermekben, homokban tárolták. A télire eltett zöldségfélék: spenót, káposzta (2 akó), vöröshagyma, fehérhagyma (gyöngyhagyma), mogyoróhagyma, vörös cékla és burgundi répa, paszternák, zeller és sárgarépa. Bármily hihetetlennek tűnik, a brokkoli is megtermett Kisújszálláson a XIX. századi llléssy-kertben, nem a XXI. századi reformkonyha felfedezettje ez a mediterrán zöldségféle. Télire tartalékoltak cikóriát, ami kávépótló növény volt a nagykunsági konyhán. Az angolkert A kert jelentős részét képezte az angolkert, melynek divatja a XVIII. század óta jellemzőnek mondható a kuriális épületek körül, bár a Nagykunságon nem tudunk másik városról, ahol volt ilyen angolkert. Valójában tájkertnek mondható ez a hatalmas terület, 18368 négyszögöl=6,6 hektárnyi terület. Olyan, mint egy arborétum, ahol különleges fákat is megcsodálhatott az ember, de haszonkert is volt egyben, hiszen gyümölcsfák is voltak benne jócskán, főleg szilva, aima, körtvély, barack és eper. Úgy rendezték el a növényeket, hogy a haszonfák a kertet szegélyezték, befelé haladva díszcserjék, málna- és ribizlibokrok voltak. Lépcsőzetes magasságra hagyták ezeket, hogy egymás elől ne vegyék el a napfényt, de a látvány is szép legyen. Kisújszálláson egyedülálló lehetett ez az angolkert, és igen kifinomult ízlésre vall a felépítése. Az llléssy-kert megmaradt része az 1892. évi változásokat is rögzítő kataszteri térképen. K.oszt. 36. szelvény, 37. tábla (SZML) Mint az angolkertekre általában, erre is jellemző, hogy a növények elhelyezése nem szabályos, hanem inkább természetszerű. Nem virágágyásokba ültették a virágokat, hanem a parkban kisebb csoportokban, és lehetőleg úgy összeválogatva, hogy minden évszakban virítson valamelyik - még akár a hó tetején is ékeskedjék pl. a körömvirág (Calendula officinalis). Az utakat illatos virágok szegélyezték. A kert útjai szépen kanyarogtak, gondosan ápoltak lehettek. A parkot szép növésű fák és cserjék díszítették. Igen kedvelt lehetett a szilfa és a platán, utóbbi több csoportban megtalálható. A füge termesztését valószínűleg a törökök honosították meg hazánkban.24 Azt nem állíthatjuk, hogy a Nagykunságon elterjedt volna a füge. A kisújszállási kertben azonban volt fügefa, s valószínű, hogy nem nagyon volt ismert még ekkor: erre enged következtetni az, hogy a kertész a növény latin neve mellé odaírta a magyar elnevezést is. A cserjék közül a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), a vörös levelű berberis és vöröses magköpenyű termésével a csíkos kecskerágó ékeskedett az utak mellett. Fagyai bokrokat is találunk a leírásban több helyen. A 17. csoportban csak virágokat sorol a kertész, melyek közül a nőszirom, az alkörmös, hölgyestike kellette magát a fák alatt. Nagyon kedves lehetett ez az angolkert, gondosan összeállított növényfajtákkal, ügyelve arra, hogy minden évszakban és napszakban legyen valami, ami magára vonja a figyelmet. A kertész igen kedvelhette a rózsát, az angolkertben 44-féle rózsa virított. A tulipánnak pedig külön ágyása (38. csoport) volt. Gondoskodott az új fajták megszerzéséről is, így pontosan tudhatjuk, hogy a lajstrom felvételének évében új növényként jelent meg az Ammobium alatum, az ausztráliai fészkesvirágzatú növény, a 24 SURÁNYI Dezső 1985.130. 121
