Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Pacsai Imre: A kun–magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok feltételezett nyomai a frazeológiai párhuzamokban
Pacsai Imre A kun-magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok feltételezett nyomai a frazeológiai párhuzamokban E tanulmányom Mándoky Kongur István emlékének kívánom szentelni, aki jelentős mértékben meghatározta több mint húsz éve folytatott ösz- szehasonlító nyelvészeti kutatásom sorsát. Épp húsz éve annak, hogy a mellérendelő szóösszetételek areális kérdéseit elemző kandidátusi értekezésemről írt szakvéleményét megismerhettem, melyet máig is őrzök. A kutatás kezdeti szakaszában, mikor sok nehézséggel, akadállyal kellett megküzdeni, jelentős segítséget, és támogatást nyújtott munkámhoz. Mándoky Istvánt a kunok Körösi Csornája jelzővel illette egy nekrológját ismertető újságcikk, nem véletlenül, hiszen el nem évülő érdemeket szerzett a kun hagyományok és a kun nyelv kutatása terén. Remélem, e munkám méltó lesz az előtte való tisztelgés kifejezésére. Kutatásom, mely a mellérendelő összetételek összehasonlító vizsgálatával kezdődött, folyamatosan kiterjedt egy Kelet-Eurázsia nyelveit átfogó vizsgálatra. Az említett kutatás fontos szakaszát képezte a Volga-meden- ce nyelvi és kulturális kapcsolatainak vizsgálata. Az említett területet N. Sz. Trubeckoj (1927) az „orosz kulturális zóna” magvának tekintette, s több munkájában elemezte az adott régió kulturális kapcsolatait. Kutatásunk során sikerült a Trubeckoj elemezte régió és a vele szoros kapcsolatban álló sztyeppéi övezet kulturális kapcsolatain kívül olyan nyelvi adatokat feltárni, melyek igazolják az orosz kutató elméletét. A Volga-medencében élő népek nyelvi sajátosságait elemezve számos hasonló elemre találtunk az egymással rokoni kapcsolatban nem álló nyelvekben. Az említett area a magyar nyelv és kultúra szempontjából is fontos, mivel a magyarok őshazája e vidékre tehető a tudomány megállapítása szerint. Az összehasonlító vizsgálat során elsősorban a frazeológiai egységek párhuzamát sikerült feltárni az adott régió nyelveiben. A frazeológiai egységek összehasonlító vizsgálatának jelentőségére N. A. Baszkakov akadémikus már 1979-ben felhívta a kutatók figyelmét. Az alaposabb vizsgálat napjainkig váratott magára az orosz nyelvészek részéről. Szemléletesen bizonyítja megállapításunkat, hogy a megjelent könyveim (1995, 2002) adataira támaszkodott a Pyccxan (ppa3eonoaua című, 2005-ben megjelent orosz lexikológiai munka, mely az orosz frazeológiai egységek történeti-etimológiai vizsgálatát végzi. Baszkakov útmutató javaslata a magyar frazeológiai kutatás szempontjából sem lebecsülendő, mivel számos eddig ismeretlen párhuzamra találtam a magyar frazeológiai egységeket illetőleg az említett area nyelveiben. E tanulmányomban elsősorban a magyar frazeológiai egységek és a vizsgált area nyelveiben meglévő, gyakran tükörfordítás formájában megjelenő párhuzamokat kívánom bemutatni. A hasonló nyelvi elemeket elsősorban a nagyszámú, a magyarral azonos metaforikus képet alkalmazó tatár frazeológiai egységek alkotják. A bemutatott nyelvi anyagban helyet kapnak párhuzamos keleti struktúrák, valamint az azonos tartalmat más nyelvi eszközökkel megjelenítő, európai nyelvekből vett példák. A szólások párhuzama A frazeológia fontos elemét alkotják a köszönési formulák, melyek egy- egy nyelvközösség mentalitását is nagymértékben jellemzik. A magyar nyelv sajátos köszönési formulája a katonaság nyelvezetébe került Erőt- egészséget! köszönés, mellyel mind az elöljáró, mind a közkatona üdvözölte egymást. Az említett köszönési formula származásáról senki sem tudott felvilágosítást adni. Azt feltételezték többen is, hogy az orosz katonai köszönés nyomán alakult ki. Kutatásom eredményei megkérdőjelezik e feltételezést. A Volga-medence finnugor, illetve török nyelveiben, s az említett sztyeppéi övezet törökségének frazeológiájában találtam számos párhuzamos mellérendelő összetételre. Ez azt sugallta, hogy az adott formula jóval régebbi keletkezésű, és a török nyelvekben gyökerezik. Dr. Veres Ferenc tanár úr segítségével a Székelyföldön, Háromszék vármegyében találtunk a magyar katonai köszönési formulaként ismeretes Erőt, egészségetI köszönés elterjedt alkalmazására. Szociolingvisztikai szempontból férfiak használta köszönési formát képvisel az adott formula, melyet búcsúzáskor, illetve italozás közben, koccintáskor használnak. A gyűjtőmunka során hét településen sikerült adatközlőre találnunk. A következő települések egy egymáshoz kapcsolódó areális rendszert képeznek: Szepsibükszád (Bixadj; Mikóújfalu (Micfaláu); Málnás (Maina?); Oltszem (Ölteni); Zoltán-Érfalva (Zoltán); Szepsiszentgyörgy (Sfántu Gheorghe); Kiivén (Chilieni); Szotyor (Co?eni); Uzon (Ozun). Az Erőt-egészséget! köszönési formula szinte teljes megfelelőjének tekinthető az erza-mordvin wyMÖpa-ma3a (TMP 132) ’erős, egészséges’ jelentésű mellérendelő összetétel, amely a wyMŐpa (3PC 767) ’1) erős, egészséges 2) erős, jó erőben lévő’ és a ma3a (3PC 641) ’erős (emberre vonatkozó)’ jelentésű elemekből épül fel. E struktúra alkotórészeinek jelentése teljesen megegyezik a magyar összetétel komponenseinek jelentésével. Figyelmet érdemel, hogy a mordvin összetétel ma3a eleme tatár eredetű. A tatár nyelv ma3a (TaPC 509) ’1) egészséges, erős testalkatú; 2) erős, tartós’ jelentésű szava került a mordvin nyelvbe. Az adott tatár szót a cseremisz nyelv is átvette, és a ma3a (MPC 321) ’egészséges!' jelentésű szót a ma3a nbiü3a\ (MPC 321) 'légy egészséges!' köszönési formulában szerepelteti. Figyelmet érdemel a kulturális és nyelvi kapcsolatok szempontjából az a tény, hogy a cseremisz nyelv a fenti kö- szöntési formulán kívül az xew ynbida! (MPC 454) az orosz’ 3flpaBCTByüTe!' köszönésnek megfelelő ’(szó szerint: légy egészséges!)’ és az acew nuü! (MPC 454) ’légy egészséges!, Viszontlátásra!' frazeológiai egységet is alkalmazza. Az utóbbi köszönő formulában a török nyelvekből származó 3ceH ’egészséges!’ jelentésű szó szerepel. A cseremisz nyelv mindkét köszönési formulájának kulcsszava török, feltehetően tatár eredetű, ami igen intenzív török hatást bizonyít. Csak a volgai finnugor nyelvek alkalmazzák ezt a köszönési formulát. További figyelemre méltó nyelvi adatnak tekinthető, hogy a mordvin ynbmb uiyMőpaI (3PC 767) ’légy egészséges!, Viszontlátásra!’ és a bemutatott cseremisz köszönési formulák a török nyelvek azonos jelentésű és tükörfordítás jellegű struktúráinak felelnek meg. A tatár cay 6yn (TaPC 107
