Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)

PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG 1. Történeti előzmények Ferencesek korai útjai Kínában A téma kibontása előtt röviden áttekintem a fontosabb ko­rai történelmi vonatkozásokat a két kultúra találkozása ürügyén, amelyek az első missziós utakkal álltak kapcsolatban. Keresztények ugyanis már a Tang-kori (618-907) Kíná­ban is éltek, akik a Perzsia felől induló és a Középső Biroda­lom irányába tartó karavánokhoz csatlakozott hittérőkből áll­tak. A vallási toleranciájáról nevezetes korszak idején, amint a császár elismerte a keresztény tan „helyességét és igazsá­gát", a nesztoriánusok (elsősorban szírek) már akadálytalanul prédikálhattak a császár védelme alatt a közeli tartományok­ban. A hittérítők próbáltak alkalmazkodni a kínai kultúrához, és több fogalmat is átvettek a buddhista, taoista és konfuciánus hitből. 1 2 Monostoraikat kínai építészeti formák felhasználásával építették fel, és főleg orvosi és asztrológiai ismereteiket nép­szerűsítették. A nyugati kereszténység hozzáállásával ellentét­ben a nesztoriánusok nem törekedtek kizárólagosságra, ha­nem ötvözték hitelveiket a helyi hagyomány elemeivel. 1 3 Vucung császár (841-847) később betiltott minden idegen vallást, a buddhizmust és a kereszténységet is. A kolostorokat, templo­mokat leromboltatta, az emlékműveket elásatta, majd a közös­ségek is felbomlottak. A XIV. század elején már ferences missziósok is beléptek az ország területére, akik keleti szövetségeseket kerestek az isz­lám terjeszkedése ellen küzdő európai hatalmak számára. Az olasz, majd francia ferencesek által vezetett küldöttség első­sorban a mongolokat szerette volna megnyerni a muszlimok ellen. Bár diplomáciai megbízatást kaptak a pápai küldött­ség tagjai, amikor a mongolok uralma alatt lévő Kínába érkez­tek, már a vallás is szerepet kapott. Giovanni da Montecorvino (Montecorvinói János, 1246-1328) olasz ferences barát tizen­egy éven keresztül térített, lefordította az Újszövetséget, és templomokat is építhetett Temür kán (1294-1307) engedélyé­vel. A kán nagyon toleráns volt vele szemben, így 1305-ig hat­ezer kínai alattvalót sikerült megtérítenie, 1307-ben pedig meg­alapította Ázsia első érsekségét Peking székhellyel. 1 4 Amikor XII. Benedek pápa 1338-ban népes szerzetesi kül­döttséget indított Kínába, a velük utazó négy bíboros között már magyar is volt: Gregorius de Hungaria (Magyarországi Ger­gely). A mongol dinasztia bukásával (1368) együtt a keresztény szerzeteseknek is menniük kellett később az országból, vagy 12 A Középső Birodalomban a kereszténységre a „fény vallása" (csing-csiao) kifejezést használták, a nesztoriánus vallást pedig „dharmának" (val­lási tan) nevezték el. Már a Tang-korban lefordítottak több jelentős ke­resztény szöveget. A nesztoriánusok keleti terjeszkedését összefoglalja: OBRUSÁNSZKY Borbála 2006. 13 Uo. 89-97. 14 Érdemes megemlítenünk ebből a korszakból Ramón Llull (Rajmundus Lullus, 1233-1316) ferences misszionárius, filozófus és feltaláló nevét is. Ő ugyan Ázsiában éppen nem járt (Afrika, Kisázsia), de a vallások közöt­ti megértés és megbékélés terén tett megállapításai (pl: a helyi nyelv el­sajátításának szükségessége) nagy hatással vannak a „dialógus" mai te­oretikusaira. Lásd: PANIKKAR, Raimon 1999.111-117. megölték őket. Gergely barát 1353-ban tért vissza Avignonba. Ebből a korból származik egy másik magyar, a budai Boldog Escandel (Eskandélyi) Máté története is, akit szintén Kínában öltek meg (kb. 1399), és akiről egy XVI. századi portugál uta­zó is megemlékezik. A megörökített legenda szerint a szerze­tes élete és halála is csodás esemény volt. A történet szerint a ferences testvér feltámasztott öt halottat. Kiváló szónoki ké­pességének köszönhetően sikerült zavarba hoznia a buddhis­ta szerzeteseket (bonc), akik fellázították ellene a lakosságot. A házát felgyújtották, ekkor egy keresztet írt kezével a levegő­be, és a tűz kialudt. Végül halálra kövezték, és a folyóba dobták. Öt napon át lebegett a víz tetején, és ez idő alatt a folyó egyál­talán nem mozdult. Néhány nappal azután, hogy maradék hívei eltemették, a föld meghasadt, és a feltörő vizek elnyelték a vá­rost. Emlékére később keresztet állítottak fel a Peking felé ve­zető egyik út mellett. 1 5 A XVII. században megjelenő jezsuita atyák között is ta­lálunk ismerősen csengő nevet, pl. Gruber Jánosét (Johann Grueber). A Sárospatakon 1680-ban eltemetett misszionárius Johann Adam Schall von Bell oldalán, az európai matematikai és csillagászati eredmények megismertetésével szerzett hírne­vet a császári udvarban. 1661-ben, visszautazván Magyaror­szág felé, még a tibeti láma, Ngáváng Lophszáng Gyácó (1617­1682), a „nagy ötödik" vendégeként is eltöltött két hónapot Lhászában, közben lerajzolta a félkész Potala palotát is. Azóta is őt tartják az első európai Tibet-kutatónak. 1 6 A XIX. században Erdélyi Ignác és Ürge Ignác lazarista szerzetesek is jártak Kí­nában, akik elsősorban karitatív munkákat végeztek. 1 7 Az első világi magyar ember pedig gróf Andrássy Manó volt, aki utazá­sai során érintette Kantont és Honkongot is. E felsorolásszerű áttekintés inkább azt illusztrálja, hogy a hittérítőket az erős küldetéstudat vezérelte a Távol-Kelet­re, míg az utazók inkább kuriózuma miatt látogattak a vidékre, bár Kína valódi megismerésére nem igazán törekedtek. Any­nyi azonban világos, hogy az első magyarok tehát ferencrendi misszionáriusok voltak. A kultúraközi párbeszéd esélyei A régi Kínába érkező idegeneket, követeket és kereskedőket az éppen uralkodó császárok, hatalmi érdekeiktől függően, ál­talában jó bánásmódban részesítették. 1 8 Akik nem ilyen célok­kal érkeztek az országba és gyanús üzelmeik voltak, azokat a birodalom határvidékére irányították és ellenőrzés alatt tartot­ták. Akit azonban átengedtek, az joggal remélhette, hogy elfo­gadásra talál, amennyiben alkalmazkodni tudott a helyi kultú­rához, és elsajátította a helyi dialektust. A keresztény missziótörténet fontos momentuma, hogy a Kínába elsőnek érkező XVI-XVII. századi jezsuiták hamar rá­15 MENDES PINTO, Femao 1992.123-127. 16 HOFFMANN, Helmut 2001. 56. 17 LÉVAY Mihály 1937/1. 494. 18 Például a XVI-XVII. században érkező jezsuiták sikere is elsősorban a kí­naiak „jó szándékán" múlt. VÁMOS Péter 2003. 21. » 107 «

Next

/
Thumbnails
Contents