Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Néprajz - Bartha Júlia: Jász-Nagykun-Szolnok megye tárgyalkotó népművészete a múltban és a jelenben

TISICUM XX. -NÉPRAJZ Szűcs Imre, a Népművészet Mestere munkája nemcsak a saját vidékének, hanem az egész Kárpát-medence fazekashagyományaira kiterjed. Ez óriási előnyt jelent a többi népművészeti ággal szemben, hiszen van forrás, amiből bátran lehet meríteni. Karcag fazekassága a XX. század elejéig megy vissza. Nem alakult ki fazekasközpont, ám a fazekasságot híressé tevő Kántor Sándor munkássága révén bekerült a népművészet történetébe. Kántor Sándor legnagyobb érdeme mégis az volt, hogy iskolátteremtett, tanítványokat nevelt ki, aki továbbörökítették a népművészet értékeit. Az ő műhelyéből indult F. Szabó Mihály, ifjú Szabó Mihály, Szűcs Imre és Sz. Nagy István, a Kalocsára került Kovács László. A Kántor-műhely egykori fényét és dicsőségét a tiszteletére alapított és a legszebb tárgyait bemutató Kántor Sándor Fazekasház őrzi Karcagon. Sajnos a műhely már árnyéka önmagának, s egyelőre úgy tűnik, nincs, aki a régi színvonalon folytassa a munkát. A karcagi fazekasok ma cserépkályhát raknak, kandallót építenek. Jelenleg nincs említésre méltó fazekasság ebben a városban. Sz. Nagy István a Népművészet Mestere, az egykori Agyagipari Szövetkezet művészeti vezetője, majd önálló műhely tulajdonosa, Debrecenben tanított a szakiskolában, majd nyugdíjba ment, fia ifj. Sz. Nagy István, aki egy időben ifjú reménységnek számított, Írországban keresi a boldogulását. Kovács Imre díszműkovács munkája A tiszafüredi fazekashagyományokat reményeink szerint a dinasztiaalapító Szűcs Imre, a Népművészet Mestere, a Kossuth-díjas Kántor Sándor tanítványaként viszi tovább. Vele, lányaival Szűcs Judittal (Népi Iparművész) és Szűcs Andrea Népművészet Mestere valamint tanítványával, Nagyné Török Zsókával a füredi fazekashagyományok jövője biztosított. Az ő munkásságuk garancia arra, hogy a hagyomány örök érvényű érték. A népművészet hagyományos ágai közül a kunszentmártoni szűcsök örökét viszi tovább Hürkeczné Fazekas Mariann. A népi iparművészetnek új területe alakult ki, a bőrműves hagyományokra épülő modern használati tárgyakat eredményező kézművesség, amelynek egyik jeles képviselője megyénkben a Tiszafüreden élő Horváth Tibor Népi Iparművész és felesége, Horváth Tiborné, ugyancsak Népi Iparművész. Az egykor méltán híres jász csizmadia mesterség éltetője a Jászjákóhalmán élő Muhari József cipész és csizmadia mester. Az egykor háziiparnak számító szövés követői ma már fehér hollónak számítanak, ezért is különös figyelmet érdemel a Karcagról induló Nagy-Pálné Pádár Ágnes gyapjúszövő, aki szőtteseket, díszpárnákat, tarisznyákat készít kitartó szorgalommal. A mai népművészeti remekek között kiemelkedő a hímzés példája, mert szinte töretlen volt iránta az érdeklődés a XX. század folyamán. Kiemelkedő képviselője megyénkben Ország Lász» 44 «