Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Szathmáry István: A kunsüveg mint a katonai csákó őse
SZATHMÁRY ISTVÁN: A KUNSÜVEG MINT A KATONAI CSÁKÓ ŐSE A kunsüveg megjelenése az osztrák hadseregben A katonaság az állandó hadseregek megjelenésétől a XVIII. századig szinte minden fegyvernemnél az évszázadok óta használt kalapot hordta fejfedőként. Ez alól csak a sisak, a magyar huszárok nemzeti hagyományként prémes süvege, illetve a gránátosok jobban a fejre simuló medvebőrös vagy sárgarézpléhes süvege jelentett kivételt. Az utóbbiakat ugyanis a széles kalapkarima akadályozta volna a gránát eldobásában. A későbbi csákó ősének tekinthető hengeres nemezsüveggel először az osztrák haderő találkozott a kunsági újoncok révén, akik a privilegizált, kollektív nemességgel rendelkező Hármas Kerület lakóiként a lovasságnál szolgáltak. Magukkal hozott viseletük a XVIII. század első felében kezdett kedveltté válni az évszázadokon át huszár harci fejfedőként szolgáló, prémes, tetején oldalra hajló kúpszerű, posztóból vagy bársonyból varrt felsőrészű süveg mellett. Innentől kezdve némileg eltérő funkcióval sokáig egymás mellett élt a lovasságnál a kétfajta fejrevaló. A korábbi, már főleg pompára való, prémes, tollakkal ékesített süveg mellett mind díszöltözetként, mind harci viseletként egyre jobban terjedt a kun eredetű, nemezből kialakított csákós süveg használata is. Közös vonásuk volt az is, hogy mindkettő rangjelző szereppel is bírt. A ma ismert, csillagokból, esetleg sávokból álló, az egyenruha gallérján, karján vagy vállán elhelyezett rangjelzések csak a XIX. század derekán terjedtek el, addig általában a fejfedő jelezte viselőjének a katonai hierarchián belül betöltött helyét. Például a prémes süvegen a prém mintegy tenyérnyi volt, csupán rangosabb személyeknél vált szélesebbé. Hasonló szerepe volt a magyar süveg elmaradhatatlan kellékének, a medálynak, az ezüstös-aranyos, drágakövekkel kirakott forgónak és a tolltoknak. Ezek mind státusszimbólumok voltak. A tollak mint kifejezetten hatalmi jelvények számukkal és fajtájukkal egyértelműen a rangot jelölték, közülük a kócsagtoll számított a legelőkelőbbnek. 8 A nemezcsákón az anyaga, kivitele adta lehetőséggel is élve a rangot a tetején körbefutó különböző paszomány is jelezte, aminek hamarosan kialakult az első világháborúig élő rendje. (5. sz. ábra) Magát a föveget nemezből készítették, formája kúpszerű, pereme körben felhajtott, csaknem a süveg teljes magasságáig, teteje lapos volt. Közismert nevét az oldalán levő, tetejétől az aljáig húzódó ferde, csákós bevágásról kapta. (6. sz. ábra) Amikor a magyar huszárok a Rákóczi-szabadságharc után Európa-szerte megjelentek, magukkal vitték ezt a viseletüket is. A csákós süveg látványa a német nyelvterületen is igencsak beszélő névadásra ihletett: „szárnyas sapka", azaz Flügelmütze. Szintén Németországban, de másutt is emellett használták a magyarból átvett csákó elnevezés némileg torzított formáját is. Az angolban shako, a németben tschako, a franciában schako. A későbbi, klasszikusnak ismert XVIII. századi csákónak az őstípusát, a XVIII. század első felének magyar lovas viseletében találjuk meg. 8 SÁGVÁRI György é.n. 5. ábra - Magyar gyalogostiszti csákó a XIX. század második feléből (árverési katalóguskép) 6. ábra - Csákós süveg (közli Kresz Mária: Magyar parasztviseletek 1820-1867. Akadémiai kiadó Budapest, 1956) szállásról is ismerünk a polgári lakosságot a kunsüvegtől eltiltó előírásokat. 7 7 BARTHA Júlia 2002.141. »73
