Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Tamáska Máté Dávid: Tiszafüred építéstörténete az újkorban
TAMÁSKA MÁTÉ: TISZAFÜRED ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE AZ ÚJKORBAN kamra pincelejáró 14. A húszas-harmincas években új életmódformák kezdtek meghonosodni a polgárság körében. Lakás és üzlethelyiség a térben kezdett eltávolodni egymástól. A gazdasági funkciótól megszabadult lakótelkeken teljes mértékben "városias" lakásmód volt megvalósítható, ahol a háztartás "vegyi" részlege (a konyha) elkülönült a tényleges lakástól. Az új térstruktúra négyzetes alaprajzot eredményezett. A bemutatott épületet a negyvenes évek elején kezdték el építeni, másfél évtizeddel a kockaházak expanziója előtt be. Ekkor az épület az új divatoknak és a ház arányainak egyaránt megfelelő sátortetőt kapott. Az óriás falu társadalma Az imént bemutatott városiasodé tendenciák mind a település fizikai terében, mind a társadalom számbeli arányaiban kisebbségben voltak. Tiszafüred arculatát a Horthy-korszak végéig alapvetően a mezőgazdaság határozta meg. A kézműipart is beleszámítva a XX. század első felében a keresők mintegy 10-12%-a az iparban, míg 5%-a a kereskedelemben dolgozott. A lakosság döntő többsége tehát továbbra is a mezőgazdaságból élt, amely a XX. században már döntően szántóföldi növénytermesztést jelentett. 5 4 E népességen belül a munkásság és a cselédség volt többségben, de a birtokos parasztság zöme sem rendelkezett a megélhetéshez minimálisan szükséges tízholdnyi fölterülettel. Ugyanakkor a teljes paraszti népességen belül mintegy 10%-ot kitevő 10-50 holdas középbirtokosság számára a település piaci szerepköre megteremtette az anyagi felemelkedés strukturális kereteit. Nem véletlen, hogy a XX. század harmincas éveire közel negyven, száz hold fölötti gazdaság alakult ki. Fölöttük az agrárium elitjét néhány helyi família képezte, átlagosan 1000 hold körüli földterülettel. 5 5 Az agrárium megszabta településkép kapitalista átalakulása szoros összefüggésben volt a mezőgazdasági népesség belső differenciáltságával. Az első kettő a korábbi, a XIX. századi folyamatok fennmaradását jelentette. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a szegényparasztság földnélküli rétege továbbra is félig földbe süllyesztett putriszerű lakóházakban élt. A Gödrök nevű városrészen kívül elsősorban a XVIII. századi 54 DOBROSI György 1986. 36. 55 DOBROSI György 1986. 35. 15. A századfordulótól a volt uradalmi kerteket felosztották, és szabályos kisparcellás házhelyeket alakítottak ki. A visszaemlékezések szerint az első világháború után anyagi támogatást is lehetett igényelni, amihez típustervek tartoztak magterület belső utcáira jellemző ez a kényszerű konzervativizmus. Másrészt folytatódott a szőlőhegyek benépesülése, belterületté alakulása. Az újabb tendenciák között megfigyelhető a szervezett és félig szervezett házhelyosztás az uradalmi kertekben, a gazdagparaszti rétegen belül meginduló parasztpolgárosodással járó fejlett lakóházak megjelenése, illetve harmadikként, a tanyásodás. A kertségek beépülése Az uradalmi kertekben a XIX. században alig állt egy-egy lakóház. Idővel gyakorlattá vált, hogy az állandó cselédek, illetve a mezőgazdasági munkások hajlékot emelhettek maguknak. A szaporodó lakóházak az eredeti termelési funkciót ellehetetlenítették, mígnem a tulajdonosok szabályos telkek kimérésével hasznosították földjüket. A kertek felosztása a századforduló előtt vett nagyobb lendületet, majd a XX. század első felében általánossá vált. Az úgynevezett Óbuda területe már a XIX. század nyolcvanas éveitől benépesült. Az úgynevezett „pótlék": a Napraforgó és a Felsőbuda utca Húszöles úton túli területe a húszas évek elején. Egy-egy kertség felparcellázása a birtokos egyéni döntésén múlott, a város vagy az állam által koordinált, tervszerű terjeszkedésről nem beszélhetünk. Részben kivételt jelent a Nagyatádi-féle földreform, amelynek részeként 1928ig 192 új ház épült föl, ám itt sem annyira a településrendezési, mint inkább a szociális szempontok domináltak. 5 6 A kertségek meghódítására jellemző, hogy nem mutat szabályos, a belső részektől kifelé haladó irányt, hanem egymástól független pontokon indult meg annak függvényében, mely földbirtokos remélt hasznot az akciótól. A kiosztott házhelyeken élők nyelvhasználatában sokáig, részben napjainkig fennmaradt a kertségi eredet. A két világháború között az emberek, arra a kérdésre, hol laknak, rendszerint a kert nevét, „Morgó, Buda" stb., adták meg. Külön utcaneveket nem használtak, még akkor sem, ha 56 DOBROSI György 1986. 42. » 65 «
