Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Tamáska Máté Dávid: Tiszafüred építéstörténete az újkorban
TAMÁSKA MÁTÉ: TISZAFÜRED ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE AZ ÚJKORBAN 6. A XVIII. század legelején került sor a szőlőültetvények és gyümölcsösök telepítésére. A belső területek telítődésével elsőként a Kornyik-szőlőben kezdtek megjelenni az állandó lakhatást lehetővé tevő kunyhókból átalakított otthonok, majd sorra a többi szőlőhegyen és a kertségekben is. A Széchenyi kert csak a legutóbbi évtizedekben épült be. Míg az alföldi tanyák benépesülése inkább a fiatalokhoz köthető, addig a szőlőkben rendszerint az idősebbek telepedtek le nak, gyakran a telek közepén állnak. Az egyetlen helyiségből álló kunyhók csupán a lakhatás legelemibb szükségleteit elégítik ki. A füstelvezetést szolgáló zárt kémény szinte minden esetben hiányzik, egy-egy ágyon kívül csak a szerszámoknak marad hely. Az adatközlők szerint a második világháború előtt - részben még utána is - az idős házaspárok gyakorta kiköltöztek a szőlőhegyre. Városbéli otthonukat pedig a fiatalok vehették birtokukba. A műemlékként védett fazekasház egykori tulajdonosáról feljegyezték, hogy a huszadik század tízes éveiben hasonló módon segítette felnőtt gyermeke indulását. 4 0 Ha aktív, gazdálkodásra képes idős házaspárról volt szó, a primitív kunyhót kibővítették, alkalmassá téve azt a kisebb volumenű paraszti termelés kiszolgálására. Az egysejtű, ideiglenes lakhatást biztosító kunyhókból ily módon jöttek létre a Rózsa utcában megismert külterületi gazdaporták, amelyek szabályos utcákba terelése a XIX. század második felének, még inkább a XX. század regulázó törekvéseinek eredménye. Putritelep A szőlőbeli kunyhó- és házépítés mellett a spontán benépesülés másik módját a városszéli putritelep jelentette. A második katonai felmérésen egyértelműen felismerhető a fekete színnel jelölt összevissza házcsoport, amely a város északnyugati végén, a mai vasúti töltésen túl található. A közvélekedés ma ci40 FÜVESSY Anikó - GULYÁS ÉVA 1984. 5. 7. A XIX. század második felében benépesülő Kornyik-szőlőben lévő telek régies beépítéssel. A tágas telkeken a házak szabadon állhattak, a kezdetleges melléképületekkel három oldalról fogták közre az udvart. A lakosságszám növekedésével hosszában osztódtak a telkek, ami kikényszerítette a mai soros beépítést gány negyedként tartja számon ezt a területet, bár más szegény rétegek is itt vertek tanyát. A környék szegregált helyzetét jelzi, hogy a két világháború közötti Klebelsberg-féle akció részeként kapott iskolát. A Határ út, Iskola utca környékén az ott lakók visszaemlékezései szerint jelentős számú halász élt. A legprimitívebb putrik közül ma már egy sem áll, de félig földbe süllyesztett házakat elvétve még látni. Kicsiny ablakuk alig 20-30 centivel emelkedik a föld fölé. Ráadásul a mai utcaszint fél méterrel magasabb a történeti állapotnál, így valóságos gödrökben ülnek ezek az épületek. A gang eredendően hiányzott, de a XX. században előszeretettel toldották meg velük az épületeket. Szintén a módosabb paraszti architektúrához való alkalmazkodást jelzi a sövényfalas vértelek deszkaoromzatra cserélése. Érdemes megfigyelni a tető alacsony hajlásszögét, ami miatt csupán kisebb, tárolásra kevésbé alkalmas padlástérrel rendelkeznek ezek a szegényes házacskák. (8. ábra) Elszegényedő magterület A félig földbe vájt, putriszerű lakások nemcsak a felvégen, de a kétbeltelkes település egykori magterületén is fellelhetők voltak. A Kereszt utca 3. számú ingatlan korát a tulajdonos száz évre becsülte, de feltehetően már a XIX. század közepén is ez az épület állt a telken. Elhelyezkedése is erre utal, mert a mai utcavonallal párhuzamosan tájolt, holott az újabb házak merőlegesen állnak. Maga a Kereszt utca a kétbeltelkes településrend halmazaiból kialakított kacskaringós vonalvezetésű utcácska. A tulajdonos visszaemlékezése szerint 1959ben modernizálták az épületet, addig fél méterrel a felszín alatt »59
