Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

TISICUM XX. - KÖZMŰVELŐDÉS, MÚZEUMPEDAGÓGIA szó. Csak nézte, csak nézte a gyönyörű, délceg táncot. Eszébe jutott régmúlt fiatalsága. Elfelejtkezett az mindenről! Az öreg süket harangozó, kinek már a szemei is bádogosodásnak indultak, - egyetlen ember volt a városban, aki nem vett tudomást a történtekről - alig tudta a déli harangszó után az öreget hazakunyorálni, pedig a nagytiszteletű asszony nagyszerű ebéddel várta. De ne szaporítsuk a szót! A nap még le se ment, a létszám kitelt, sőt haladta is bőven... ...Azt mondják, hogy az érdemes embert a híre túl éli. Lajos meg sem halt, hírét, nevét Alföldszerte megalapította a verbunkolással..." - Fazekasság Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. In: Ethnographia, 1960. 2-3. sz. 369. „A túri korsó valóságos fogalom volt és már a múlt század eleji verses háztartási tanácsadóba is bekerült:" „edénytípus aránya Mezőtúrra: 66% tálas edény 10% korsó 17% szilke, bögre, 5% köcsög." - Erdész Sándor: Fazekasmesterség. Mezőtúr 1955. Adatközlő: K. Szabó Balázs fazekasmester - 84. éves. DM Adattár „Ezt már gyártották - fekete edényt - itt több előgyjeink századjánál. De a 800-as években már csinálták. Nehéz volt csinálni. Juhtrágyával csinálták, sok baj volt vele. Előbb le kellett spongyálni, lesúrolni egy szűrdarabbal minden darabot. Aztán szivaccsal kellett lemosni. Akkor, amikor ez megtörtént, akkor eztet virágozták. Vasúti kavicsot szedtek és azzal rajzoltak. Mikor kiégették, az meglátszott rajta. Amikor kiszedték a katlanban, igen piszkos volt, de ha letisztították, kijött a rajz, a fényesség megmaradt rajta." - Gádor Magda: Mezőtúri fazekasság. 1951. Iparművész, mint a Díszítőművészeti Munkaközösség tagja gyűjtött Mezőtúron. Jelentés. DM Adattár „Pemzlit - ecset - 1907-től használtak. Elterjedt, kiment az írókázás a divatból. Felrendeltek fazekasokat a pesti agyagipari iskolába, másrészt Mezőtúron is volt egy tanfolyam, ahol az ecsettel való festést tanították. Akkoriban két fazekas szövetkezet volt, a Trinyik-féle és a Badár." - aki edényeket árul, „edénykofa". (Gádor Magda) Király József edénykofától gyűjtött. Ő mondta „20 éve már nem árul. A kunságban árult piacon, vásáron. Karcag, Kisújszállás, stb. Nagyvásárkor elmentek Nagyváradig is. Kétlovas kocsival jártak, ő meg a felesége. 200-250-300 edényt vittek egyszerre. Egy helyen egy napig voltak, azután tovább mentek másik helységbe. ' Mentünk - idézi Gádor Királyt - míg el nem kelt.' Tavasszal legtöbb köcsögöt adtak el, ősszel tálat, éjjelit. Télen fazekat, nyáron szilkét, korsót és kantát. Egyszerre rendszerint egy korsóstól vitt árut, leginkább Rácz Istvántól és Szabó Istvántól." Gádor Magda Szabó Józseftől (68 éves) gyűjtötte. Akinek áruit, kereskedők viszik eladni. „1906-07-ben versenyeztek, ki tud nagyobb edényt csinálni. - Miskakancsó feliratok Gádor Magda gyűjtéséből Boros Miska az én nevem Ha borral tele a keblem Amikor üres vagyok Csak egy cserép-kancsó vagyok. Mindenkit túl iszok én Igyál te is jó pajtásom, Nem iszunk a másvilágon Kancsófeliratok Addig iszok, míg csak bor lesz, Azután a víz is jó lesz. Igyunk egyet az áldóját Nem búnak áll ez a világ Turi kancsó piros bor, Ismét rajtunk van a sor. - Ifj. Somogyvári Imre: A karcagi fazekasok története 1850-től napjainkig. Pályázat 1957. DM Adattár. A karcagi Kántor Sándor fazekasmester mesélt egy adomát a korongozásról. „Az ördög fazekas akart lenni. Mikor hozzáfogott a korongozáshoz vidám volt, de sehogy se ment. Kínjában sírni kezdett, könnyei rácsepegtek az agyagra s ekkor jött rá az ördög, hogy vizezni kell, mert csak úgy csúszik. Azóta használnak a fazekasok is vizet a korongozáshoz." - Könyvfeliratok: Énekeskönyv E könyvben van a jó ének, Szeretik is ifjak vének. Egy titka van könyvecskémnek És a kedély lényegének, Hogy a dal csak akkor fakad, Ha pálinka kevés marad. Igyunk hát és hajts egy lapot, Vígan töltsük el a napot. Törvénykönyv Törvény van a sok italra, Nem fér ki e kicsiny lapra, írás, szabály lehet ezer, Mégis iszik minden ember; Ki pálinkát, bort vagy vizet, Áztat igya amit szeret. Én megiszom a pálinkát, S tisztelem a törvénytárát. - Bütykös Öblös hasam, szűk a nyakam, bütykös a nevem. Igyál, igyál, Pálinkázzál békével velem. (DMMA: 529-77.) Hogy valaki a MESTERLEGÉNYEK közül MESTER akarna lenni, legelsőbben is egy forintot a CÉH LÁDÁJÁBA letészen, azután a CÉH gyülekezetében becsületes születésiről, három tanuló és há» 324 «