Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Természettudomány - Buschmann Ferenc: A jászberényi Jász Múzeum nagylepkegyűjteménye
Buschmann Ferenc A jászberényi Jász Múzeum nagylepkegyűjteménye (Macrolepidoptera-collection in Musei Jazigiae Jászberényiensis) 1983 májusában kerültem a jászberényi pékségből a Jász Múzeumba. A munkahelyváltoztatás egyik fontos sarokköve volt néhai Tóth János múzeumigazgatóval történt szó- és írásbeli megegyezésem, miszerint az akkor még kifejezetten Jászberény centrikus, 7500 példányos, dokumentációértékű nagylepke-magángyűjteményem is az intézménybe kerül velem. Egyúttal megegyeztünk abban is, hogy a gyűjtemény a továbbiakban a Jász Múzeum kizárólagos tulajdonát képezi - úgy, hogy az intézmény biztosítja a megfelelő tárolási és gyarapítási körülményeket, a gyűjtési és állagmegőrzési anyagok fedezetét, egyben lehetőséget teremt számomra a Jászság lepke- és élővilágának további kutatására, azaz a gyűjtések folytatására (ezek azonban az elmúlt évtizedben már meglehetősen körülményesen - gyakran egyáltalán nem - valósultak meg, az utóbbi években pedig csupán a saját fizetésemből finanszírozva tudtam a munkákat folytatni). A fenti nehézségek ellenére az eltelt bő negyed évszázad gyűjtés-kutatási tevékenysége révén a Jász Múzeum nagylepke gyűjteménye ma 1217 nagylepkefaj 40625 példányát tartalmazza. A faunisztikai eredményekről számos kisebb-nagyobb cikk és tanulmány - valamint könyv is - született (lásd irodalomjegyzék), miközben az adatgyűjtéssel és gyűjteménygyarapítással párhuzamosan - főleg Jászberény környéki növényekből - létrehoztam egy 1550 tételből álló herbária-gyűjteményt is, amely a magyar flóra 1283 növényfaját képviseli. Közeledvén a nyugdíjhoz, elérkezett az ideje, amikor magáról a teljes nagylepkegyűjteményről is napvilágra kell kerülnie egy olyan adatközlő dolgozatnak, amely tartalmazza azokat a fajokat és példányszámaikat, amelyek a 2009-es év végéig a gyűjteménybe kerültek, illetőleg azokat a gyűjtési helyeket, ahonnan (ritkábban akiktől) a behelyezett példányok származnak. Jelen munkával kettős célom van. Részint nem látom biztosítottnak a múzeumbogár-fertőzés veszélyének folyamatosan kitett gyűjtemény utód nélküli távozásomat követő hosszú távú megmaradását (aminek következtében számos gyűjtési adat bizonyító példánya semmisülhet meg, így viszont legalább dokumentálva megmarad), részint pedig e közleménnyel annyiban segíteni a magyar nagylepkefaunával (is) foglalkozó lepidopterológus kollégákat, amennyiben az általam eddig sosem publikált fajokra és gyűjtési helyeikre figyelemmel lehetnek. A mindvégig Jászság centrikusán gyarapított és kifejezetten csak a hazánk területéről ismert fajokat tartalmazó gyűjtemény mára lényegében átfogja a teljes magyarországi nagylepkefaunát. Külföldről származó példány alig néhány található benne, azok is csupán olyan fajképviselőkként, amely fajok egyébként ismertek országunk területéről, de a kollegiális és baráti kapcsolataim révén sem jutottam belőlük hazai példány(ok)hoz, magam pedig értelemszerűen nem gyűjtöttem. Ugyanakkor - részint az előzőekből (a múzeumi alapstátuszom és anyagi helyzetemből) következően - az ország számos területére soha nem is jutottam el (pl. a Dunántúlon csak az utóbbi 3-4 évben fordulhattam meg 2-3 napos gyüjtőkirándulásként Szabóky Csaba lepkészkolléga vezetésével), s leginkább csak a tágabb környezetemben; Jászberény és a környező települések térségében, valamint a Mátrában ténykedtem. Az 1990-es években többször megfordultam a Bükk-hegységben (általában évente egyszer, gyermekekkel való néhány napos nyári táborozás alkalmával a Nagyvisnyó - Bán-patak völgyi Vásárhelyi István gyermektáborban), az utóbbi évtizedben pedig a Tápió-vidék, pontosabban a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet lepkefaunáját vizsgáltam behatóbban, válaszokat keresvén bizonyos Jászberény-térségi természetföldrajzi kérdésekre és összefüggésekre. Ezeket azért tartom fontosnak elöljáróban megemlíteni, mert jelen közlemény szakavatott tanulmányozója hamar tapasztalni fogja, viszonylag mily kevés lelőhelyi felsorolást találhat egy-egy fajnév után, jóllehet a gyűjteményben több mint 30 év munkája fekszik (gyűjtőnaplót 1972 óta vezetek). A fajok és gyűjtőhelyeik felsorolása folyamán mellőzöm a napra szóló gyűjtési adatokat, mert azok pontos közlései kötetnyire tágítanák a terjedelmet, és - néhány egyedi, illetve ritka példány vagy faunisztikai érdekesség adatának kivételével - gyakorlatilag nincs érdemi jelentőségük. Ugyancsak emiatt hagyom ki általában az egyes esetekben velem volt gyűjtőtársak neveinek említését, mert az - ellentmondásban az előbbiekkel - szintén megkívánná az adott gyűjtési év és nap felsorolását is. Szintén terjedelmi okok miatt mellőzöm a régebben alkalmazott szinonim-fajnevek feltüntetését is, mert a Varga és munkatársai (2004) által közreadott magyarországi nagylepke-névjegyzék, valamint az időközben megjelent BuschmannSzabóky féle Hazai nagylepkéink magyar nevei c. munka ezt szükségtelenné teszi: a jászberényi Jász Múzeum nagylepke gyűjteménye - néhány dobozokon belőli szükségszerű elhelyezési kivételtől eltekintve - ezek alapján került végső átrendezésre. A könnyebb áttekinthetőség érdekében e gyűjteményismertető munkában csak családszintű elhatárolások vannak, alcsaládi és az alatti rendszertani kategóriákat nem alkalmazok. A fajok tudományos és magyar nevei után zárójelben találhatók azok a gyűjteményi példányszámok, amelyek a 2009as év végén az adott fajt reprezentálták a Jász Múzeum nagylepkegyűjteményében. A lelőhelyek felsorolásában - a gyűjtési időrendek teljes figyelmen kívül hagyásával - első helyen van » 241 «