Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Irodalomtörténet - Lisztóczky László: Szolnok megye irodalmi hagyományaiból - Pájer Antal élete és költészete

TISICUM XX. - IRODALOMTÖRTÉNET 22 HERKE Rózsa 1941. 57-59. 23 Jászapáti hitszónoka... 2007. 68. 24 VÁNDORFY János 1895.102. A jászpáti templom 1836-ban készült szószéke A jászapáti római katolikus templom tézett fölkérő levelei, melyeket Herke Rózsa tett közzé doktori értekezésében.

2

2 Az antológia kiadása feltehetően szervezési gondok és pénzhiány miatt hiúsult meg. Jászapátin szolgált a leghosszabb ideig, csaknem húsz esztendeig, s ott várt rá a halál is. Elődje, Steinhauser Antal 1861. december 10-én hunyt el Jászapátin. Pájer Antal szép szavakkal emlékezett meg róla az 1863. január l-jén elmondott, az előző év eseményeit és tanulságait összegző prédikációjában: „...ti jó lelki atyátokat is elveszítvén a múlt évben, sokáig pásztor nélkül bolyongott a szép nyáj, s aggasztó reménnyel imádkozott egy lelki kalauzért, ki hozzá méltó lenne; de - úgy-e - azt is adott az Isten, ez a legfőbb Pásztor, ha nem is olyat éppen, mint azon áldott lélek volt, kiért könnyeitek folytak, s kit a ti áldásotok kísért a sírba, de mégis adott az Isten olyat, ki a ti boldogságotokat a szívén hordja, s ki a ti üdvösségetekért vérét ontani, életét feláldozni s a lelkét odaadni kész..."

1

3 Ezek a szavak Pájer Antal szerénységéről, alázatosságáról, a hivatása és hívei iránt érzett szenvedélyes szeretetéről beszélnek. Vándorfy János azt írja, hogy „mindent átölelő szeretetéivel, „hatalmas ékesszólásá"-val és „jeles buzgalmáéval csakhamar sikerült megnyernie a jászapáti nép rokonszenvét. „Művelt gondolkozású, költői lelkületű, a társaságban szellemes férfiú volt", aki baráti viszonyba lépett és rendszeresen találkozott a város értelmiségével.

2

4 Közreműködésükkel váltakozó helyszíneken irodalmi esteket szervezett, amelyeken maga olvasta föl vagy fiatalokkal szavaltatta el egy-egy költeményét. A Jászapátin eltöltött két évtized első szakaszában költészete minden korábbinál magasabbra szárnyalt. A korábban föl-föltűnő egyenetlenségeket, henyeségeket, a verszárlatok szárnyaszegettségét, a szerves egészet alkotás, az érzéki megjelenítés és az egységes esztétikai átformáltság következetlenségeit és zavarait többé-kevésbé kiküszöbölte verseiből. Alkotói pályája utolsó periódusában gondolatai és kifejezőeszközei is letisztultabbá, kiegyensúlyozottabbá váltak. Az 1860-as évek közepéig alig megszakadó rendszerességgel jelentek meg művei a korabeli folyóiratokban, például a Katholikus Néplap, a Vasárnapi Újság és a Családi /<ör hasábjain. Továbbra is nagyrészt istenes verseket írt, de egyre sűrűbben szólaltatott meg világi témákat is. Meg-megénekelte például az egyszerű emberek mindennapi életét, a jól elvégzett munka » 234 «