Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette IX. A szolnoki művészkolónia második világháborút követő első korszaka a műtermek fiatal képzőművészekkel történő betelepítéséig. Az 50 éves jubileum
SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN ISMERTTÉ TETTE IX. Chiovini Ferenc: Hazahajtás, 1951 Ez összesen 31 mű, amiből 17 db olajfestmény, 1 db tempera alkotás, a többi pedig grafika, amelyek legtöbbje - 7 db apró, vázlatfüzetbeli tus- vagy ceruzarajz. Nem mondható óriási mennyiségű műalkotásnak egy fél évtized alatt! Ráadásul még a 17 darab olajfestmény valós keletkezési dátuma is megkérdőjelezhető. A fenti műtárgylistát Chiovini Ferenc egyetlen, 1979-es gyűjteményes kiállításának katalógusa alapján állítottuk össze, amelynek apparátusát a művész jó barátja, Kaposvári Gyula múzeumigazgató rögzítette az ünnepelt 80 esztendős jubileumi kiállítása alkalmából. E17 műalkotás közül azonban konkrétan csak a Hazafelé (olaj), a Piac (olaj), az Öreg színész (olaj), a Delelő gulya (olaj), a Tiszai csónakkikötői olaj), az Őszi napsütés (olaj), illetve a Behavazott Zagyvapart (olaj) vásznaittudjuk hitelesen ellenőrizni az I. (1950) és IV. (1953) Magyar Képzőművészeti Kiállításon, illetve 1954-ben az első „A Vidéken élő képzőművészek" Ernst Múzeumbeli és a következő esztendő hasonló, Nemzeti Szalonbeli kiállításán szereplő, a bemutatott műveket regisztráló katalógusok alapján. A Szolnoki csata vázlata és a Tanulmány a szolnoki csatához festménye 1954-es datálását, illetve a Rákóczi zászlóbontása 1953-as dátumát a történelmi évfordulók is aktualizálták. A lista többi művének évszáma bizonyíthatatlan, s rosszul vagy utólagosan datált. Mint például az 1979-es katalógusban 1956-ra datált Nehéz út c. temperaképé. A Damjanich János Múzeum leltárában ugyanis a kép jelzeténél, J.j.l. „Chiovini F. 959 szerepel. 1 0 Többi szignált, de nem dátumozott festménye a jelzett kiállítás előtt bármikor készülhetett. Ha tartjuk korábbi közléseink kronologikus rendjét, akkor a valóban vagy csak feltételezhetően a jelzett években született alkotásokból az 1951-es évre a Chiovini-oeuvre-ből Hazahajtás című, jelzés nélküli olajképe, grafikái közül pedig a László király vizet fakaszt című gouacheja, valamint két krétarajza: a Tabáni részlet és a Gomolyfelhők említhetők. A telep másik művésze, Patay Mihály - mint korábban már bemutattuk - 1948-tól korai haláláig az újjáépített telepi pavilon műtermének lakója, aki 1953-ban írott önéletrajza szerint 1946 decemberétől, azaz szovjet hadifogságból való hazatérésétől kezdve két éven át betegeskedett. S mint azt évekre bontott élettörténetében maga közli „...1951. május 16-án a debreceni tervezőirodának Szolnok megyei tervező csoportjához került(em). 1951. V. 16-tól az É. M. 9. sz. Debreceni Tervező Iroda Szolnok megyei Csoportjánál dolgozom építész szerkesztő és segéd tervezői beosztásban...'^ A művésztelepen kiutalt műtermes lakás a fogságot megjárt beteg ember számára megnyugvást hozott, s egészsége javulásával immár lakástulajdonosként 1948-ban nősülésre is gondolhatott. 38 éves korában anyagilag is igyekezett megteremteni a családalapítás feltételeit. Két társával bérelt földön rizstermelésbe fogott, fejenként 6-6. kat. hold föld művelésére vállalkoztak. Ezt a beállított rizstelepet a következő esztendőben átadták ugyan a Szabadság tszcs-nek, de ekkorra már a biztos lakás birtokában és a rizsföld-művelésből származó némi tartalékból anyagilag valamennyire stabilizálódva 1949-ben már egy kislányt is vállalni tudtak, s hosszú kihagyott évek után a művészethez is visszatérhetett. „...1949. VI. 1-től 1950. IX. 1-ig vezette(m) a Járműjavító, Cukorgyár és a Papírgyár üzemi képzőművésze10 /Veftézúf tempera, vászon 50x70 cm Jj.l. „Chiovini F. 959. DM Ltsz. 83.6.1. 11 EGRI Mária, 2010. 389-409. 191 Patay Mihály: Damjanich, 1951
