Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette IX. A szolnoki művészkolónia második világháborút követő első korszaka a műtermek fiatal képzőművészekkel történő betelepítéséig. Az 50 éves jubileum

SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN ISMERTTÉ TETTE IX. A dogmatikus politika azonban a kultúra területén igen súlyos károkat okozott. Elsősorban azzal, hogy a kultúrát, a korabeli, születőben lévő kultúrát a napi politika céljaira akarta felhasználni, s a társadalomtudományt, az irodalmat, a művészeteket a politika eszközének tekintette. Ezzel megszüntette relatív autonómiájukat, és akadályozta kibontakozásukat, fejlődésüket. S ráadásul túlságosan türelmetlen volt. Mert hatalmát, gazdasági és politikai területen betöltött szerepét már akkor érvényesíteni kívánta a kultúra területén is, amikor valójában még a szocialista eszmék hegemóniája sem alakult ki.

5 Az MDP vezetőség túlerőltetett és kizárólag politikai célú drasztikus átalakítási intézkedéssorozata aránytalanságokat eredményezett. A gazdaságfejlesztés ugyanis tulajdonképpen kizárólag az iparra korlátozódott: a teljes ipari beruházások 90%-a ebből is a nehéziparnak jutott. S hiába voltak olyan jelentős, az egész ország társadalmát érintő generális intézkedések, mint a fizetett szabadság, a családi pótlék, az üdültetés, a nyugdíj és társadalombiztosítás általános mérvű bevezetése, ha a mezőgazdaság az összberuházásoknak már a hároméves terv időszakában is mindössze 15%-át kapta, s később még ennél is kevesebbet. A mezőgazdasági beruházásoknak ez a nagymérvű elmaradása hamarosan meg is bosszulta magát. Lelassult a gépesítés fejlesztése, aminek az lett az egyenes következménye, hogy a hároméves terv befejezésekor a termésátlagok csupán megközelíteni tudták az 1938. évi színvonalat, s az össztermelés 15%kal, a paraszti árutermelés viszont 26%-kal volt alacsonyabb, mint a második világháború előtt. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági termelés éppen csak fedezni tudta a lakosság és a külkereskedelem szükségleteit, illetve igényeit. Ezek a hiányosságok pedig már 1950 tavaszán komoly zavarokat okoztak a közellátásban. A mezőgazdasági kivitel jelentős mértékű felfutása, s ugyanakkor a könnyűipari termékekkel való ellátottság gyors visszaesése a vásárlóerő olyan ütemű csökkenését eredményezte, hogy a korlátozó rendszabályok - az 1951 elejétől életbe léptetett, több élelmiszerre és iparcikkre kiterjesztett jegyrendszer - sem javíthattak a súlyos állapotokon. A korszak vázlatos bemutatása után vizsgálódásunk fő céljára térve lássuk e néhány esztendő művésztelepi történéseit, azaz az úgynevezett „Rákosi-korszak" időszakának krónikáját az ekkor immár közel ötvenesztendős szolnoki művészkolóniára vonatkozóan. A korszak szolnoki vonatkozású képzőművészeti eseményeinek számbavétele viszonylag egyszerű, mivel szolnoki művésznek ebben a hatéves periódusban (1950-1956) mindöszsze négy főt tekinthetünk. Chiovini Ferenc - mint már korábban említettük - a II. világháború után szinte teljesen visszavonult, mondhatni eltűnt a képzőművészet színteréről. Az 1947-es Szolnok a magyar képzőművészetben címmel a szolnoki vármegyeháza közgyűlési termében megrendezett nagy, felmérő jellegű kiállításon, ahol 5 BALOGH Sándor (szerk.), 1985. 365-369. még a háborúban eltűnt, elpusztult művészeket is felvonultatta a telep 45 éves múltját bemutató reprezentatív összeállítás, a járulékos katalógus szerint mindössze három képpel szerepel: Cséplés, Hóvihar, Este a faluban. Mintegy illusztrálva, megtámogatva a róla szóló katalógusbeli rövid jellemzést: „... nagy rajztudása, formakészsége és színlátása mellett különösen a magyar népélet jeleneteit ábrázoló képeivel tűnik ki. A modern freskóművészet egyik kiemelkedő egyénisége."

6 Chiovini e szereplése után szinte teljesen eltűnt a még megmaradt szolnoki művészek köréből is. A ceruzát, ecsetet egy jó időre félretette, pihentette. Okát leánya közléséből ismerjük. Barátja, művésztársa, Udvary Dezső, az 1945 előtti időszak szolnoki művésztelepének prominens tagja, aki a háború utáni koalíciós időben országgyűlési képviselőséget vállalt, „...kineveztette édesapámat közmunkaügyi felügyelőnek..."' S ettől kezdve Chiovini Ferenc a megyei építés- és közmunkaigazgató feladatkörének ellátásáttekintette a legfontosabbnak. 1949 és 1956 között későbbi katalógusainak, illetve Egri Mária Chiovini-monográfiája,

8 valamint leányának Chiovini Ferenc élete és munkássága című dokumentumkötete alapján

9 erre az időszakra vonatkozóan az alábbi műveit sikerült regisztrálnunk: 1949 - Cséplés (fotója közölve in: Chiovini Ferenc festőművész gyűjteményes kiállítása. Szolnoki Galéria 1979. okt. 28. -1980. jan. 8.24. p.) 1950 - Kordélyosok (vázlat) J.j.l. „Chiovini" - Lovaskocsik (5 db vázlat) J.n. - Vázlatok Bogár kutyámról 1950. ecsetrajz, papír 28x40 cm J.j.l.: Chiovini F. 950. - Hazafelé olaj 1951 - Hazahajtás olaj, dekli 50x70 cm J.n. - László király vizet fakaszt gouache, papir 30x36 cm J.n. 6 Szolnok a magyar képzőművészetben c. kiállítás a vármegyeháza közgyűlési termében, 1947. május 15 24. Katalógus. 4. 7 CHIOVINI Márta 2006. 32. 8 EGRI Mária, 2003. 403-421. 9 CHIOVINI Márta 2008. »189«