Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Berta Ferenc: Műkedvelő fotográfusok Szolnokon 1890-1990
BERTA FERENC: MŰKEDVELŐ FOTOGRÁFUSOK SZOLNOKON 1890-1990 Tabák Lajos: A szolnoki cukorgyár. Szolnoki Tükör, 1933. november héz munkáját Muray Lipót és dr. Tóth Tivadar cserkészparancsnokok és Tabák Lajos végezték a cserkészek közreműködésével." 5 2 A 10 fillérért kapható katalógus szerint szolnoki egyéni kiállító 16 volt, rajtuk kívül csoportosan a 196. a 856. és a 888. számú szolnoki cserkészcsapatok is. Összesen 65 képpel mutatkoztak be a nagyközönség előtt. A bírálóbizottság összetétele sugározta a felelősségteljességet, a verseny komolyságát: Mátis Kálmán festőművész, Muray Lipót felsőkereskedelmi iskolai tanár, Tabák Lajos tisztviselő és Vidor Győző felsőkereskedelmi iskolai tanár. A zsűritől elismerést kapott Kaposvári Gyula „Kirakodás" és „Cseszneki vár" c. képéért. 5 3 Alig ocsúdott fel a fotográfiát szerető közönség Tabák Lajos májusi nemzetközi sikeréből, már is egy újabbról számolhatott be a helyi sajtó. „A párizsi nemzetközi kiállításon Tabák Lajos szolnoki cukorgyári tisztviselő, az ismert kiváló amatőrfényképész „En promenade" c. fényképével értékes díjat nyert. ... ' í 4 A szó szerinti műkedvelők, amatőrök kiszolgálását továbbra is a drogériák, fotóműtermek és a Klein-féle optikai üzlet vállalták magukra. „A Klein Dezső látszerész és fotószaküzlet által rendezett fénykép-pályázat a héten lezáródott. [...]... Dobos István, Remete Márton és Tabák urakból álló zsűri a következő képeket választotta ki: I. díjat Perjési (Pfeiffer) Károly „Hálóvető" című képe nyert, a ll-ik díj Királdi Károlynak jutott a „ Magasból" című képéért. A Ill-ik díjat „A reggeli napsütésbe" című képéért Anti János Szolnok nyerte. A kezdők csoportjában I. Bolgár András, II. Sugár Miklós, III. Cserján Attila, IV. Horváth György lettek...'* 5 Ebben az évben Tabák Lajos meghívást kapott a Modern Magyar Fényképezők Egyesületétől. „A fényképezés száz éves jubileumát nemzetközi kiállítással ünnepelte a Modern Magyar Fényképezők Egyesülete. A kiállításon nagy sikert arattak a szolnoki Tabák Lajos képei.'™ 52 Szolnok és Vidéke, 1935. október 10.1. 53 DJM történeti gyűjtemény, Itsz.: 2005.347.1. 54 Szolnoki Újság, 1935. október 15. 3. 55 Szolnoki Újság, 1937. június 27. 5. 56 Szolnoki Újság, 1937. október 26. 3. „A Modern Magyar Fényképezők művei gyönyörű albumba gyűjtve indulnak el a külföld felé, [...] A fényképezők között ott találhatjuk a szolnoki Tabák Lajost, aki egy nyugalmas tiszai képével szerepel a művészetükben előkelőrangra szertettek között. Képe egy csónakkikötőt ábrázol. A víz mozdulatlan. A sima felület meg se rebben. A könnyűnek tetsző palló körül álmatag rendben állnak a csónakok. Mély hallgatás ül a képen... A Bagoly Áruház „Fény" Fotólaboratóriuma, a Gorove utca 20. szám alatt, Albrecht és Faragó közös vállalkozása 1945ig szolgálta ki az így-úgy fotografáló műkedvelőket. Természetesen a város többi, műteremmel rendelkező fényképésze is bekapcsolódott az általános szolgáltatói tevékenységbe: pl. Lescsinszky Győző és Szabó Ferenc. Az iskolák között a Verseghy Ferenc Gimnázium már 1930ban külön fotószakosztályt működtetett. Itt fotografált Bátori Béla, majd később Schlammadinger József is, a majdani közismert bőrgyógyász főorvos. Ezeket az ifjú fotósokat és általában a város és környékbeli műkedvelőket célozta meg a Szolnok Megyei Város Idegenforgalmi Hivatalának fényképpályázata 1939-ben. A pályázati kiírást a helyi sajtó közölte. „Pályázni lehet, oly képekkel, melyek Szolnok, illetve környékéről készültek, és művészi értéküknél fogva alkalmasak a város idegenforgalmát szolgáló propaganda célját szolgálni... Az elkövetkező évek kényszerű csendben teltek el. A város fotográfiai életének kicsiny csírája mutatkozott ugyan 1941ben, amikor Lescsinszky Győző műtermi fényképész portré fotójával első díjat nyert Kolozsvárott, és nagy visszhangot váltott ki a műkedvelők körében világítási technikájával és labormegoldásával. A második világháború durva és fullasztó atmoszférája szinte teljesen megbénította a MA0SZ szolnoki - s az ország valamennyi - csoportjának szervezett működését. A műkedvelő fotográfusok ebben az időben is dolgoztak, de nem szabad munkájukat összehasonlítani azokéval, akik szervezett csoportokban fényképeztek ugyan, de ténykedésük nagy része dokumentatív jellegre korlátozódott, egy-egy produktív, művészi alkotástól eltekintve. A fotografálók nagy többsége ez utóbbi kategóriába tartozott, de a későbbiek során ők lettek a művészi törekvések továbbvivői. Ilyen csoportok jöttek létre a későbbiekben különböző gyárakban, üzemekben, intézményekben Szolnokon is. Természetesen születtek felvételek a háborús mindennapokról, az éhségről, félelemről, a rombolásról, melynek képi anyagát több múzeumi gyűjtemény is őrzi. Az ismert felvételek helytörténeti dokumentumok, de egyben egy új tartalmi stílust is képviseltek, ami később - ha nem is hoszszú ideig - meghatározta a szolnoki alkotók képi irányvonalát. Hogyan lehet fényképezőgép-tulajdonos az ember? Említettünk már egy strandi lopást - esetleg a következő, igencsak meglepő módon, melyről szintén a helyi sajtó számolt be: „... Különös eset történt vasárnap délután özv. Fekete Imréné Aradi utca 17. számú házában. Egy tolvaj az utcáról benyomta a ház ablakát s belépett a lakó, Varga András hajókormányos lakásá57 Szolnoki Újság, 1938. december 18. 3. 58 Szolnok és Vidéke, 1939. július 27.1-2. »179
