Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Tolnay Gábor: Megélhetési lehetőségek Dévaványán a két világháború között
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM ség, hanem csakis olyan egyéneknek, akik arra önhibájukon kívül reá vannak szorulva. Semmi esetre sem részesülhetnek ezen segítségben munkakerülők, akik munka nélkül akarnak élni, mert nem cél a herék nevelése, de viszont kötelességünk segíteni azokon, akik minden munkaalkalmat felhasználva nem képesek annyit keresni, hogy magukat és családjukat eltarthassák. Erkölcsi kötelessége tehát a képviselő-testületnek, hogy minden mérlegelés után olyan helyzetet teremtsen, amellyel elejét vegye minden előrelátható és megakadályozhatatlan mozgalomnak és esetleges felfordulásnak. Kérte, hogy a képviselő-testület a határozatát mindezek figyelembe vételével hozza meg. Elsőnek id. Vad Ferenc képviselő szólt hozzá, aki az előadott javaslatot súlyosan megterhelőnek tartja, hiszen ez az adófizetőket még többletteherrel sújtja. Nem tartja helyesnek ennek a gabonatakaréknak a megvalósítását éppen akkor, amikor az igen rossz termés miatt az adózók amúgy is igen gyenge anyagi körülmények között vannak. Szerinte ezt a gabonatakarékot jó termésviszonyok mellett kellene megvalósítani. A főjegyző csodálkozott azon, hogy id. Vad Ferenc képviselő ezen az állásponton van, hiszen ha jó a termés, akkor a raktár felállítására nem kellene gondolni sem, mert munkája után mindenki megkeresheti a kenyerét. Segítségre nem a bőség idején van szükség, hanem akkor, amikor mindenben nagy a hiány. Nem szabad arról elfeledkezni, hogy földműveléssel foglalkozó község vagyunk, ahol munkaalkalom egész esztendő keresztül nem kínálkozik, legfeljebb egy fél év van arra, hogy mindenki megkereshesse maga és családja számára az élelmet. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a háború előtt voltak olyan kisebb birtokosok, akik a betakarításhoz aratókat alkalmaztak, most meg maguk vágják le a termésüket. Ezért is van az, hogy 1921-ben 250, az idén 300 arató maradt munka nélkül. Hangsúlyozza, hogy ő nem ragaszkodik a bizottság által javaslatba hozott összeghez, de figyelmébe ajánlja a képviselőtestületnek, hogy egy olyan összegre van szükség, mellyel az egész nyomorakciót sikeresen meg lehet oldani. Id. Vad Ferenc képviselő a szükséget elismeri, és elismeri azt is, hogy segíteni kell, s hajlandó e célra a bizottság által javasolt összeg felét megszavazni. Szügyi Dániel képviselő, miután az előző gyűlésen nem volt jelen, ezt az egész ügyet nem ismeri és nincs tisztában azzal, hogy az egész akció milyen célt szolgál. Szintén aggályai vannak arra nézve, hogy azt az adózók tudják-e viselni. Egyébként pedig id. Vad Ferenc indítványát pártolja. Fröhmert Lajos képviselő támogatta a bizottság javaslatát. Elismeri, hogy adózókra ez igen erősen nehezedik. A javaslatot ettől függetlenül elfogadja, és elfogadásra ajánlja. Az elnöklő főbíró szavazásra tette fel a gabonatakarék kérdését a következők szerint. Aki a bizottság javaslatával ért egyet az „igennel", aki id. Vad Ferenc indítványával ért egyet, az „nemmel" szavazzon. Igennel szavazott: Bogya András, Galgóczy József, Sz. Szilágyi Sándor, K. Tóth Kálmán, Takács Pál, Szarka István, Szűcs Pál, Hangya József, Király János, Blaskó Pál, Blayer Béla, Kohn Ignác, Beregi Márton, Csanády Béla, Fröhmert Lajos, Grünfeld Ignác, ifj. Kürti János és Várkonyi Ignác. Összesen 18-an. Nemmel szavaztak: id. Vad Ferenc, Szügyi Dániel. Összesen ketten. A szavazás előtt eltávoztak: Csatári Zsigmond és K. Katona Zsigmond. Ennek alapján a képviselő-testület elfogadta a kiküldött bizottság javaslatát. Kimondta, hogy - jóváhagyja a felolvasott szabályzatot, - kimondta a sürgősséget, - utasította az elöljáróságot ezen határozat azonnali végrehajtására, - a 20 korona alatti adótételeket kivette a kivetés hatálya alól, - a kivetendő összeg minden feltételtől eltekintve az adóalanyokat terhelte, - a 20 koronán felüli adóalanyokat négy kategóriába sorolta: 1. 20-500 koronáig a adóalap nyolcszorosa, 2. 500-1000 koronáig az adóalap tízszerese, 3.1000-2000 koronáig az adóalap tizenkétszerese, 4. 2000 korona felett az adóalap tizennégyszerese az az összeg, amelynek beszedését előírták. - a fenti összeget az 1921. évi adókivetés alapján írták elő, - a kivetett összeget 1922. december 31 -ig be kell fizetni, - felhatalmazta az elöljáróságot arra, hogy a befolyó összegből gabonát vásároljon, - végül felhatalmazta arra az elöljáróságot, hogy amennyiben esetleg megfelelő összeg rendelkezésére nem állna, a 12 millió korona keretén belül egyes kifizetendő gabonatételre folyó számlázásra kölcsönt vegyen fel. 3 0 Még ebben az évben Várkonyi Ignác főjegyző előterjesztése alapján a megszavazott gabonatakarék összegéből kétmillió koronát a Horthy-akció fedezésére csoportosítottak át. Ennek az indoka az volt, hogy a gabonatakarékra rászorultak közül igen sokan nem voltak és nem is lesznek abban a helyzetben, hogy a kölcsönveendő terményeket visszafizessék. Márpedig a nyomorúság és a nélkülözés éppen ezeknél az egyéneknél található meg, és így a segítség is elsősorban számukra volt nélkülözhetetlen. Az elöljáróság nevében javasolta a következőket: A gabonatakarék részére megszavazott 12 millió koronából adjanak át a Horthy-akció részére kétmillió koronát, amelyet úgy használnának fel, hogy ebből az összegből fizetnék a rászorulók által végzett községi közmunkát, másrészt pedig ebből az összegből gabonát vásárolnának, és az abból készült lisztet jutányos áron adnák el azoknak, akik községi munkát teljesítettek. Az akció így munkaalkalmat, megfelelő napi keresetet és az ellátáshoz szükséges lisztet tudná biztosítani. Ezzel a módszerrel a gabonatakarék sem lenne kitéve annak, hogy nagyobb veszteség érje. A Horthy-akció bizottságát 30 Ua. » 168 «
