Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)

PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG Mivel az előbbiekben említett birtok jelenlegi értéke kb. 700 ezer Mex., m a kár borzasztóan nagy volna, ha csupán 8 ezer Mex-t kapnánk érte. Árváinkat, akik többségében háborús ár­vák, így az éhezésnek tennénk ki! Kérem, Kegyelmes Asszonyom, mentse meg az árvákat! En­gedje meg, hogy az árvák visszakapják a tavaly lefoglalt 67 picul rizst, és az idei teljes termést! Amennyiben a Kormány a törvényeknek megfelelően árverés útján értékesíti a rizsföldet, és az árváknak juttatja annak jelenlegi értékét, úgy továbbra is élelmezni tudjuk az árvákat, és meg tudjuk őket menteni, a ke­rületi elöljáró Lo úr kapzsiságától! Hálás köszönettel maradok Őszinte tisztelettel P. Ladislaus Lombos Paoking, Hu nan, Apostoli Prefektusa" Csang pedig a belügyminiszternek beadott vádiratban állt ki a paokingi misszió mellett, cáfolva a magyar ferencesek el­len beterjesztett rágalmakat és a gyűlölködő röpiratok kijelen­téseit. 11 9 1944-re a kibontakozó harcok során a japánok hadiflottája és légitámaszpontjai súlyosan károsodtak, ezért minden erő­vel az ellentámadásra koncentráltak („Icsigo hadművelet"). El­sősorban a Kína középső és déli tartományaiban lévő vasúti és egyéb útvonalakra irányították támadásaikat, amivel szemben a kínaiak rosszul felszerelt csapatai gyakorlatilag tehetetlenek voltak. Csak miután észak felé vették az irányt, akkor tudtak a kínaiak komolyabban ellenállni (amerikai segítséggel) a had­művelet idején. Hunanba érve a japánok először a fővárost, Csangsát rohan­ták meg, majd Hengjangot is bevették, és több más települést a tartományban. 1944 júniusának végén a kínaiak kiürítették, és végül önként átadták Paokingot a támadóknak. 12 0 A magyar fe­rencesek is a néhány fős amerikai csapattal együtt, akik a re­pülőtéren dolgoztak, elhagyták a várost, és a biztonságosabb Csecsiangba utaztak, ahol egy jelentősebb amerikai egység ál­lomásozott. Mint később kiderült, a Paokingban maradt lakos­ság szinte barátsággal fogadta a japánokat, mert ők legalább nem gyújtogattak és fosztogattak, mint rablóbandákba tömö­rült honfitársaik. A kínaiak folyamatos kapitulációi bár dühítették az ameri­kai vezetést, úgy tűnt, hogy semmi nem állhat a japánok útjá­ba. P. Lombos szerint Csang Kaj-sek még át is adta volna az országot a megszállóknak, ha ennek árán ő lehetne az új kí­nai elnök. Az általa képviselt, fasizmusba hajló, „egy párt, egy tanítás, egy vezér" doktrínának nem maradt komoly társadal­mi támasza, ami végül a Kuomintang-rendszer elgyengülésé­in Mex. = mexikói ezüstdollár. A XVIII. század óta széles körben elterjedt fi­zetőeszköz volt Kínában. 119 Lásd a Lombos által 1941-ben láttamozott levelet (FL j. n.) 120 Lombos naplója szerint a kormányzat utasítására, mert a japán seregben számtalan átállt kínai is volt, akikkel nem akartak szembekerülni. APAP 2005.169. hez vezetett. A megszállók célzottan az ipari létesítményekre irányították rohamaikat, melyeket elfoglaltak vagy megsemmi­sítettek. Szerencsére, amint stratégiai céljukat teljesítették, le­állították akcióikat. Bár a kínaiak érthetetlen viselkedésén a külföldiek is sokszor megütköznek, tény, hogy a sorozatos átállások ellenére soha nem adták meg magukat nagy tömegben, viszont nyolc éven át lassanként letompították az ellenség lendületét. 1945. május 9-én az amerikaiaknak sikerült szétbombáznia a Paokingba be­fészkelődött japánokat, akik ottlétük idején, egy éven keresz­tül éppen a ferences misszió épületeit használták katonai or­vosi rendelőként, tiszti szállásként vagy éppen istállóként. Az augusztusi atomtámadás után Hirohito császár katonái végleg letették a fegyvert a szövetségesek előtt. 1949-re Mao Ce-tung végleg elűzte Csang csapatait, majd hadseregével egész Kínát megszállta, áprilisban a Kuomintang fővárosát, Nankingot is. Záróakkordként október l-jén a Meny­nyei Béke Kapujának erkélyéről kikiáltotta a Kínai Népköztár­saságot. Csang néhány köztársasági emberével Kantonba me­nekült, majd Tajvan szigetére. így „szabadult fel" Paoking is. Két évtizednyi fegyveres harc után az ideológiai kizáróla­gosságra törekvő kommunista vezetés többé egyáltalán nem tűrte meg a keresztény misszionáriusokat az országban. Egy­értelműen „nyugati kémeknek", „nemzetközi bűnbandának" ti­tulálták a katolikus közösségeket, 12 1 a nővéreket pedig cse­csemőgyilkossággal vádolták. A missziókat felszámolták, az egyházi vagyont és intézményeit államosították. A kialakuló el­lenséges légkör miatt a külföldi hittérítőknek pár éven belül el kellett hagyniuk az országot, a kínai keresztény papokat pedig „átnevelő" táborokba vagy börtönbe küldték. Legalábbis azokat, akik nem voltak hajlandók csatlakozni a Kínai Kommunista Párt vezető szerepét elismerő „hazafias" egyházi mozgalomhoz. 122 Az országban tevékenykedő 12.000 katolikus egyházi személy majdnem fele ekkor már bennszülött kínai volt. 12 3 1948 és 1952 között több mint 5500 külföldi papot és nő­vért, köztük a magyar ferenceseket is kiutasították a hatósá­gok, a misszió épületeit az új uralom pedig végérvényesen fel­számolta vagy államosította. 121 „Erélyes intézkedéseket kell tennünk, hogy felszámoljuk a gyarmati, feu­dális és fasiszta kultúrát és közoktatást." Maot idézi VÁMOS Péter 2000. 161-174. 122 XII. Piusz pápa, figyelembe véve a kánonjog rendelkezéseit, „automa­tikusan" kiközösítette a kínai „hazafias püspököket" (Ad Apostolorum Principis, 1958), mivel Róma engedélye nélkül szentelték fel őket. Egy önálló nemzeti egyház pedig nem lehet katolikus, mert az minden nem­zetek felett való (Ad Sinarum Gentem, 1954.). Viszonzásul Kína minden kapcsolatát megszakította a Vatikánnal. VÁMOS Péter 2003. 250. 123 VÁMOS Péter 2003. 246. » 121 «

Next

/
Thumbnails
Contents